Egy új, jobb egyensúly felé – Pál Feri atya előadásával kezdődött a házasság hete Kaposváron

A nyitó alkalmon Ház Gergely, a Csakazértis a Családokért Egyesület elnöke köszöntötte a jelenlévőket; majd Kárpáti Tímea, Kaposvár város alpolgármestere osztotta meg gondolatait.

Varga László megyéspüspök nyitotta meg a kaposvári házasság hetét, aki megáldotta a különböző élethelyzetben lévő párokat.

A főpásztor áldást kért Istentől azokra, akik elindultak a közös úton, nagyon szerették egymást, de valamilyen okból megtört a szerelem és a szeretet; vagy kénytelenek egyedül nevelni gyermekeiket; akiknek megtört a kapcsolatuk; akik képesek voltak újrakezdeni; vagy akik épp nagyon szerelmesek. Varga László püspök áldást kért azokra is, akik szeretetben élnek együtt, de nem kérték Isten áldását a házasságukra; valamint azokra a házaspárokra is, akik kérték Isten áldását, s hűségesen, örömben, szeretetben nevelik a gyermekeiket.

Pál Feri atya a családban és párkapcsolatban történő egyensúlyvesztéstől egy új, jobb egyensúly megtalálásáig vezette hallgatóit előadásában, amelynek elején rávilágított arra, hogy bár minden élő szervezet – így az ember is – egyensúlyra törekszik, nem minden egyensúly jó.

Az egyensúlyvesztéshez kapcsolódva többek között egy alkoholbeteg férfi példáját mondta el, aki a feleségével és lányával együtt kilátogatott a majálisra. Megbeszélték, hogy a napot a közeli cukrászdában zárják, azonban a férfi addigra már ittas állapotba került. Ahogyan mentek a cukrászda felé, meghallotta, hogy a lánya ezt súgja édesanyja fülébe: „Anya, csináljunk úgy, mintha ő nem velünk lenne.” A férfi – hallva lánya szavait, s látva, hogy szégyelli őt – annyira megrendült, hogy a cukrászda ajtajához érve elhatározta, abbahagyja az italozást. Immár több mint tizenvalahány éve nem ivott alkoholt.

Ez a férfi létrehozott saját magának egy brutális egyensúlyvesztést, aminél jobb dolgot nehezen lehetne elképzelni az ő számára, azzal együtt, hogy az alkoholról való lemondás rengeteg küzdelemmel és nehézséggel járt. A realitás székén ülve láthatjuk, hogy

az egyensúlyvesztés, amit az ember mer vállalni, néha a legnagyobb áldás

– fogalmazott a szakember.

Majd egy asztmás tüneteket produkáló kislány példáját hozta, akinek a szülei sokat veszekedtek. Amikor a gyermek rosszul lett, a veszekedést rögtön abbahagyták a szülők, s együtt, harmóniában a kislány segítségére siettek. Létrejött egy kóros egyensúly, amelynek alapvető része volt a kislány betegsége. A lány tudat alatt felhívta a figyelmet a gyermekek két alapvető vágyára: a szülők szeressék őt, valamint egymást.

Pál Feri atya ezt követően arról beszélt, hogy egy kapcsolatban sokszor a saját igazunkhoz ragaszkodunk. Azonban

az a kérdés, hogy kinek van igaza, a probléma része, s nem a megoldásé”

– idézte a szakirodalmat.

John M. Gottman amerikai családterapeuta azt mondja, hogy a kapcsolatainkat egy idő után nem a problémák teszik tönkre, hanem az, hogy amikor problémáink vannak, akkor szenvedünk, és megengedjük magunknak azt, hogy bántsuk a másikat.

A kapcsolat nem a probléma miatt megy tönkre, hanem amiatt, mert nem bánunk jól egymással.

S amikor elkezdünk vitatkozni azon, hogy egy adott helyzetben kinek van igaza, akkor az a vita lényegében nem az igazságról szól, hanem a hatalomról. Ennek az a következménye, hogy a kapcsolat csorbul.

A nő és a férfi is egy-egy részigazságot képvisel, egymást kölcsönösen kiegészítő igazságokat, és rászorulnak egymás igazságára. Ezen a világon nem létezik olyan ember, aki a másik elé lépve azt mondhatná: a teljes igazságot képviseli. „A család nem az a hely, ahol bárkinek igaza lenne” – idézte az előadó John M. Gottman szavait. Miközben a nő és a férfi azon harcolnak, hogy kinek van igaza, tönkremegy közöttük a kapcsolati intimitás, hiszen a harc közben jelképesen felveszik a páncélt, a sisakot, a kardot, az intimitás pedig szimbolikusan és valóságosan is arról szól, hogy mernek meztelenek lenni egymás előtt.

A párkapcsolatokban és a családban azonban nemcsak részigazságok vannak, egymást kölcsönösen kiegészítő igazságok formájában, hanem léteznek alapigazságok is. Az egyik ilyen alapigazság, hogy ha a párkapcsolatba nem fektetjük be a szükséges mennyiségű energiát, akkor az elkezd tönkremenni. A kapcsolat energiahiányos lesz, majd elkezdünk a kapcsolati tartalékokból, a szép emlékekből élni. Következő lépésként elkezdjük felélni a kapcsolati tőkét, például a bizalmat. Már nincs elég figyelmünk, energiánk kommunikálni egymás felé azt, hogy mi történik velünk és közöttünk. Ha a kommunikáció elvész, felüti a fejét a negatív hiedelem: „Ezt azért csináltad, vagy nem csináltad, mert nem szeretsz.”

Egy másik alapigazság, hogy az élő rendszerekben nemcsak alapigazságok vannak, hanem egymást kiegészítő igazságok is léteznek.

Nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy miként tudunk létrehozni hatékony és egészséges egyensúlyt.

Az egyensúly nem állapot, amikor mindent egyszerre megkapok, amit szeretnék, hanem folyamat – fogalmazott a mentálhigiénés szakember.

Majd Albert Einstein gondolatát idézte: „Azt látom, hogy a ma embere a korszak nagy problémáit nem tudja megoldani, de lehet, hogy ez mindig így volt. Azonban látom, hogy vannak olyanok, akik egész jól eltájékozódnak benne.” Ha elég jól eligazodunk „a témában”, akkor már egész jól fogunk tudni élni – zárta előadását Pál Feri atya.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Magyar Kurír