Egy a hitünk, a világban a testvériség a legfontosabb – KATTÁRS és családi nap a Margitszigeten

A megjelenteket – akik között több főpásztor is jelen volt –  Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője, a Caritas in Veritate Bizottság elnöke, valamint a Gorove házaspár, László és Kriszta, a Családok Jézusban Közösség magyarországi szervezetének vezetői köszöntötték.

Székely János nagy örömmel és szeretettel köszöntötte a megjelenteket, külön is Herczegh Anitát, Áder János köztársasági elnök feleségét. A főpásztor személyes hangvételben kezdte beszédét. Szülei itt, a Margitszigeten döntötték el, hogy összeházasodnak. Séta közben, váratlanul kérte meg az édesapja az édesanyja kezét, aki hatalmas örömmel mondott igent. Ezután leültek egy padra, órákon keresztül beszélgettek, tervezték a jövőjüket. Életük talán leggyönyörűbb percei voltak ezek. Ezt követően amikor csak tehették, minden évben visszajöttek ide, leültek ugyanarra a padra, és egymást átkarolva adtak hálát az életükért, szerelmükért, családjukért. Székely Jánosnak és három testvérének az édesanyjuk többször elmondta: nem érti, hogy egyesek miért tekintenek úgy a házasságra, a családra, mint valami börtönre vagy kórházra. „Ő soha nem így látta a házasságot; jobban szerette édesapámat, mint saját magát, az ő örömének jobban örült, mint a saját maga örömének; és ez már az udvarlás legeleje óta így volt.”

A püspök kiemelte:

a mai napon a házasságot, a családot ünnepeljük. Azt a titkot, amit Jézus nem korlátoz, amiből nem elvesz, hanem amihez hozzáad, amit gazdagít, megajándékoz.

Krisztusban maga a valóság legmélye tárult fel. Isten és az ember titka, egy hatalmas, életadó forrás, ahogyan a kongresszus mottója is mondja: „Minden forrásom belőled fakad.”

Krisztusban tárult fel az Isten titka, aki szeretet, önátadás, örök szülés és örök születés.

Krisztus arra tanít minket, hogy szeretetre születtünk, hogy az életünket ajándékká tegyük. Akkor lesz valaki boldog, ha ajándékba adja az életét a másiknak.

Székely János idézte II. János Pált, aki 1978. október 22-én, pápai beiktatásán elmondott beszédében így fogalmazott: „Ne féljetek! Nyissátok ki, tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt! A társadalmi élet, a kultúra, a tudomány széles világának kapuit. Krisztus tudja, hogy mi lakik az emberben, egyedül ő tudja!” A szombathelyi főpásztor hozzátette: ne féljünk megnyitni a családunkat, a társadalmat Krisztus előtt! Az általa adott eszmény a házasságról nem börtön, hanem boldogság.

Az Eucharisztia hatalmas forrása a házasságnak, megtanít bennünket arra, hogy házasságban élni azt is jelenti: áldozni, hogy a társam oltár is, akin keresztül az életemet odaadom, ajándékká teszem.

A házastársak egy test, egy lélek, együtt dobban a szívük, ahogyan az áldozásban egyek vagyunk Krisztussal, az Ő testével, lelkével. Milyen fontos lenne, hogy a nyugati ember megértse: a szabadság nem önkény, nem a pillanatnyi szeszélyeink teljesítése. A szabadság természetes célja a jó, az érték. Az éppen hogy csak megfogant kicsi magzat az édesanyja szíve alatt, a magatehetetlen öreg ember, a sérült személy, mindannyian Isten remekművei vagyunk. Minden ember végtelen érték. A kereszténység megtermékenyítő forrás, melyből élet fakad, és addig van jövőnk, míg ebből táplálkozunk, életünket erre alapozzuk. Ez a forrás gazdagította olyan csodálatosan hazánkat, Európát és az egész világot. Legyen ez az eucharisztikus kongresszus egy döntés mindannyiunk számára, hogy még inkább, mint eddig, Krisztusra építsünk! Engedjük őt be a családunkba, a társadalom, az emberi élet minden területére! Krisztus az élet forrása a család és a társadalom számára, nem elvesz tőlünk, hanem gazdagít. Merítsünk bőségesen, örömmel ebből a forrásból! – biztatott Székely János.

Gorove László köszöntőjében felidézte, hogy 2019 húsvétján a Családok Jézusban Közösség együtt ünnepelte a szent három napot, Fábry Kornél atya lelkivezetésével. Ő akkor már mint a NEK titkárságának főtitkára javában szervezte az eucharisztikus kongresszust. Gorove László felvetette neki, mit szólna ahhoz, ha a rendezvény keretében megszerveznének egy családi napot. Kornél atya örömmel fogadta a kezdeményezést. A Családok Jézusban Közösség vezetője, utalva a jelen lévő, csaknem száz szerzetesi és civil szervezetre, illetve a családi mozgalmakra, valamint a rengeteg emberre – felnőttre és gyermekre egyaránt –, elmondta: amikor az ötlet megszületett benne, nem gondolta volna, hogy ilyen nagy és csodálatos rendezvény nő ki ebből. Ez is bizonyítja, hogy merni kell gondolni, lépni, még ha kicsit is, a többit hozzáteszi az Isten.

Gorove László felesége, Kriszta megszólítva a hallgatóságot hozzátette: „Nézzétek körül, milyen színes a mi Egyházunk, szép napot mindenkinek!”

A sátrak között járkálva, nézelődve észrevettem, a Roma Szakkollégiumok Egyesület pavilonjánál az önkéntesek egy fotót adnak az odalátogatóknak. A képen szorosan egymás mellett ül két fiúcska, kezükben gitár. Egyikük cigány fiú, a másikuk nem cigány. Az első, ami eszünkbe jut: testvériség. Bár karácsony még messze van, Ady Endre verssora is bevillan: „Karácsonyi rege / Ha valóra válna, / Igazi boldogság / Szállna a világra.”

Oroszné Obbágy Rita, a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs megbízottja kérdésemre elmondta, hogy a két gitározó fiú boldogan énekel együtt. „Nekünk nagyon erős törekvésünk, hogy ezt társadalmi szinten így valósítsuk meg, érezzük jól magunkat egymás társaságában, tudjunk együtt imádkozni, dolgozni, együtt munkálkodni az Isten kertjében. Valósuljon meg ez a mindennapi életben, a munkahelyünkön is, mert sokkal fontosabb lefordítani a gyakorlatban ezeket a magasztos gondolatokat, aprópénzre váltani, és a hétköznapokban is szeretni egymást, nem csak mondani, beszélni róla.”

Azzal kapcsolatban, hogy az eucharisztikus kongresszus keretében Székely János püspök a Szűzanya oltalmába ajánlotta a magyarországi romákat, az egyik szentmisén pedig bemutatták Oláh Patrik Gergő La Devleske című lovári miséjét, Oroszné Obbágy Rita elmondta: nem mindegy az, hogyan, hol és mikor szól a cigányokról valami. Ezen a kongresszuson úgy szólt róluk néhány esemény, hogy az közelebb viszi a cigányságot és a nem cigányságot egymáshoz.

A Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs megbízottja arról is beszélt, hogy a cigány embereket sok hátrányos megkülönböztetés éri a mindennapokban. Alig tapasztalják meg a társadalom részéről a feltétel nélküli szeretetet, elfogadást. Kérdés, hogy képesek vagyunk-e lelkiismeret-vizsgálatra, mi magunk elfogadunk-e mindenki mást. Az biztos, hogy a cigányság Krisztustól tapasztalja meg a feltétel nélküli elfogadást. Linda Dillow keresztény író egyik könyvében olvashatjuk: az emberi kapcsolatokban nagyon gyakran előfordul, hogy az egyik becsapja vagy megcsalja a másikat; az Isten és az ember kapcsolatában ez csak az egyik részéről fordulhat elő, és az nem az Isten. Ezért a cigánypasztorációban is elsődleges feladatuk az, hogy Istenhez, Jézus Krisztushoz vigyék közelebb az embert.

Rövid beszélgetést folytattam egy Székelyföldről érkezett, kétgyermekes házaspárral, Tímár Sándorral és Molnár Máriával is. Tímár Sándor kifejtette: nehéz világban élünk, amelyben szükségünk van az olyan szilárd támpontra, mint amit az eucharisztikus kongresszus nyújtott.

Az ember megtapasztalja egyrészt a magyar kereszténység erejét, tisztalelkűségét. Másrészt átélheti a katolicizmus egyetemességét is, hiszen a világ minden tájáról érkeztek zarándokok. Egy a hitünk, a világban a testvériség a legfontosabb.

Egyazon Atya gyermekei vagyunk, Krisztus mindnyájunkat megváltott. Jó lenne ezt tudatosítanunk, különösen ma, amikor az ember látja az „iszapbirkózást” a társadalomban, a politikában, de sajnos a családok szintjén is. Ami pedig a legfontosabb, hogy az élő Jézussal találkozzunk az Eucharisztiában – tette hozzá Sándor. – Ennek a jelentősége felfoghatatlan. Ha ezt megéljük, minden problémát megoldhatunk.

Molnár Mária kiemelte, ez a hét megerősítette a saját katolikus hitében, és ő is vallja: a keresztény hit alapja az Oltáriszentség, a benne jelen lévő Jézus Krisztussal. „Merjünk mindig rá hagyatkozni, keressük a belőle sugárzó szeretetet, szépséget, figyeljünk erre, és vigyük tovább, adjuk át másoknak!” – biztatott.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír