Romzsa Tódor görögkatolikus püspök a kommunista diktatúra első éveiben Kárpátalján a hitéhez és népéhez való hűsége miatt vált célponttá. 1947-ben a szovjet titkosszolgálat merényletet szervezett ellene, majd a munkácsi kórházban brutálisan kivégezték. Szent II. János Pál pápa 2001-ben boldoggá avatta. Rövid, ám rendkívül erőteljes élete ma is aktuális kérdéseket vethet fel: mit kezdenek a mai harmincasok a felelősséggel, a hűséggel, a döntéseik súlyával?
A vértanú püspök életét feldolgozó, Romzsa Tódor című filmet január 14-én tűzték műsorukra a hazai mozik.
„...megcsörrent a telefonom, hogy színészt keresnek egy főszerepre. Romzsa Tódor püspököt kellene eljátszani, mert az eredetileg kiszemelt színész kiesett valamilyen okból. A rendező, Bokor Attila azt kérte, hogy küldjek egy rövid videót, amiben bemutatkozom, és beszéljek arról is kicsit, hogy mit gondolok a hitről, a világról. (...)
Vallásos családból származom, római katolikus neveltetést kaptam, a görögkatolikus közösséget sokáig »enyhe gyanakvással figyeltem a távolból«. Aztán egyszer betévedtem egy húsvéti liturgiára. Éppen akkor, amikor Aranyszájú Szent János híres húsvéti köszöntésénél tartott a pap: hogy
bármelyik órában érkezel is, mindenkinek ott a helye az asztalnál. Ez a gondolat – a feltétel nélküli befogadás és egyenlőség, ez a mélyen baloldali gondolat – nagyon megérintett.
Elolvastam Puskás László Romzsa Tódor élete és halála című könyvét, és különösen megrázott Teofila nővér visszaemlékezése (Mária-Teofila O.S.B.M. Őexcellenciája Főtisztelendő Romzsa Teodor munkácsi görögkatolikus püspök atya halálának története), aki a püspök mellett volt a halálos ágyánál. Az ő története külön megérne egy nagyjátékfilmet.
Ezekből a visszaemlékezésekből nemcsak a püspök életútját ismertem meg – mert van egy különleges mágneses ereje az ő történetének –, hanem közben nagyon elkezdett érdekelni maga az ember is. Főleg az ellentmondásai, a küzdelmei, a szorongásai és a nehézségei, azok, amiken keresztül szerintem a legjobban meg lehet érteni és meg lehet közelíteni egy szent életű embert (...)
(...) hihetetlen felelősség, amit hordozott. Nemcsak a saját életéért, hanem minden papjáért és hívéért. Amikor kinevezett valakit egy faluba, tudta, hogy az illetőt elhurcolják, megölik. Minden döntése mögött ott volt a halál lehetősége. És mégis vállalta.
Ebben a munkafolyamatban sokat kaptam Makláry Ákos atyától. Amellett, hogy szakértőként nagyon precízen felkészített a liturgikus témákkal kapcsolatban, a vele való őszinte beszélgetések, a lelkisége és emellett a lazasága is sokat jelentett nekem. (...) A díszlettervezőtől a maszkmesterekig mindenki úgy segítette a munkát, hogy nekem már csak oda kellett állnom a kamera elé.
A film képi világának megteremtésén a filmvilág aranycsapatának nagy hármasa dolgozott. Máthé Tibor (Kossuth-díjas) operatőr mellett Romwalter „Richy” Béla volt a fővilágosító, és az a Decsi István volt a focus puller, akinek a neve konkrétan beépült a szakzsargonba. Ő nem mérőeszközzel, hanem a kezével méri ki az optika és a színész közti távolságot, amikor élességet mér. Ezt hívják egy „decsiméternek”. Nagy megtiszteltetés volt együtt dolgozni ilyen szakemberekkel.
(...) A mi generációnk (az Y generáció vagy millenniálok) egy küzdős, sokszor bizonytalan, halogató, önmagát kereső generáció. Az utánunk jövő Z generáció sokkal tudatosabb és bátrabb nálunk. Ehhez képest Romzsa Tódor története különösen kontrasztos.”
Az interjú teljes szövege ITT olvasható.
*
Dér Zsolt (1989) színművész, Junior Prima díjas. Filmes család sarja: édesapja a Balázs Béla-díjas filmrendező, Dér András; édesanyja Dér Denisa színésznő.
13 éves kora óta dolgozik színházban színészként. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumában végezte. Érettségi után előbb az ELTE-re, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakára járt, ahol 2017-ben diplomázott. 2017–20 között a Katona József Színház tagja volt. Jelenleg szabadúszó filmszínész, rendező és kulturális projektmenedzser.
Fontosabb színházi szerepei: Ottlik Géza: Iskola a határon (Medve), William Golding: Legyek ura (Jack), Aiszkhülosz: Leláncolt Prometheusz (Prometheusz), A. P. Csehov: Sirály (Trigorin).
Forrás: Görögkatolikus Szemlélet magazin; Hajdúdorogi Főegyházmegye
Fotó: Görögkatolikus Metropólia/P. Tóth Nóra, keesz.hu, Dér Zsolt magánarchívum
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria








