Egy hivatás beteljesülése és elindulása – Pappá szentelték Budai János görögkatolikus diakónust

Családja, paptársai és két település görögkatolikus híveinek körében szentelték pappá a hajdúdorogi diakónust.

Budai János 1958. március 1-jén született Nyíregyházán. Újfehértón nevelkedett. Itt volt elsőáldozó és a helyi görögkatolikus templomban kötött házasságot feleségével, Veres Ágnes Erzsébettel. 2012. július 8-án szentelték diakónussá. Az elmúlt 14 évben Hajdúdorogon szolgált diakónusként. Munkája részeként a helyi cigány közösség pasztorációjával foglalkozott. Ennek egyik szép jelképe az orárionját díszítő Suntoj felirat, amely cigány nyelven szentet jelent.

Az ünnepi Szent Liturgiára megtelt az újfehértói görögkatolikus templom. János atya feleségén, gyermekein és unokáin kívül az újfehértói és hajdúdorogi közösség több tagja is jelen volt az ünnepi szertartáson. A Szent Liturgiát Kocsis Fülöp metropolita vezette a három görögkatolikus egyházmegyéből érkezett paptestvérek koncelebrálásával. Az oltárnál szolgált Juhász Imre újfehértói római katolikus plébános is.

A nap apostoli szakaszát Péter második leveléből Mosztockij Sándor újfehértói lelkipásztori kisegítő, az Úrszínváltozás eseményét felelevenítő evangéliumi szakaszt (Mt 17,1-9) Nyirán János, a Görögkatolikus Metropólia fődiakónusa olvasta fel.

Kocsis Fülöp metropolita homíliájában a nap apostoli szakaszának egyik mondatára hívta fel a jelenlevők figyelmét: „Igyekezzetek még jobban megerősíteni meghívásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, soha nem fogtok megbotlani. Így széles kapu tárul előttetek a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.”

Kiemelte: János atya szentelésével egy álom beteljesülésének lehetünk tanúi. De a szentelés nem a cél, hanem egy állomás, ami – a Tábor hegyi eseményekhez hasonlóan – segíti őt megerősíteni hivatásában és kiválasztottságában.

Az Úrszínváltozás eseményei, Jézus emberi voltában való megdicsőülése szorosan összefügg megfeszítésével, szenvedésével és kereszthalálával. Ezekre akarta felkészíteni a három kiválasztott tanítványt, Pétert, Jakabot és Jánost a Tábor hegyen. És erre az eseményre emlékezik meg buzdításában Péter: „Igyekezzetek még jobban megerősíteni meghívásotokat és kiválasztásotokat…”

„Budai János pappá szentelése megerősítés számára a hivatásában” – hangsúlyozta a metropolita. – Nem tudjuk, milyen feladatokat kap majd odafentről. De épp az a feladata neki és mindannyiunknak, hogy felismerjük, mit vár el tőlünk Isten.”

„János atya hivatásának beteljesülése és elindulása erősítsen meg bennünket is hivatásunkban”, és segítsen elvezetni arra a felismerésre, hogy Isten a maga dicsőségében állandóan jelen van életünkben – zárta beszédét Kocsis Fülöp.

A papszentelés szertartásának kezdetén diakónustársai vezették a szentélyhez Budai Jánost, paptestvérei kíséretében pedig háromszor körüljárta az oltárt, megcsókolva annak sarkait. Végül az oltár előtt térdelve, ima és áldás kíséretében részesült a papi rend szentségében. Ezt követően Kocsis Fülöp metropolita segítségével öltötte magára az áldozópapi öltözéket, miközben a papok és a jelenlévők az Axios!, vagyis a Méltó! kifejezés éneklésével köszöntötték az újszenteltet.

Mint azt a főpásztor is kiemelte, nem tudjuk, milyen feladatokat tartogat János atya számára a Jóisten. A földi egyházban viszont megkapta feladatait. Az ezzel kapcsolatos rendelkezést Terdik János pasztorális helynök olvasta fel: Budai Jánost papszentelése dátumával a Hajdúdorogi Görögkatolikus Parókia kisegítő lelkészévé nevezték ki, s a továbbiakban is a helyi cigány közösség pasztorációs feladatainak ellátásával bízták meg.

Az ünnepi Szent Liturgia végén Sivadó Csaba újfehértói és Dalanics Zoltán hajdúdorogi parókus üdvözölte az áldozópapok sorában az újszenteltet. Az újfehértói közösség egy áldó kereszttel ajándékozta meg János atyát, akit a keresztség és a házasság szentségén kívül most már a papi szentség is az újfehértói templomhoz köt. Köszöntötték őt többek között a két település önkormányzatának képviselői és az újfehértói cigány közösség néhány tagja is.

Budai János köszönetet mondott a jelenlévőknek az imáért, feleségének pedig a cigánypasztorációs munkában nyújtott segítségért és támogatásért.

A szertartás miroválással ért véget. Minden jelenlévő az újszentelt áldásával tért haza.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Szöveg: Tóthné Espán Margaréta/Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír