Egyedülálló, 12. századi szerzetesi oktatási kézikönyvet azonosítottak Cambridge-ben

Ismert, hogy a premontrei rend tavaly ünnepelte alapításának 900. évfordulóját. Az alkalomra számos történeti áttekintés jelent meg, különböző nyelveken. Ezek a munkák jól mutatták, hogy milyen kevés ismerettel rendelkezünk az első premontrei apátságok létrejöttéről és az ott folytatott mindennapi szerzetesi élet sajátosságairól. Ilyen szempontból is jelentősnek nevezhető Szuromi professzor mostani felfedezése.

A Gonville and Caius College kéziratállományában azonosított munka különösen is figyelemre méltó, nemcsak a premontrei rend története, hanem az érett középkor szerzetesi irodalmának műfajai tekintetében is. Az öt könyvből álló kötetet egy később hozzáillesztett kiegészítés vezeti be, amely töredék Jób könyvét magyarázza. A premontrei szerzetesek folyamatos képzéséről tanúskodó kézikönyv anyaga ez után kapott helyet. Az aprólékos szövegkritikai, paleográfiai és kodikológiai vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a kódex az antwerpeni Szent Mihály-apátságban készült.

A munkában azonosítható belső tények alapján kellően pontosan meghatározható a kézirat története. Antwerpenben már a premontrei rend megjelenése előtt is jól szervezett, tizenkét kanonokból álló társaskáptalan működött. Szent Norbert 1124-ben ezt alakította át premontrei közösséggé. Az első apát Waltmannus lett, aki 1138-ban bekövetkezett haláláig állt az antwerpeni apátság élén. A Szuromi professzor által feltárt kézirat négy helyen is úgy ír Waltmannus apátról mint a közösség hivatalban lévő vezetőjéről. Mindez meghatározza a kézirat keletkezési helyét és idejét, amely így Antwerpen, 1124 és 1138 között. Ezt mind a pergamen kidolgozottsága, mind a használt írásforma is alátámasztja.

Műfaji szempontból szokatlan, de célját tekintve egységes műről van szó. Az első könyv a méltó közösségi életről, a Biblia, Szent Ágoston Regulája, a rendi mindennapi élethez szükséges egyházi írások buzgó olvasásának kötelezettségéről szól. A második a szent rend fokozatairól és a papszentelésre történő felkészülésről értekezik. A harmadik a nap és a szerzeteskanonoki élet közösségben történő, imádsággal való megszentelését részletezi. Ezt összekapcsolja az egyes zsoltárok magyarázatával. A negyedik könyv részletes lelkitükröt tartalmaz; míg az ötödik a halálra való lelki felkészülést fejti ki, kiegészítve a kortárs helyi temetkezési egyházfegyelem részletes kifejtésével. Az egyes témáknál lapszéli rövid összefoglalót; a végén pedig a lapok alján a kulcsfogalmakat összegző áttekintést olvashatunk. Azonban ezek nem a gyakorlati célra használt kéziratoknál megszokott későbbi bejegyzések, hanem a kódexszel egy időben, már a könyv elkészítése folyamán beillesztett segédletek. Az is bizonyos, hogy a felsorolt öt könyv nem utólagosan egybekötött több mű egysége, hanem eredetileg is egy művet alkot.

A kézirat további története is figyelemre méltó. Egy eddig nem ismert – a szerzetespapi élet legjelentősebb elemeit összegző – műfajhoz tartozik, és mindenképpen a mindennapos gyakorlati használatra állították össze. Ennek ellenére a kódex lapjainak állapota egyáltalán nem utal arra, hogy ténylegesen bekerült volna a mindennapos közösségi használatba. A lapok tiszták, az írás sehol sem kopott meg, a bekötött műbe utólag írt megjegyzéseket nem találunk. Úgy tűnik, hogy a kódex másolásának befejezését követően röviddel elkerült az apátságból, mégpedig angolszász területre. Norwich városa (akkori nevén Northwic), amelyet 1004-ben elpusztítottak a vikingek, a normannoknak köszönhetően a 11. század végére, 1094-re újjáépült, és a 12. század első felében (1110 és 1146 között) sokan vándoroltak át ide németalföldi településekről. Az antwerpeni premontrei apátságból is érkeztek szerzetesek. A Szuromi professzor által felfedezett kódex belső borítóján megtalálható Ewerard püspök nevének tulajdonosi bejegyzése, aki 1121–1146 között volt Norwich püspöke. Mindennek tükrében a kézirat nem sokkal Waltmannus apát halála után, Emelinus apát (1138–1161) első éveiben kerülhetett át Norwichba mint a szerzeteskanonokok képzésének kézikönyve (a hozzá legközelebb eső jelentős város Cambridge és Peterborough).

A Szuromi Szabolcs Anzelm professzor által végzett kutatás egy minden vonatkozásában egyedülálló kéziratot tárt fel. Az antwerpeni Szent Mihály-apátság 1795-ig működött, 1831-ben pedig végleg lebontották. Azonban a most felfedezett kézirat megőrizte első apátjának elvárásait a premontrei közösséghez tartozók képzéséről, napi lelkiségi és imádságos életükről, sőt „Szent Norbert rendelkezéseinek” hűséges megtartásáról. A mű mindenképpen kitüntetett helyet foglal el a premontrei apátságok működésének korai – virágzó – időszakával kapcsolatos források között. Egyúttal a korabeli mindennapi szerzetesi, kanonoki és nem utolsó sorban a papi életre vonatkozó előírásoknak egy egyedi műfajú kötetben összegzett hiteles emléke.

Forrás és fotó: Csornai Premontrei Apátság

Magyar Kurír