Egy évtized rómaiakkal – Marcellus Mihály az írói küldetéséről

 Jól emlékszem rá, hogy borzasztóan náthás voltam, ami köztudottan elveszi a lelkesedést a szerepléstől, valamint nemigen teszi az embert alkalmassá arra, hogy beszédet mondjon, kérdésekre válaszoljon, egyáltalán, jól érezze magát. Ám abban a pillanatban, amint megláttam a kirakatban a plakátot, majd a rendezvény épületében, a polcokon és a bálákban a sajátos, piros borítójú könyvemet, rajta egy ismert hagyományőrző római harcos képével, de főként az új írói álnevemmel, a Marcellusszal, igen meghatódtam. Innentől érvényüket vesztették a megfázás tünetei, az öröm ereje elsöpörte a problémákat. Kamerafelvétel és rádióinterjú, evés-ivás, beszélgetés, minden volt, s mindenben boldogan részt vettem, mintha a betegség elpárolgott volna. Ezen az emlékezetes napon született meg Marcellus Mihály első pannonrómai regénye, A veterán.

2012-ben – az ötvenedik szülinapomra – egy másik regényemet is kihozta a Historium, Aquincum farkasa címmel, ami amolyan misztikusabb római regényként, s egyben egyfajta ünnepi kiadásként látott napvilágot. 

Ezután egy másik kiadó, a Goldbook gondozásában jelentek meg a köteteim. A kiadó megteremtette a lehetőséget, hogy belevágjam a fejszémet az egyik legkeményebb tervembe. A kutatásaim folytán jó ideje tudomásomra jutott, hogy Marcus Aurelius, az ikonikus uralkodó csaknem nyolc esztendeig tartózkodott a mai Dunántúl területén, hogy visszaszorítsa a betolakodó germánokat és szarmatákat. Én viszont felháborítónak tartottam, hogy erről nemhogy megemlékezés, de még tananyag sincsen a honi történelemben. Még az ókori históriáinkban jártasak sem ismerték ezt a tényt. Ezért úgy éreztem, Marcus iránti tiszteletből is bele kell kezdenem a nagy filozófus császár pannóniai harcainak megírásába. A három kötet, az Északi vihar, A pannon és Az utolsó háború kalandos eseményeken át mutatja be azt a 167-től 180-ig tartó időszakot, amikor a nagy császár többnyire itt tartózkodott a mi Pannóniánkban. Ami azt illeti, személy szerint jól éreztem magam írói pályám e szakaszában: egy teljes esztendőn keresztül semmi mással nem foglalkoztam, csak a Marcus Aureliust és háborúit bemutató forrásanyagokkal, régészeti ismeretekkel, krónikákkal. Szinte azt sem tudtam, milyen esztendőt írnak, és mik a hírek a nagyvilágban. Ahogy mondani szoktam: Marcusszal keltem és feküdtem. Aztán egyszer csak összeállt a kép, és megszületett a trilógia. Nagyon remélem, sokaknak kellemes kalandot és komoly történelmi útravalót jelentett. Utána még egy önálló kötetet szenteltem ennek az időszaknak, ami Avidius Cassius Marcus Aureliusszal szembeni lázadásáról szól, A trónbitorló címen. A szakma véleménye szerint ez a legjobban összeállt írásom.

Időközben felkérést kaptam egy Tel-Avivban működő magyar nyelvű kiadótól, a Diaszpórától, hogy írjam meg a Maszada történetét. Nagy örömmel vettem részt ebben, s mivel a kiadó vezetője, Nagy Gabi támogatott, és kihívott Izraelbe, hogy alaposan nézzek körül, sikerült feltérképeznem mindazt, amire szükségem volt a regény megírásához. Csodálatos élmény volt bejárni, megismerni a Maszada sziklaerődöt, a Júdeai-sivatagot, a Sós tengert (Holt-tengert) és Jeruzsálem legrejtettebb zugait is. Végül ezen élményekből megszületett a Maszada – Az utolsó szikla című regény, amelynek szellemiségére nagyon büszke vagyok. Remélem, sokan megismerték és megértették az üzenetét.

Miután megjelent a Marcus Aurelius-trilógia, és a végén kellőképpen megsirattuk a nagy filozófus császárt, úgy tartottam igazságosnak, hogy az utódjának is szenteljek némi figyelmet. Miért? Elsősorban azért, hogy belássuk, egy ilyen eszményi nagyságnak az örököse mennyire távol eshet az elődjétől. Commodus nemhogy semmiben nem hasonlított Marcusra, de meg is vetette az ő igazságos, tisztességes uralmát. Ezt a tanulságot meg akartam örökíteni. Másfelől azért is szenteltem könyveket e méltatlan utódnak, mert igazán zavart, hogy a Gladiátor című film, ami amúgy nagyszerű alkotás, hagy némi kívánni valót a hitelesség terén Commodus életét és halálát illetően. Úgy gondoltam, érdemes megírni úgy, ahogy jelenlegi ismereteink alapján történhetett. Az Isten lehettél volna könyvcím önmagában is sokat elárul Commodus uralmának kezdetéről. Majd A bosszú szolgái következik a sorban, végül a 2019-ben, a Historycum kiadó gondozásában megjelent, A birkózó című kötetemben teszek pontot a története (és az élete) végére. Így valójában csak e két, egymástól végtelenül különböző Antoninusnak – és koruknak – hét könyvet szenteltem.

Nincs megállás! A jelen: új kiadó, a Lazi, s egy „nem császáros” kalandregény, A becsület zsoldjában. Ez a tizenegyedik római kötetem, ami azt jelenti, több mint egy regény jutott minden esztendőre az elmúlt évtizedben. Sok munka, de sok öröm, ugyanakkor sok ismeretszerzés van ebben, ami önmagában jutalom egy olyan, az ókor iránt elkötelezett és kíváncsi embernek, mint amilyen e sorok írója. De nem állok meg ebben az ünnepi pillanatban sokáig emlékezni, hiszen a Severus életét feldolgozó regényem csaknem kész, s mellette számos újabb terv formálódik bennem. Töretlen örömmel igyekszem megvalósítani mindezeket, remélve, hogy éppen ilyen örömöt szerezhetek további írásaimmal Kedves Olvasóimnak. Hiszen mi más lehetne a cél?

Szöveg és fotó: Marcellus Mihály

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. november 14-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.