Egy gyermek születése csoda és öröm – Imaest és szentmise aprószentek ünnepén a Sziklatemplomban

A megjelent híveket Csóka János köszöntötte. Emlékeztetett rá: aprószentek ünnepe van, az esti liturgiában a zsolozsma szelídsége ilyenkor már a következő nap ünnepéről, Szent Család vasárnapjáról szól. Ám aprószentek napja azért is kiemelten fontos, mert felhívja a figyelmet a magzati élet védelmére.

Komáromi Mária, a Ferences Világi Rend tagja köszöntő beszédében leszögezte: ma sok ember reménytelennek látja a világ helyzetét a háborúk, a társadalmakban és a családokban tapasztalható békétlenségek miatt. Éppen ezért csodálatos, hogy szenteste a bizakodás szentévét nyitotta meg Ferenc pápa, aki várja a remény zarándokait. Holnap este pedig a Szent István-bazilikában nyílik meg a remény kapuja, „mert a remény nem csal meg” – vallja a Szentatya. Komáromi Mária megvilágította: Ferenc pápa aggódva figyeli a születésszám csökkenését, mely számos országban nyilvánvaló, különböző okokból: felgyorsult életritmus, félelem a jövőtől, illetve olyan társadalmi modellek, amelyekben a haszon keresése és nem a kapcsolatok dominálnak. A pápa kiemelt támogatást sürget a hívők és a civil társadalom részéről a fiatalok gyermekvállalási kedvének segítésére, hogy a jövőt rengeteg gyermek mosolya vidítsa föl, akik betöltik az immár túl sok üres bölcsőt.

A hatgyermekes családanya idézett Léon Joseph Suenens egykori belga bíboros Miért vagyok a remény embere? című hitvallásából: „Mert hiszem: Isten új arcot ölt minden reggel, és most teremti a világot, nem valahol az elfelejtett múlt ködében. Ez késztet minden percben készen állni a nagy találkozásra. Mert a váratlan a Gondviselés szabálya. Ez a kiszámíthatatlan Isten ment meg minket, és szabadít meg minden determinizmustól, kijátszva a szociológusok borúlátó jóslatait. Ez a kiszámíthatatlan Isten szereti gyermekeit, az embereket. Ez reményem forrása. A remény embere vagyok: nem emberi érvek, nem természetes optimizmus táplálja bennem a reményt, hanem egyszerűen hiszem, hogy a Szentlélek működik az Egyházban és a világban, akár tudunk róla, akár nem. A remény embere vagyok, mert hiszem: a Szentlélek mindörökké a Teremtő Szellem, aki minden reggel új szabadságot, örömöt és bizalmat hoz azoknak, akik befogadják.”

Suenens bíboros hivatkozott Rabindranáth Tagore Nobel-díjas hindu íróra: „Minden újszülött gyermek annak bizonyítéka, hogy Isten még nem veszítette el bizalmát az emberben.” „Pedig elveszíthette volna a bizalmát” – fűzte hozzá a belga főpásztor. Hiszen mi, emberek, már a teremtés hajnalán a bizalmatlanság, a hatalom- és bírvágy bűnébe estünk. És hittünk a hazug ígéreteknek: „olyanok leszünk, mint Isten”. Elhittük a hazugság atyjának, hogy a mindent nekünk ajándékozó Isten irigyen visszatart bármit is, elhittük, hogy jobb lesz nekünk, ha élet-halál urai, a magunk urai leszünk. Komáromi Mária hozzátette: „Mi azért imádkozunk, hogy gőgös cselekedeteinkért bocsánatot nyerjünk. És azért, hogy reménytelennek látszó világunkban tudjunk a remény képviselői, zarándokai lenni.”

Az imaesten tanúságot tett hitéről a huszonegy éves Magyarics Zsuzsa, aki útkeresőnek nevezte magát. Már gimnazistaként csatlakozott a Fiatalok az Élet Szolgálatában (FÉSZ) közösséghez. Itt találkozott először igazán az életvédelem fogalmával. Mivel foglalkozott már gyerekekkel és idősekkel is, többféle életállapotot megismert, kísért. Az élet nehézségekkel, küzdelmekkel teli, ez vitathatatlan. Az ember folyamatosan küzd és elbukik. Magyarics Zsuzsa azonban hisz abban: minden fájdalom, szenvedés ellenére megéri örülni, és meg lehet találni az öröm forrását. „Hívőként a teremtettségemben, Isten szeretetében tudok nap mint nap örülni és hálát adni az életért, amit kaptam” – fogalmazott a tanúságtevő.

Kiemelte: a karácsonyt boldog, szép ünnepként éljük meg. Ám az első karácsonyban van valami mély szomorúság. A Szent Család helyzete egyáltalán nem volt ideális. Mindig fájdalmas, ha egy gyermeknek nehéz körülmények között kell megszületnie. A FÉSZ kismamákat segítő munkája során gyakran megtapasztalják, hogy mennyi akadály, gond állhat egy gyermek megszületésének útjában, mekkora félelem élhet egy kismama szívében. Az Isten így jött közénk. Mária életében több nehézség is adódott: a baba váratlanul, a házasság előtt fogant. A magzat élete közvetlenül veszélyeztette Mária életét, hiszen fennállt annak veszélye, hogy megkövezik. A szüléskor nem volt megfelelő szállása. Mégis, a legnagyobb csoda és öröm feküdt a jászolban. Mert akármekkora is a baj, a gyermek érkezésekor a Teremtő is mindig jelen van. Egy gyermek születése mindig csoda és öröm, a legnagyobb fájdalmak és nehézségek ellenére is. Ahogyan Ady Endre írta: „Az élet él és élni akar.” Az Isten földi eljövetelekor megelégedett egy jászollal, sőt, dicsőségének teljében volt ott jelen. Magyarics Zsuzsa számára az életvédelem azt jelenti: igazán örülni. Fájdalmaink, szenvedéseink közepette is meglelni az élet, az öröm forrását.

Ezt követően a hívek Csóka János pálos szerzetes vezetésével szentségimádáson vettek részt, az életvédelemért imádkoztak, kérve a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását isteni Fiánál a megfogant, de veszélyben lévő magzatokért és szüleikért, hogy a legnehezebb helyzetekben is fogadják örömmel Isten ajándékát.

Az imaest csúcspontjaként Csóka János mutatott be koncelebrált szentmisét.

Az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el, a tizenkét éves Jézus a templomban versszakasz (2,41–51). Homíliájában Csóka János kifejtette: Szent Család ünnepe karácsony nyolcadában mindenekelőtt ráirányítja a figyelmünket arra, hogy Istennek mennyire fontos a család. Mivel ugyanis Isten mindenható, a megtestesülés megtörténhetett volna enélkül is, akár a mennyből is alászállhatott volna az Üdvözítő. Isten azonban fontosnak tartotta, hogy Jézus Krisztus Mária által szülessen e világra, József legyen a nevelőapja, és családban nőjön fel. Ez Isten részéről nagyon lényeges tanúságtétel a családról és annak fontosságáról. A család az a hely, közösség, ahol a legteljesebben tud áramlani a szeretet, amelyre egyébként mindannyiunknak szüksége van, hogy kapjuk és adjuk is.

A házasság a Szentlélek belső életét utánozza, kicsiben lemásolja, megjeleníti ebben a világban a Szentháromságos szeretetet.

A Szentháromságban önmagát adó szeretet jelenik meg. Az Atya önmagát adja a Fiúnak, a Fiú önmagát adja az Atyának, a Szentlélekben. Ennek mintájára a házasságban is a házasfelek önmagukkal ajándékozzák meg a másikat. Ez a szeretetnek a legnagyobb megnyilvánulása itt a Földön. Az egész mindenség -- velünk együtt – Isten örök és végtelen szeretetének a jelenlétében jön létre. Isten szeretetből teremti meg a világot. Amikor a gyermekek megfogannak és világra jönnek, szükséges, hogy ők is ennek a határtalan szeretetnek a közegében nevelkedjenek. Semmi nem pótolhatja ezt a szeretetteljes közösséget. Korunkban különösen fontos kiemelni: termékenység csak ott lehetséges, ahol egy férfi és egy nő van. Ahol ez nem így van, ott termékenység sincsen. Isten azonban akarja a termékenységet, és a házasságot is.

A szónok kiemelte: a Szent Családtól megtanulhatjuk, hogy mennyire fontos Isten számára a házasság, és az, hogy a házaspárok fogadják be Isten kegyelmét, Szentlelkét, hogy ők is egymásnak ajándékozzák magukat. Ahogyan a három isteni személyben zajlik ez az önátadó szeretet, úgy a családban is ez áradjon, és legyenek nyitottak az új életre, a gyermekre.

A házastársak alapvetően fontos hivatása, hogy az Istenből forrásozó szeretet gazdagságát osszák meg gyermekeikkel, hagyományozzák utódaikra.

A pálosok házfőnök leszögezte: Isten legnagyobb ajándéka, hogy megadja annak lehetőségét: fogadjuk el és viszonozzuk az ő szeretetét. Mindannyian meghívottak vagyunk arra, hogy létezzünk és szeressünk, vagyis hogy befogadjuk a szívünkbe az isteni gazdagságot. Amikor megfogan egy élet, Isten felajánlja ezt a végtelen gazdagságot.

Amikor az élet mellett döntünk, Isten mellett döntünk, vele együtt munkálkodunk, és lehetőséget adunk a kicsiny életnek, hogy a Teremtő terve szerint a szeretetet befogadó és adó, fejlődő lénnyé váljon majd egy szép napon.

A homíliát követően többen fogadalmat tettek – elmondták az Ígéret imáját –, hogy lelkileg adoptálnak egy magzatot, akinek élete veszélyben forog, mert a szüleik nem akarják világra jöttét. 

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír