Egy kicsit mások, de nem nagyon – Timi és a Kacagó Kaci Színház

Mint egy kiló kenyér. Ekkora volt Timi, amikor megszületett – meséli a halmozottan sérült, kerekesszékes Kovács-Buna Tímea édesanyja, Hárosi Brigitta a gyerekek kérdéseire válaszolva. Februárban a diósdi óvodában járt Kacagó Kaci színháza, melynek alapítója a 14 éves meseíró lány, Timi.

Timi a vártnál két és fél hónappal korábban jött a világra, és azonnal sejteni lehetett, nem a megszokott, egyenes út vár rá és családjára.

Az érdi Életfa Csoport tagjaiként kacifántosnak nevezik Timi és sorstársai állapotát, és egyben az életüket is, ami bármiféle szellemi vagy testi sérültséggel együtt jár.

Az Életfa Csoport Egyesület sajátos nevelési igényű (SNI), valamint sérült, halmozottan sérült gyermeket nevelő, Érden és környékén élő szülők, családok közössége. 2015 óta működnek együtt, hogy – gyermekeik ellátását, szocializációját, tanulási és életmódbeli esélyegyenlőségét javítva – igazi közösséget teremtsenek, sorstársakra leljenek és megoldást találjanak a hasonló élethelyzetben lévő családoknak, jelenleg közel ötszáz családnak, melyekben egy-egy kacifántos gyermek nevelkedik.

Timiék Diósdon laknak, a család három gyermeket nevel, Timi a legkisebb közülük. Hamar kiderült, hogy bár a kislány mozgása és beszéde túlzottan feszes izomzata miatt akadályozott, a képzeletével messzire szárnyal. Timi 9 éves kora óta meséket ír – ő diktálja, édesanyja pedig leírja a történeteket –, már több mint száz meséje van, és megjelent két mesekönyve is.

Az egyik történetből, a Répi, a kis hóember című meséből a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán papírszínház készült;

egy másik, a Hívd Furulyácskát című mesekönyv pedig – egy lelkes pedagógusnak hála – kötelező olvasmány lett egy szigetszentmiklósi iskola 4. osztályában.

 Kacagó Kaci Színháza: Timi édesanyjával (a képen jobbra) és Domsa-Faragó Ivett drámapedagógussal

Furulyácska történetéből zenés mesejáték is készült – ezt hozta el most Timi és a vele érkező Domsa-Faragó Ivett drámapedagógus a diósdi óvodásoknak. Timi anyukája a háttérben segédkezik az előadás közben, a technikus szerepét tölti be. Brigi azt meséli, sosem jutott volna eszébe magától, hogy a meséket színpadra állítsák, ez meseíró kislánya ötlete volt. „De te is élvezed, nem?” – fordul felénk Timi, mikor hallja, hogy miről beszélgetünk. „Hát persze” – neveti el magát az édesanyja, majd így fejezi be a mondatot: „én annak örülök, amikor te boldog vagy.”

Timi imád színházba járni, Brigi azt meséli, évente legalább másfél tucat előadást néznek meg vele. Egy idő után pedig azt vették észre, hogy saját meséi is kezdenek megelevenedni. Az Életfa Csoport keretében működő Kacagó Kaci Színház – mely nevét kacifántosan, de emellett nagyon is vidáman élő tagjairól kapta – 2021 óta mutat be színdarabokat a nagyközönségnek: örömmel mennek óvodákba, iskolákba, könyvtárakba és bárhová, ahová hívják őket.

Nagyon lelkesek, erre az évre négy-öt új darab színpadra állítását tervezik Timi meséiből.

A társulat két oszlopos, külső helyszíneken, utazó színház keretében is fellépő tagja a drámapedagógus Ivett és persze Timi, de az Életfa Csoport programjain helyben, délutánonként játszott darabokba több szereplő is becsatlakozik az életfás családokból.

Az előadásokon minden alkalommal egy kedves, tanulságos mesét mutatnak be a közönségnek, előtte és utána pedig beszélgetnek és játszanak a gyerekekkel, megismertetve őket Timi és a hozzá hasonlóan valamilyen nehézséggel élő emberek helyzetével. Általában kézműveskedés is a program része, így volt ez Diósdon is – Timivel a Cica csoportban alkothattak a gyerekek, miután megnézték Furulyácska meséjét. De előtte még feltehették az összes kérdést, ami felmerült bennük Timit látva és hallgatva. Hogyan öltözik? Hogy fürdik? És hogy mossa meg a fogát? Megtudtuk, hogy Timinek mindenben anyukája segít, hogy régebben próbálkoztak a járással, de mióta nagylány és nehezebb őt mozgatni, mindig kerekesszékben ül.

Mit eszik? Tud-e nyelni? És mit szeret inni?

A gyerekek a legapróbb részletekre is kíváncsiak voltak, miben más Timi élete, mint az övék. De vajon miben hasonló? Timi anyukája tette fel a kérdést, és kiderült, nagyon is sok mindenben hasonlítanak a jelen lévő gyerekek és a kerekesszékes lány. Szeretnek énekelni, szívesen hallgatnak mesét és a legtöbbjük imád úszni. Timi például több mint fél percet bír egy levegővel a víz alatt! A plüssel alvás is közös pont lett, de azért itt már Timi jelezte, hogy ez múlt idő, ő bizony már nagy ehhez.

„Úgy szoktuk hívni magunkat, hogy kacifántosak vagyunk. Mert egy kicsit mások vagyunk, de nem nagyon. Ha belegondolunk, mindenki egy kicsit kacifántos, mindenkinek van valami, ami egy kicsit nehezebben megy, ugye?” – kérdezi Brigi, és a gyerekek máris sorolják: van, aki szemüveges, másnak nehezen megy a rajzolás vagy a barátkozás, és van, aki nehezen mászik fel a hintára.

Nagyon fontos üzenetet közvetít a Kacagó Kaci Színház, amikor ép – vagy legalábbis nem annyira kacifántos – gyerekek közé érkezik: valójában egyformák vagyunk, mindenki egyenlő, és bárkinek szüksége lehet segítségre. Segíteni pedig jó érzés. Erről szól Furulyácska története is Timi meséjében: a kis énekesmadár elhagyja a szülői fészket, és útra kel, hogy új otthonra leljen és barátokat szerezzen. Közben pedig segít, ahol és akinek csak tud.

Timi teljes átéléssel, hatalmas örömmel játssza Furulyácska szerepét. A helyemről, ahonnan végignézhettem az előadást, bepillanthattam a díszletek mögé is, így láthattam,

milyen boldogság sugárzik az arcáról a színdarab első percétől az utolsóig.

A gyerekek előtt énekesmadárrá változó Timit ennél csak akkor láttam még boldogabbnak, amikor az előadás végén saját készítésű ajándékokkal lepték meg az óvodások. Azt nem tudom, vajon tudja-e, ő milyen hatalmas ajándékot adott nekik.

Forrás és Fotó: Szendéné Kiss Nóra/MiDió.hu

Magyar Kurír