Egy otthon Brazíliában, ahol kármelita nővérek gondoskodnak nehéz helyzetben lévő várandós nőkről

Joinville-ben, Brazília déli részén működteti 2021 óta a Szentlélek Hírnökei Kármelita Nővérek (CMSS) hat szerzetesnővérből álló közössége a Renascer nevű otthont, amelyet nonprofit egyesületként hoztak létre. Maga az intézmény 30 éve létezik, küldetése, hogy befogadja a szociálisan kiszolgáltatott helyzetben lévő terhes nőket, anyagi, szociális, lelki segítséget nyújtson nekik a terhesség teljes ideje alatt és a gyermek születését követő három hónapon át.

A ház valódi lehetőséggé vált az újjászületésre a befogadott nők számára. Nemcsak Brazíliából, hanem más latin-amerikai országokból is érkeznek fiatal nők, néhányan még tinédzserek, akik családon belüli erőszak vagy prostitúció áldozatai, és akiknek az abortuszon kívül nem lenne más kiút, nem lenne más lehetőségük. A nővérek a befogadott terhes nők többi gyermekéről is gondoskodnak, támogatják és szeretettel veszik körül őket, lehetővé teszik, hogy iskolába járjanak. Emellett abban is segítenek a nekik, hogy a befogadóközpontot elhagyva újra felépítsék az életüket, hogy tisztességes munkát és lakást találjanak.

Marli nővér a Vatican Newsnak elmondta, hogy „ez egy olyan kezdeményezés, amely valódi missziót jelent a szociális területen és az élet védelmében, és egyben egy különleges szociális védelmi szolgálat is. A befogadott nők közül sokaknak névtelenség mögé kell rejtőzniük, mert gyakran erőszak és bántalmazás elől menekülnek. Más esetekben, különösen ha kiskorú lányokról van szó, a szülők döntenek úgy, hogy rábízzák őket a központra”. A nővérek munkája, vagy inkább küldetése mindenekelőtt az, hogy evangéliumi lelkületben, szeretettel, örömmel és reménnyel fogadják őket.

Ana Maria nővér szociális munkás, 2022-ig élt az otthonban. Elmondja, miért volt számára nagyon szép élmény: „Minden anyában és minden gyermekben, akit befogadunk, láthatjuk, mekkora irgalommal és szeretettel van iránta Isten. Meg akarja menteni, meg akarja váltani őket, gondozni a sebeiket, és egy új útra akarja vezetni őket, Isten gyermekeihez méltó útra. Ez a ház több mint egy intézmény, Isten szíve, amely befogadja azokat, akiket a társadalom nem akar".

A ház egyik jellemzője, hogy teljes mértékben a Gondviselésre bízzák magukat. Az intézménynek nincs bevétele sem az államtól, sem a megyétől, hanem nagylelkű emberek által felajánlott adományokból él. A nővérek által hívott önkénteseknek köszönhetően a vendégek megtanulnak különböző kézműves tevékenységeket, és az elkészült tárgyakat eladják, hogy pénzt gyűjtsenek. Ez nemcsak a létesítmény támogatását szolgálja, hanem azt is, hogy amikor kikerülnek, legyen pénzük. Sok önkéntes segíti a közösséget (olykor anyagilag is), és jótékonysági rendezvényeket hirdetnek az épület fenntartása és a fiatal lányok jövője érdekében.

Az egyik 33 éves vendég öt gyermek édesanyja, és három testvérének felügyeleti jogát is gyakorolja. „Terhes voltam az ötödik gyermekemmel, nemrég váltam el, nem tudtam így hordozni a terhességet, fizetni a lakbért, és nem tudtam eltartani a lányaimat és a testvéreimet sem – mondja. – Egy barátom mesélt nekem a Renascer létezéséről. Elvitt, hogy megnézzem a házat és beszéljek a nővérekkel. Befogadtak az intézménybe, ahol megváltozott az életem. Mindent megkaptam tőlük, amire nekem, a gyerekeimnek és a testvéreimnek szükségem volt, minden szükséges holmit a baba számára, megszabadítottak minden gondtól. Így nyugodtabb terhességem volt, megkaptam minden szükséges gyógyszert is, amit az egészségügytől nem kaptam meg. Lehetőségem volt arra, hogy orvosi vizsgálatokra járjak, valamint arra is, hogy tanfolyamon vegyek részt, tisztességes szakmát tanuljak. Amikor elhagytam az otthont, minden segítséget megkaptam ahhoz, hogy új életet kezdhessek. A nővérek segítettek lakást és iskolát találni a gyermekeimnek és a három testvéremnek. Nem voltak bútoraim sem, ebben is segítettek, adtak ruhákat, segítettek élelmiszerkosarakkal, zöldségekkel, kenyérrel, tanszerekkel. A nővérek minden karácsonykor és a gyerekek születésnapján szerveznek egy kis ünnepséget, és mindig valami különlegeset készítenek. Mindez nagyon fontos volt nekem, mert én nem voltam képes mindezt előteremteni.”

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Magyar Kurír