Egy pálos plébános Mariupol földi poklából: „Várandós anyákra, gyerekekre lőnek”

„Hallottuk, hogy tegnap egy Mariupolból Zaporozsjéba tartó konvojra lőttek. Az autókban gyerekek és várandós nők ültek. A támadók jól tudták, mit tesznek, mert az autókon felirat jelezte, kiket szállít. Mondd, hogyan tud Európa olyanokkal tárgyalni, akik ennyire gonoszak?

Ez egy sátáni háború. Amikor tudod, hogy a plébániai híveid ebben a pillanatban a pincékben húzzák meg magukat, nincs enni- és innivalójuk, és bármikor meghalhatnak…

amikor tudod, hogy semmiféleképpen nem tudsz segíteni nekik, akkor nem haragot érzel, hanem elkeseredettséget.”

A pálos szerzetes kemény szavakkal írta le városa helyzetét. Ő néhány hívével együtt egy hete el tudta hagyni a várost. Elmondta, hogy nagyon nehéz, gyakorlatilag lehetetlen telefonon kapcsolatot tartani az ott maradottakkal, nehéz világos információkhoz jutni arról, mi is történik valójában. Nem lehet tudni, hogy a barátok, ismerősök jól vannak-e, vagy meghaltak az orosz támadásokban. Kritikus a helyzet – hangsúlyozza a plébános. „Ma beszéltem olyanokkal, akik ki tudtak jönni a városból, most Berdyanskban vannak. Benzint akarnak szerezni, hogy tovább mehessenek Zaporozsjébe. A Mariupolban maradtakkal semmiféle kapcsolatunk nincs. Csak egy emberrel tudtunk beszélni, és vele is csak röviden.”

Gyakorlatilag Mariupol már nem létezik. A harkivi egyházmegyéből, amelyhez a város is tartozik, megerősítették, hogy a lakóépületek 90 százalékát teljesen lerombolták.

„Mariupol városát folyamatosan rombolták le, egyik részt a másik után. Mindennap megjelennek a repülőgépek, hogy bombázzák a várost. A tüzérség is nagyon gyakran támad. A városnak majdnem a fele már orosz ellenőrzés alatt áll. Folyamatosak az utcai összecsapások. Nincs élelem, víz, világítás, internet, megszűnt a kommunikáció. Az emberek a folyóból vesznek vizet, de annak nagyon koszos a vize, igyekeznek mindenféle módszerrel megtisztítani. El sem tudom mondani, mennyire nehéz a helyzet” – foglalja össze.

A „jó hír” az, hogy a mariupoli színház romjai alól a mentőcsapatok elkezdték kihozni a túlélőket, eddig 130 embert.

Nem világos azonban, hány ember élte túl, csak azt tudják, hogy a támadás előtti napokban több száz civil lakosnak adott menedéket az épület, köztük sok gyereknek. Aki teheti, elhagyja a várost, helyi hírforrások szerint körülbelül 30 ezren indultak el saját autókon, 350 ezer civil maradt a városban az óvóhelyeken. Csak az utóbbi két napban 11 525 ember érkezett a délkelet-ukrajnai Zaporozsje városába.

„Nem tudsz tárgyalni az oroszokkal, mert álnokok, civileket gyilkolnak meg. Jól tudják, mit tesznek. Tankokról lőnek a civilekre. Gyerekeket és nőket ölnek meg, és hivalkodnak vele.” Grúzia, Csecsenföld, Icskéria, Abházia – veszi sorra Pavlo atya a történelmet… „Mindig is ezt csinálták… A felperzselt föld taktikáját használják… Hazugságokat sorolnak a tévében, és ömlesztik a propagandát. Azt mondják, azért kezdtek háborúban, hogy megvédjenek minket a náciktól. Hogyan lehet velük békéről beszélni? Az európai emberségesség számukra gyengeség, kinevetik” – mondja.

És hogy mit tehetünk értük? „Nem tudom, mit mondjak. Csak imádságot kérek. Különösen a politikusokért. Az európai politikusokért” – válaszolja. „Kértük a NATO-t, hogy segítsenek a légtérzárral, de a NATO fél, és ezért

Mariupolban mindennap ártatlan gyerekek és nők halnak meg…”

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Agensir

Fotó: Avvenire

Magyar Kurír