A 10. században élt Szent Viboráda Sankt Gallen egyik temploma mellett épített magának cellát, ahol élete utolsó tíz évét töltötte. Bár visszavonulva és a környezetétől elzárva élt, igen sokan fordultak hozzá tanácsért, nem ritkán korának tekintélyes állami és egyházi vezetői is.
„Lenyűgöz, hogy Viboráda mindent egyetlen dologra korlátozott, s minden másról lemondott; biztos vagyok benne, hogy ebben az élethelyzetben megtalálta a szabadságot és a szeretet – nyilatkozott a cellában eltöltendő hétre jelentkezők egyike. – A szentek arra bátorítanak, hogy a saját utamat járjam, s legyőzzem a halálfélelmemet. A szentek tehát ma is fontosak, és lényeges üzenetük van korunk számára.”
A hétnapos elvonulás egy másik résztvevője elmondta: „Ha csak a legfontosabbra koncentrálok, igazán mélyen tudok kapcsolatba kerülni önmagammal, átérezhetem, hogy része vagyok a nagy egésznek, s egy lépéssel közelebb juthatok legbelső hivatásomhoz.”
Szent Viboráda cellájának egyik ablaka a templomba, a másik ablaka az utcára nézett – ennek megfelelően egyhetes elvonulásuk során meghatározott időpontokban a hasonmás cella lakóinak is naponta lehetőségük van arra, hogy beszélgetést folytassanak a járókelőkkel.
Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria