Egyedül még Istennek sem megy – Béri Renátó a Szentháromságról a Pálferis nagyböjti lelkinapon

A lelkipásztor három éve a megváltásról tartott nagy sikerű lelkinapot szintén a nagyböjtben a közösségnek, ezért is kérték fel újból a szervezők. Béri Renátó a Szentháromság témáját választotta, mert bár az agyunkban, hitvallásunkban jelen van az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a belső világunkban, az istenképünkben nem biztos, hogy evidencia a Szentháromság. Renátó atya maga is elismerte, hogy sokáig élt – Karl Rahner szavaival – „gyakorlati monoteistaként”. A jezsuita teológus szerint ha bejelentenék, hogy nincs Szentháromság, akkor a keresztények nagy többségének a gyakorlati élete nem változna meg. Ám ha Isten a szeretet, akkor nem is adhatjuk alább a Szentháromságnál, mert a szeretet csak kapcsolódásként létező valóság.

A kinyilatkoztatás „poénja”, hogy Isten nincs egyedül. Nekünk könnyű, mert a dogmákat már kidolgozták, de az Egyháznak négy-öt évszázadba telt, hogy sikerüljön megállapodnia az erről szóló nyelvezetben – mutatott rá a lelkipásztor. Mindannyian kapcsolódni akarunk valakihez – ez amiatt is van, mert nem egy magányos, trónon ülő Isten képmása az ember.

Sokszor statikus, önmagában álló istenképünk van, pedig a Szentháromság dinamikus: az Atya adja magát a Fiúnak a Szentlelken keresztül. A Szentháromságban zajlik ez az „isteni tánc”. Úgy kell elképzelni, ahogy ebben a fizikai valóságban is minden mozog, minden folyik, a részecskék, a bolygók, a csillagok, minden él, táncol.

Egy magányos királyhoz nincsen bizalmunk, de a háromszemélyű Isten be akar vonni a táncába, és oda nemcsak egyedül állhatok be, hanem többen is megtehetjük.

Sokszor kiválasztunk egyet a három személyből, remélve, hogy a másik kettő nem sértődik meg, és azzal alakítunk ki szorosabb kapcsolatot – mutatott rá Béri Renátó. – Pedig a keresztény életnek nem az a célja, hogy csak Jézussal kerüljünk személyes kapcsolatba, hanem hogy az egész Szentháromsággal. Jézus nem is azt mondta: „Én vagyok a cél, maradjatok nálam”, hanem azt: „Én vagyok az út az Atyához”. Ettől még nagyon jó – főleg a lelki utunk kezdetén – meghitt kapcsolatot megélni az ember Jézussal, aki arra hív, hogy lépjünk be az ő isteni családjába.

Az a szeretet, amit rááraszt az emberre, már öröktől fogva létezik az Istenen belül.

Ha az Isten egy személy lenne, akkor úgy szeretne, hogy egy ponton elhatározta, hogy szeret, de ekkor vissza is vonhatná a szeretetét. A szentháromságos Istennél ez azonban nem kérdés, nem probléma, hiszen az ő szeretetének sosem volt kezdőpontja. Azt, hogy a Fiú az Atyától származik, s hogy a Szentlélek kettejüktől származik, nem időben és térben kell elképzelnünk, ezek a kapcsolatuknak a kifejezésmódjai. Ennek a folytatása, kiáradása az, amikor Jézus így beszél: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is benneteket.” Nem kell más keresztény életünk megújulásához, mint hogy ezt a titkot hazavigyük – hangsúlyozta az előadó.

Mitől szorongunk, ha ilyen maximális szeretet vesz minket körül? A három személy között nincs rivalizálás, csak örök szeretet. A Szentháromságot inkább körkörösen képzeljük el, mint piramisszerűen – mutatott rá Béri Renátó. – Isten egyfajta körtáncban él, és a teremtés első pillanatában kinyílik ez a körtánc: az ember meg van hívva, hogy csatlakozzon. Tágas keresztény élet a miénk, és ha ezt látjuk, az máris gyógyítja a sebzettségünket. Hiszen egyedül nem megy – még Istennek sem.

Béri Renátó azt is hangsúlyozta, hogy Isten három személye nincs összeolvadva, hiszen csak magukkal tisztában levő személyek képesek önfeladás nélkül, tisztán szeretni. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek három identitás, mindháromnak megvan a maga sajátos arca – mondhatjuk úgy, hogy az Atya a teremtő, a Fiú a megváltó és a Szentlélek a megszentelő –, s ezzel tudnak jól kapcsolódni, totális egységet alkotni.

Mivel az emberi személy a szentháromságos Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, így a kapcsolódási vágyunk nem elfojtandó vágy.

Hibás az az értelmezés, hogy a kapcsolódási vágyunk abból ered, hogy Ádám és Éva bűnbe esett, azért van, mert Isten háromságos. Természetesen ezt mindenkinek a maga életében, hivatásában kell megélnie.

A Teremtő nem azt mondta Ádámnak: „Jól vagyunk itt kettecskén, maradjunk is így”, hanem azt: „Nem jó az embernek egyedül lennie”, és társat teremtett neki – hiszen jól tudta ezt, ő sincs egyedül. Így amikor Jézussal bensőséges kapcsolatot alakítunk ki, megélhetjük, hogy nemcsak mi kettecskén vagyunk, hanem ott van neki a többi személy, és nekünk is ott vannak a testvéreink.

Miért teremt Isten, mi motiválja? – tette fel a kérdést Renátó atya. – Talán ugyanazért, amiért két ember házasságot köt és gyermekeket hoz a világra: a mélyben ott lüktet egy kimondhatatlan misztérium, a szeretet. A kapcsolódási vágy manifesztálódik és kiárad.

A szónok rávilágított, hogy túlságosan racionális szinten akarjuk megérteni a Szentháromságot, és talán túl sokszor megállunk, és feladjuk, mert nem lehet megérteni. Ám az, hogy

a Szentháromság egy misztérium, nem azt jelenti, hogy érthetetlen, hanem csak azt, hogy sosem lehet vége a megismerésének,

mindig közelebb lehet hozzá kerülni.

Richard Rohr amerikai ferences mondja, hogy szentháromságos forradalomra van szükségünk. Nagyon gyakran kivesszük a háromságból Jézust, és jól megvagyunk vele, az Atyát ellenben felültetjük a hegytetőre, egy Zeusz típusú istenséget kreálunk belőle, hogy ne kelljen vele meghittséget megélnünk. A Fiú hogyan beszél az Atyáról? Abbának, apukának szólítja – hagyjuk, hogy ez a kép hasson ránk. Egyeduralkodó a Szentlélek fehér madárként való ábrázolása, ez is biblikus alapú, de leegyszerűsített. Könnyen azt hisszük emiatt, hogy a Szentlélek megfoghatatlan.

Renátó atya arra kérte a jelenlévőket, gondolják át, hogy Jézus milyen új parancsot adott. „Szeressétek egymást!” Arra hívott minket, hogy kapcsolódjunk, mert Isten is kapcsolódik. A kárhozat állapota tehát valójában a bezárkózás. A Szentháromság nincs benne a Bibliában, nélküle mégis érthetetlen a Szentírás – hangsúlyozta az előadó, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a 4. században a mai Törökország területén élt három egyházatya, Nagy Szent Vazul, Nazianzi Szent Gergely és Nüsszai Szent Gergely Istent a perikhorészisz szóval jellemezték, ami nemcsak a kölcsönös egymásban levést jelenti, hanem eredetileg a körtáncot is.

Istenben áramlik a szeretet, úgy is mondhatnánk, hogy Isten a szeretet flow-ja.

Béri Renátó második előadásában egy-két konkrét művet ajánlott, amelynek segítségével közelebb férkőzhetünk a Szentháromság titkához. Az első a kanadai William Paul Young A viskó című regénye volt, és az abból készült film. A mű egészen szokatlan, fölkavaró képeket alkalmaz a Szentháromságra (az Atya afroamerikai asszony, Jézus közel-keleti férfi, a Lélek ázsiai nő), de ezek Renátó atya szerint inkább dramaturgiai eszközök, amelyek segíthetnek abban, hogy máshogy lássuk Istent. Hogy Isten mennyire rendelkezik egyszerre atyai és anyai vonásokkal, arra Rembrandtnak A tékozló fiú hazatérése című képét hozta fel példának: két különböző keze van az apának, egy apai és egy anyai.

Az előadó ajánlotta még Andrej Rubljov Szentháromság-ikonját is, ami igazából annak a bibliai jelenetnek az ábrázolása, amikor a három angyal találkozik Ábrahámmal. A rubljovi ikon nyitva van, hiszen a Szentháromság asztalánál van egy üres szék a szemlélőnek. Az oltárasztalnak tűnő asztal közepe táján van egy négyzet alakú nyom – Renátó atyának a többfajta elmélet közül az testszik leginkább, hogy egy tükör volt odaragasztva. Szó szerint lenyűgöző lehetett, ha a kép szemlélője megláthatta, hogy hol a helye: az Isten körében. Ez igazi kontemplatív élmény lehetett.

Ha látnánk saját életünkben ezt, hogy a Jóisten megnyitja nekünk a maga körét, befogad minket oda, akkor sokkal inkább át tudnánk magunkat adni az ő táncának.

Egész életünk feladata lehet, hogy ellenállás nélkül hagyjuk, hogy Isten átmosson bennünket az ő örök áramlásával.

*

A különböző felekezetekhez tartozó keresztényekből és keresőkből álló, Pál Ferenc atya körül létrejött Pálferis közösség kilencedik alkalommal szervezett nagyböjti lelkigyakorlatot. Közös dicsőítő éneklés után hangzott el két részben Béri Renátó tanítása, majd kiscsoportos beszélgetések következtek.

A szentmisét követően, amelyet szintén a Béri Renátó mutatott be, szentségimádással zárult a program. Az Oltáriszentség jelenlétében közbenjáró ima is zajlott, a lelkinap alatt lehetőség volt gyónásra. A szentmisén a Pálferis Kamarakórus, a többi zenés programon a Cantate Domino együttes teljesített szolgálatot.

Szerző: Agonás Szonja

Fotó: Somodi Nándor; nyitókép: Merényi Zita (archív)

Magyar Kurír