Egyedül nem tudjuk megmenteni az életeket – Negyvennapnyi ima és böjt az életért

A fővárosban hamvazószerdától, február 22-től kezdve nagyhét kezdetéig, április 2-ig reggel hét és este hét óra között a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája előtt, a Hugonnai Vilma térre várják azokat, akik az édesanyákért és a megfogant gyermekekért szeretnének imádkozni.

A kezdeményezéshez ezúttal Debrecen is csatlakozik: a cívisvárosban szintén reggel este és este hét óra között a Kenézy Gyula Kórház nőgyógyászati osztálya előtt imádkoznak a hívek.

Az imádkozók váltják egymást, nem ugyanazok imádkoznak végig tizenkét órán keresztül. A lényeg, hogy minden órában legyen jelen valaki.

A budapesti megnyitót február 21-én délután, gyönyörű, napsütéses időben tartották a Hugonnai Vilma téren. A megjelenteket Hajdani Józsefné Magdi köszöntötte. Kiemelte: a magzatok védelme elsősorban Isten ügye, de

mi vagyunk az Ő földi képviselői, és elhívatást kaptunk Istentől, hogy kiálljunk azokért a megfogant életekért, akik nem tudnak magukért kiállni”.

A megjelentek elimádkozták együtt a Miatyánkot.

Marton Zsolt váci megyéspüspök beszédének kezdetén, kifejezve az imamozgalom ökumenikus jellegét, különbözőképpen köszöntötte a megjelenteket: „Áldás, békesség!”, „Erős vár a mi Istenünk!”, „Áldjon meg az Úr!”, „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” A főpásztor kiemelte: Isten sokfelől gyűjtött össze bennünket, azért vagyunk itt, hogy imádkozzunk az életért, amelynek a forrása Isten. „Azért vagyunk itt együtt, hogy a legkisebb gyermekekért, a legkiszolgáltatottabb kicsinyekért imádkozzunk, hogy megszülethessenek.”

Akik évek óta idejárnak, megtapasztalhatták, hogy csak Isten segítségével tudunk bármit is tenni. Mi csak eszközök vagyunk Isten kezében, és hogy jó eszközök lehessünk,

imádkozzunk az emberi szívekért, mert minden ott kezdődik.

Ha az emberi szív kemény marad, hiába vannak jó eszközeink, hiába a fejlett technika. Ám ha a szívünk már nem kőszív, hanem ahogyan Ezekiel mondja, hússzív, amivé Isten szeretné, ha válna, akkor minden megváltozik. Imádkozzunk azokért az orvosokért, egészségügyi dolgozókért, akik részt vesznek abortuszok elvégzésében, hogy szakítsanak ezzel a gyakorlattal, és az életet tudják szolgálni. Nem erőszakkal akarjuk ezt, hanem imádsággal kérjük az Urat, hogy bekövetkezzen a változás az ő szívükben – mondta a családreferens püspök.

Imádkozzunk a megszületendő babák rokonságáért, azokért a kismamákért, akik a szívük alatt gyermeket hordoznak, és sokszor a környezetük taszítja őket oda, hogy vegyék el az életet. Döbbenetes nyomás nehezedik ilyenkor a kismamára. Imádkozzunk az apákért – buzdított a főpásztor. – Imádkozzunk azért, hogy a fiataljaink felelősen gondolkodjanak a gyermekvállalásról. Ha pedig jön a baba, akkor kapjanak Istentől erőt és leleményességet, hogy az élet megszülethessen, és a gyermek fölnövekedhessen. Ha Isten életet ad, az nem véletlen, és ha engedi, nem akadályozza meg, hogy az élet megfoganjon, akkor terve van ezzel az élettel, és segítséget ad a gyermek megszületéséhez és fölneveléséhez. Bízzunk Istenben, hogy rajtunk keresztül is megkapja a segítséget, a bátorságot a gyermeket váró kismama és a környezete is.

Marton Zsolt püspök kifejezte: nagy tisztelettel gondol a „40 nap az életért” mozgalom elindítójára, Shawn Carneyre, akit az egyik legbátrabb férfinak nevezett. Carney felismerte, hogy

egyedül és önerőből nem tudjuk megmenteni az életeket, közösségeket, elsősorban imaközösségeket kell szervezni.

Minden itt kezdődik, Istenhez kell fordulni. Ő a forrás, a mi erőnk, életünk. Belőle kell táplálkoznunk – hangsúlyozta a váci megyéspüspök. – Shawn ezt teszi, erőt sugározva, mégis, alázatosan, nem ítélkezve, mert nem az ítélkezés a célunk, nem a vádaskodás, hanem az, hogy a kőszívek hússzívekké változzanak. Így menthetünk meg minél több gyermeket, hogy a magzat, aki a fogantatása első pillanatától kezdve teljes értékű emberi személyiség, a világra jöhessen.

„Bízom abban, hogy az ország minél több pontján lesznek olyan imaközösségek, amelyekben ezt fölvállalják” – mondta Marton Zsolt. Megjegyezte, hogy Vácott is készülődik egy ilyen imaközösség. „Isten áldása legyen azokon, akik ezt hősiesen, kisebbségben teszik – mint ahogyan Izrael szent maradéka vitte vissza az üdvösséget a Szentföldre –, minél szélesebb körben működjön ez a szent maradék, minél többen imádkozzunk és tegyünk a megfogant életek megszeretéséért, életben maradásáért.”

A rendezvényen többen egyénileg is imádkoztak a megfogant életekért.

Görgey Zsuzsanna életvédő, a „Séta az életért” mozgalom szervezője, a Magyarok Európában Közhasznú Egyesület elnöke elmondott egy megtörtént esetet, amely bizonyítja, hogy az életvédők nemcsak a magzatokkal foglalkoznak, hanem a megszületett gyermekek sorsát is figyelemmel kísérik.

Évekkel ezelőtt egy katolikus kismama várandósságának nyolcadik hetében vérzéssel kórházba került, komolyan veszélybe került a magzat élete. Mellette feküdt egy szintén nyolchetes terhes kismama, aki viszont már az abortuszára volt előjegyezve. Elkezdtek beszélgetni, kiderült, hogy a hölgy már a negyedik küretére vár. Amikor a katolikus kismama arról beszélt, hogy milyen jó dolog gyermeket várni, a másik nő elsírta magát, hogy neki nincs senkije, teljesen egyedül van, még cumisüveget sem tudna venni a kisbabájának. Erre a vérzéssel kórházba került kismama megkérdezte, hogy ha segítséget kapna, megtartaná-e a gyermeket. „Igen, talán” – hangzott a válasz. A katolikus hölgy gyorsan intézkedett, elkérte a másik kismama telefonszámát, felhívott több életvédőt, imádkoztak érte. Görgey Zsuzsa telefonon beszélt vele, és végül a korábban abortuszra készülő kismama zokogva mondta, hogy megtartja a babát. A gyermek megszületett, kisfiú, már három és fél éves. Az életvédők végigkísérték az anyuka várandósságát, azóta is segítik őt és gyermekét, anyagilag és lelkileg is. A hölgy pedig, ha a környezetében tudomást szerez arról, hogy egy várandós asszony abortuszra készül, megpróbálja lebeszélni, és javasolja, hogy forduljon az életvédőkhöz.

Hajdani Józsefné Magdi szociális gondozóként dolgozott; ma már nyugdíjas. Három gyermek édesanyja, unokái is vannak már. Hírportálunknak elmondta: a 2004-ben Amerikában megalakult „40 nap az életért” ima- és böjtmozgalomhoz világszerte már egymillió önkéntes csatlakozott, tevékenységük hatására pedig több mint húszezer baba születhetett meg, több mint kétszáz egészségügyi dolgozó tért meg, és több mint száz abortuszközpont zárt be. Magyarországra 2017-ben Téglásy Imre, az Alpha Szövetség vezetője hozta el a „40 nap az életért” kampányt.

Hajdani Józsefné az első alkalommal koordinátori szerepet töltött be. Ezután több év kimaradt, de az ő szívében nem szűnt meg a vágy, hogy folytassa életvédő tevékenységét. Könyveket olvasott, képezte magát, abortuszokon átesett asszonyoknak segített feldolgozni a traumát. Bekapcsolódott a Magyarok Európáért Egyesület munkájába is. Látta, hogy külföldön hatalmas tömegek állnak ki az élet védelmében, de nálunk ez sajnos nem jellemző.

Ez a negyvennapos szolgálat több célt is szolgál: egyrészt a magzatok megmenekülését, másrészt azt, hogy meggyógyuljanak azok, akik elvesztették a magzatukat; de elősegíti a felekezetek közötti határok lebontását is. A halál szellemének kisöprése országunkból olyan közös cél, amelyben Isten népe képes összefogni – fogalmazott Hajdani Józsefné Magdi. –

Isten a különböző felekezetekből akarja összeépíteni Krisztus testét. A negyvennapos szolgálat az életek megmentése mellett ad erre is lehetőséget.

Hajdani Józsefné nem titkolja: évtizedekkel ezelőtt egy házasságon kívüli kapcsolatából megfogant életről rosszul döntött, ami mély depresszióhoz vezetett nála, és Isten kegyelméből szabadult meg. Saját tapasztalata vezette el az életvédelemhez. Nem kétséges, hogy az Úr ajándéka a gyermek.

A rendezvényen dicsőítő zenei szolgálattal közreműködött Prazsák László és felesége, Csilla.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír