Egy katolikus iskola mindennapjai a koszovói Gnjilan városában

„Vegye le a keresztet” – mondja Dominik atya mosolyogva. Egy kis réten tucatnyi tizenéves hangosan kosárlabdázik, de közben szemük a beszélgetőkön. – Gyakran kapom meg ezt a tanácsot, amikor meglátják nyakamban a keresztet. Bizonyára kevesebb nehézséggel kellene szembenéznem – mondja. – De én nem tehetem, mert amit itt csinálunk, ahhoz bizalomra és őszinteségre van szükség. Nem tarthatom titokban, hogy pap vagyok, ezt megígértem a szüleimnek.

Dominik atya reggel a bejáratnál várja a diákokat. Busszal és gyalogosan érkeznek Gnjilanból és környékéről. Mielőtt a 43 éves szalézi folytatná a beszélgetést, néhány diák szalad oda hozzá az iskola épületéből. „Don Dominik”, ahogy itt mindannyian hívják, elmosolyodik. A gyerekekkel albánul viccelődik, jól megtalálja velük a hangot. Ilyenkor nem gondol a visszatérő problémákra, nehézségekre, elfeledkezik a zaklatásról, amivel szalézi papként szembe kell néznie.

Koszovó muszlim többségű ország, a hivatalos adatok szerint arányuk mintegy 95 százalék. Gnjilan mintegy 90 ezer fős lakosságának 90 százaléka muszlim. Keresztények és iszlámhívők együttélése feszültséggel terhes a városban. A kereszt és a katolikus jelző az iskola nevében sokakat elriaszt – mondja Dominik atya. – Mindig is voltak kudarcok: egy délután – meséli a koszovói születésű atya – egyszerre húsz gyerek kimaradt a sportcsoportunkból.

Egy imám a mecsetben nyíltan szólt a központ ellen, azt tanácsolta a szülőknek, hogy ne küldjék ide a gyermekeiket, mert az rossz hatással lenne rájuk. Valójában soha nem jött ide senki, hogy megnézze a munkánkat – mondja Dominik atya. – Mindenkit meghívtam, és rákérdeztem, mit csinálok rosszul, mi nem jó a projektünkben és az iskolánkban, de nem jöttek el, és nem adtak választ.

Don Dominik sokáig gondolkodott azon, hogyan tudná a gnjilani iskolaközpontra felhívni az emberek figyelmét. Végül megérlelődött benne egy terv: elkezdte gyűjteni az iskola udvarán a fenyőtobozokat, megtisztította, és vászonzsákokba válogatta őket. Több mint ötvenezer fenyőtoboz gyűlt össze. Diákok segítségével ezekből egy 90 négyzetméteres falfelületre hatalmas mozaikot készítettek, amelyen Teréz anya, Don Bosco és az albán nemzeti hős, Szkander bég portréja látható. Dominik atya számára fontos volt, hogy megmutassa a diákoknak, egy látszólag értéktelen apróságból, fenyőtobozból létre lehet hozni valami nagyot. Az  új aulában összesen 51 865 fenyőtobozból hatalmas mű született, amelyet Dominik atya és a diákok az „értékek mozaikjának” neveztek el.

Két barátot annyira lenyűgözött az alkotás, hogy javasolták a munkát a Guinness-rekordok könyvébe. Elküldték a fotókat, megtörént az ellenőrzés, és néhány nap elteltével Dominik atya a kezében tartotta a visszaigazolást a rekordról. Attól a pillanattól kezdve megváltoztak a dolgok – emlékezik vissza. Az emberek bejöttek a központba, engem pedig rendezvényekre hívtak. Számukra én voltam az a gnjilani, aki Guinness-rekordot állított fel. Naponta jöttek a látogatók. A mozaikot akarták látni, de örültek annak, hogy ürügyet találtak megnézni munkánkat, intézményünket.

Az iskola mára bekerült a köztudatba, már néhány új osztályt is indítani tudtak. Nem szabad túlzott elvárásokat támasztani – magyarázza a Renovabis projektfelelőse, Herbert Schedler, aki hosszú évek óta dolgozik a katolikus egyház kelet-európai alapjánál, és már több partnert segített hasonló iskolák és képzési központok építése során Kelet-Európában.

Általában eltart néhány évig, amíg az emberek legyőzik félelmeiket, aggodalmaikat és előítéleteiket. Hogy a munka beérik, bizonyítja a Don Bosco Központ Pristinában, ahol a túljelentkezés jelenleg olyan nagy, hogy újabb szárny építését tervezik. A gnjilani iskola bejárásakor Schedlert lenyűgözte, amit tapasztalt: biztató volt látni az iskola fejlődését, és öröm volt megtapasztalni, mennyi energiát fektetnek bele a tanulók és a helyi felelősök.

A Renovabis 2014-ben 43 koszovói pap számára 30 960 euró összegű személyes segélyt hagyott jóvá. Dominik Querimi szalézi atya az egyik közülük. Az alap összességében mintegy 1,8 millió euró támogatást nyújtott papoknak, diakónusoknak és szerzeteseknek Közép- és Kelet-Európában. Támogatott projektjeik közül a papképzés, a templomok rekonstrukciójának, az iskolák építésének finanszírozása továbbra is kiemelkedő helyen áll.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír