Egy kicsit hanksesebb világért – Életrajz napjaink egyik legnagyobb filmsztárjáról

A most megjelent életrajzi kötet voltaképpen igazi életvezetési könyv (conduct book), a puritánok kedvelt műfaja. Írója, Gavin Edwards, a The New York Times bestsellerszerzője és Tom Hanks barátja szép, tartalmas, önvallomással felérő köszönetnyilvánítást írt a kötet végére. S bár egy könyvismertetőt nem szokás a zárszó soraival kezdeni, most mégis ezt teszem: „A Tom Hanks szerint a világ írása közben az a reménység vezette tollamat, hogy oldalba bökhetem általa a világot, arra késztetve, hogy legalább egy kicsikét hanksesebb hely legyen – s amennyiben e könyv olvasása után követni kezdik Tom Hanks példáját, Önöknek is jár e köszönet.”

Hogy milyen is ez a „hankses” világ, az már az előszóból kiderül, amelynek sokatmondó alcíme ez: A jóság kiáltványa. Ám nem egy bamba, minden rendezői instrukcióra ugró, „túl szép, hogy igaz legyen” fiú, majd érett férfiember jóságáról van itt szó. Hanem egy olyan, a hátrányait egy aranyásó szívósságával leküzdő emberéről, akinek kedves lényét és lényegét számtalan baráti, munkatársi vallomás érzékelteti. Most csak kettőt idézek ezek közül: „Felteszem, Tom Hanks azzal nyűgöz le bennünket, hogy olyan hamisítatlanul tomhankses. Ő Amerika nemzeti kincse, amit már el is várunk tőle, de nem sótlan, tompa vagy puhány. Éles eszű, vicces, bátor és teljesen emberi (…), nem a túlcsorduló kedvesség kirakati babája.” (Stephen Fry)

Vagy lássuk Brian Grazer szavait, aki három Hanks-film producere volt: „Ő a valaha volt legkiválóbb színész. Óriási jegyeladási mutatói vannak, eléggé magabiztos színész ahhoz, hogy elhiggye, az igazságnak drámai ereje van. A filmek többségében vannak eltúlzott, drámaian felfokozott pillanatok. Ő sosem megy bele ilyenekbe, és ez az, ami megkülönbözteti másoktól. Mindig is a jellemesség, az erkölcsösség, az erényesség példaképeként tekintettem rá, és gyakran próbálom elképzelni, hogyan kezelné ő az adott helyzetet; Tom Hanks egy erkölcsi iránytű.”

Ezek után, ha csak dióhéjban is, hadd jelezzem, melyek a minden piedesztált, „én különb vagyok, mint ők” üzenetet elutasító színészről szóló monografikus életregény és néhány Tom Hanks nevével fémjelzett film legmaradandóbb pillanatai számomra. Hanks – egy többszörös patchwork-család sok nyomorúságot megtapasztalt sarja – 1980-ig nem jutott szélesebb nyilvánossághoz, s akkor is csak a Bosom Buddies (Kebelbarátok) című, nagyon bárgyú tévésorozatban, mégis minden szereplése igazi teljesítmény. Bizony, sok „alig moziban” kellett játszania, de ezekben a filmekben is Forrest Gump-i sebességgel tudott vágtázni, és igaz ez rá még ma, hatvannégy évesen is. Jó példa erre idei háborús filmje, a meglehetősen egyhangú Greyhound, amelyben neki köszönhetően mégis vannak felejthetetlen percek. Egy második világháborús hajó mélyen hívő kapitányának szerepében tűnik fel a filmben.

Erre az eszköztelenségében is megkapó és hiteles alakításra éppen Gavin Edwards könyvéből kapunk némi magyarázatot: „Tom talált magának egy pótcsaládot: a közeli Első Szövetség Templomának ifjúsági körét. Talán mert apjának nem voltak saját vallási nézetei. Tom számtalan különböző vallással találkozott. Kisgyerekként katolikus nevelést kapott, de első nevelőanyja buzgó mormon volt. (…) Nem az a hely volt, ahol az emberek vonaglottak a földön – hangsúlyozta Tom az ifjúsági körről. – Nem szóltak nyelveken. (…) Be kellett fogadnod Őt a szívedbe. Tizennégy éves voltam, és hatalmas szükségem volt valamire. (…) A befogadottság valamiféle bélyegére volt szükségem, ami legyőzi a magányt, amelyet addig éreztem.” A befogadottság érzése akkor teljesedett ki benne igazán, amikor egy rosszul sikerült ifjúkori házasság után rátalált élete szerelmére, Rita Wilson színésznőre, aki mindmáig a párja. 1988-ban egy igazi görög lagzin keltek egybe, és Hanks hozományként kapott egy népes, vidám mediterrán családot is. Az esküvőn – Rita szavaival – Tom „a fogai közé kapott egy kisebb asztalt, és úgy táncolt, hogy a szájában egyensúlyozta. Igazi göröggé vált”.

Tíz évvel e vidám lagzi után Steven Spielberg rendezésében készült el a nem Oscar-nyertesként is talán legnagyobb Tom Hanks-film, a Ryan közlegény megmentése, amelyben ő volt az abszolút főszereplő: a tanárból lett John H. Miller százados. Nem csoda, hogy ennek a normandiai partraszálláshoz kötődő, nagyszerű filmeposznak a nagyjelenetét, Miller százados életének utolsó perceit az Edwards-könyvet bravúrosan, vérbeli képregény stílusban illusztráló Robert Sykoriak is beépítette a Tom Hanks szerint a világ anyagába.

Sok mindenről érdemes volna még szót ejtenünk, de most csupán néhány jellemző érdekességet említünk: Tom komoly feladatként tekintett még az olyan, kutyaütően rossz forgatókönyvekre is, mint a Magas barna férfi felemás cipőben, amely egy francia mozi remake-jeként készült. A főszerep kedvéért nem volt rest hegedűleckéket venni Richard Kaufmann hegedűművésztől és karmestertől, hogy a film muzsikus hősét valósághűen tudja alakítani. Arról nem ő tehetett, hogy a forgatókönyv, finoman szólva, ellenállt a sikernek.

A Hanks házaspár kedvtelései sem mindennapiak. Itt van mindjárt az 1990 óta minden évben általuk finanszírozott Simply Shakespeare fesztivál, amelynek bevételét arra fordítják, hogy a Los Angeles-i Shakespeare Center minél több iskoláshoz és háborús veteránhoz vigye közelebb Shakespeare műveit. A rendezvényhez még a zárkózott Sir Anthony Hopkins is csatlakozott egy alkalommal. Talán tudta, hogy Hanksnek „az avoni hattyú” iránti tisztelete és szeretete még amatőr Shakespeare-színészi korszakában gyökerezik, és azóta is a színész egyik legfontosabb életpillére.

Végül idézzük fel azt az esetet, amikor az egykor szegény fiatalember pár száz dollárért és egy vacsoráért kótyavetyélte el szegény öreg Bogarát (Volkswagenét). És ne hagyjuk említés nélkül egy nagyon kedves, az idősebb írók számára ismerős és érthető mániáját sem: az antik írógépek gyűjtését. Kollekciójának darabszáma egyszer már háromszáz körülire nőtt, de aztán – mivel Hanks egyszersmind notórius ajándékozó is – számuk legalább a felére csökkent.

Száz szónak is egy a vége: ezzel a könyvvel olyan ajándékot kaptunk, amely mostani nehéz napjainkban igazi bedtime reading, értékes, álomba ringató olvasmány lehet.

(Gavin Edwards: Tom Hanks szerint a világ. Fordította Müller Lili Berill, Müller Máté, Müller Péter Sziámi, Újfalusi Veronika. Robert Sikoryak illusztrációival. Kossuth Kiadó, Budapest, 2020.)

Szöveg: Petrőczi Éva

Fotó: Kossuth Kiadó; Imdb.com

Az írás nyomtatott változata a 2020. október 25-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.