Egy szolgálat kezdete a találkozás ünnepén – Diakónusszentelést ünnepeltek Debrecenben

Február 2-án ünnepli Egyházunk Gyertyaszentelő Boldogasszonyt, Jézus Krisztus bemutatását a templomban és találkozását Simeonnal. Az ünnepi eseményről Szent Lukács evangéliuma számol be:

Jézus bemutatása a templomban

Abban az időben szülei felvitték a gyermek Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: „Az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívassék”; és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye előírja: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát”. Íme, volt Jeruzsálemben egy ember, akinek Simeon volt a neve. Ez az ember igaz és istenfélő volt, és várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Ekkor a Lélek indítására a templomba ment.

Amikor a szülők bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, ő is karjába vette, és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: „Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül a te népednek, Izraelnek.” József és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott.

Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak bukására és feltámadására lesz Izraelben. Jel lesz, amelynek ellene mondanak – és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív titkos gondolatai.”

Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Igen előrehaladott korú volt, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után. Ez a mintegy nyolcvannégy esztendős özvegyasszony nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált éjjel-nappal. Abban az órában ő is odajött, hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindenkinek, aki megváltást várt Jeruzsálemben. Amint elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, telve bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.

A találkozás meghatározza az egész szolgálatot

„Nagy öröm számunkra Gyertyaszentelő Boldogasszony, más néven a találkozás ünnepén, hogy Csaba testvérünket diakónussá szenteljük” – mondta Kocsis Fülöp érsek, metropolita.

Amikor valaki egy ünnep napján lép be az egyházi rendbe, annak az ünnepnek az üzenete és lelkisége egész életére rányomja a pecsétjét.

Így lesz ez most is:

a találkozás gazdag tartalma kíséri majd új szolgálatát. A legfontosabb találkozás Simeon és a gyermek Jézus találkozása: az ember találkozása Istennel.

Simeon felismeri a Messiást, mert nyitott szívvel várta őt.

A találkozás az Istennek szentelt élet forrása

Isten mindig kezdeményez, de találkozás csak akkor születik, ha az ember szíve is megnyílik.

A hit nem csupán azt jelenti, hogy hisszük: van Isten, hanem azt, hogy kimondjuk: „Te vagy az én Istenem.” Ez a személyes találkozás indít el sokakat arra, hogy egész életüket Istennek adják – így születnek a papi és szerzetesi hivatások is.

A szentelés ennek az odaadásnak a megpecsételése: Isten elfogadja az ember válaszát, és szolgájává teszi. Ez valódi, az egész életet átalakító változás” – fogalmazott a főpásztor.

Az Egyháznak gyógyító hellyé kell válnia

A találkozás ünnepe a nemzedékek találkozása is: az idős Simeon és a gyermek Jézus képe ma is megszólít bennünket – hangsúlyozta Kocsis Fülöp. – A világ gyors változásai miatt egyre nehezebb megértenünk egymást fiataloknak és időseknek, de

az Egyháznak gyógyító hellyé kell válnia, ahol tanuljuk a kölcsönös nyitottságot, türelmet és meghallgatást.

A szenvedésből fakadó öröm

Simeon próféciája Máriának emlékeztet arra, hogy az öröm és a szenvedés összetartozik. Mária boldog, mégis szenvedés vár rá. „Így van ez Krisztus követőivel is:

a szolgálat öröme nem mentes a kereszttől. A szenvedésben tanuljuk meg az engedelmességet, és ott mélyül el az igazi, Istenből fakadó öröm”

– mondta a metropolita.

Gyertyaszentelő Boldogasszony

A gyertya megáldása mindezt képpé formálja: a diakónus, a pap olyan, mint a gyertya – ég, fényt és meleget ad, és közben elfogy másokért.

Csaba testvérünk is erre a szolgáló, odaadó életre kap meghívást – mondta Kocsis Fülöp. – Imádkozzunk, hogy élete végén ő is Simeon szavaival mondhassa: beteljesedett az életem, mert láttam az Üdvözítőt. És amikor hazavisszük a gyertyát, jusson eszünkbe: mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy Istenért és egymásért égő, ajándékozó életet éljünk.”

Szakállas Csaba 1999. október 7-én született Debrecenben. Pocsajban nőtt fel, ahol az egyházközség meghatározó szerepet játszott hivatásának kibontakozásában. Általános iskolai tanulmányait Pocsajban kezdte meg; majd középiskolai tanulmányait a Hajdúdorogi Nagy Szent Bazil Görögkatolikus Gimnáziumban folytatta. A gimnázium befejezése után, 2018-ban felvételt nyert a Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe.

Szemináriumi tanulmányainak első három éve után szociális évének első felét Kárpátalján, a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban töltötte, ahol a központ munkatársaként szolgált. A háború kitörése miatt februárban haza kellett térnie, majd a szociális év második félévét az Amerikai Egyesült Államokban töltötte. Ohio államban, a Parmai Bizánci Katolikus Egyházmegyében teljesített szolgálatot, ahol az akkori megyéspüspök, Milan Lach püspök segítőjeként tevékenykedett.

Tanulmányai befejezéseként 2025-ben a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán teológus diplomát szerzett. 2025. augusztus 15-től Kocsis Fülöp metropolitai szertartóvá nevezte ki. Ezzel párhuzamosan bekapcsolódik a vértesi görögkatolikus egyházközség életébe is, hitoktatóként szolgálva.

Diakónusi jelmondata: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

A szertartás végén Jaczkó Sándor budapesti helynök felolvasta az első dispozíciót, amely szerint Szakállas Csaba főszékesegyházi diakónus lesz Debrecenben.

Fohászkodjunk érte, hogy jól végezze feladatát, hivatását, és hogy ugyanezzel a lelkülettel tudjon majd letérdelni akkor is, amikor papszentelésére gyűlnek össze!

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye/BSZI

Fotó: BSZI/SZS

Magyar Kurír