Gyékényes káptalanra gyűltek össze a ferencesek Assisiben

A magyar nyelvterületet hárman képviselik a káptalanon: Bécser Róbert OFM (a Magyarok Nagyasszonya magyarországi rendtartomány tagja) és Mészáros Ráhel TORG (a Szent Ferenc kisnővérei rend tagja) Magyarországról, valamint Penu Tibor Szilárd OFS (a ferences világi rend tagja) Erdélyből.

Az Assisiben június 2-án, hétfőn kezdődő káptalant szentmisével nyitották meg, amelyen Massimo Fusarelli OFM miniszter generális mondott homíliát.

„Ma egy olyan találkozót kezdünk el, amelyet »gyékényes káptalannak« nevezünk, Szent Ferenc példája nyomán, aki itt, a Porciunkula körül hívta össze testvéreit: szegénységben, a találkozás örömében és a kölcsönös meghallgatás lelkületében, hogy együtt felismerjék, mi kedves az Úrnak” – kezdte szentbeszédét a miniszter generális.

A lélek, aki megújít

„Az Apostolok cselekedeteiből vett első olvasmányban Pál apostol tanítványokkal találkozik Efezusban, és észreveszi, hogy még nem részesültek a Szentlélekben. Ez a jelenet bennünket is közelről érint: hányszor fordul elő velünk is, hogy hivatásunkat anélkül éljük, hogy éreznénk a Lélek frissességét, megújító erejét.

Pál nem éri be a látszattal, hanem mélyebbre ás. Mi is ezért vagyunk itt: nem elégszünk meg azzal, hogy mindig is így csináltuk, hanem meg akarjuk kérdezni magunktól: Ma hová akar vezetni minket az Úr Lelke?” – tette fel a kérdést Massimo Fusarelli OFM.

A Lélek, aki a megkülönböztetést vezeti

„Meg kell vizsgálnunk: vajon valóban a Szentlélek élteti-e életünket és küldetésünket? A gyékényes káptalan éppen erről szól: a közösségi megkülönböztetés ideje, amikor engedjük, hogy a Lélek szóljon – azok hangján keresztül, akik a világ különböző tájairól szólnak hozzánk, ahol mi is zarándokként és jövevényként élünk együtt a jóakaratú emberekkel – szögezte le a generális. – Ferenc tudta, hogy Isten a leprásokon, a kicsinyeken, a peremre szorultakon keresztül is szól. Ma mi is tudjuk, hogy a Lélek világosságot adhat számunkra azok által is, akik kívülről, új szemmel és olyan kérdésekkel tekintenek karizmánkra, amelyek kizökkentenek bennünket a megszokásból.

A béke, amely az igazságból fakad

»Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem« (Jn 16,33) – mondja Jézus. Az a béke, amelyet keresünk, nem a nyugalmát féltő ember békéje, aki nem akarja, hogy megzavarják, hanem azok bátorságából fakadó béke, akik készek szembenézni a valósággal, és együtt keresni az igazságot.

Ettől a munkától épp ezt várjuk: nem könnyű válaszokat, hanem azt a mély békét, amely akkor születik, amikor az evangélium és a ránk bízott küldetés iránti szeretetből hajlandók vagyunk megkérdőjelezni önmagunkat.

A megújulás, amelyre vágyunk

Ahogy az efezusi tanítványokat is átformálta, amikor megkapták a Lelket, úgy mi is azt reméljük, hogy ezek a napok mélyen megújítanak bennünket. Bízunk benne, hogy újra felfedezzük, hogyan tudjuk fellobbantani a karizma iránti szenvedélyt, a testvériség örömét és a küldetés merészségét.

Azt várjuk, hogy jobban megértsük, mit jelent ma kisebb testvérként élni egy gyorsan változó világban, ahol a testvériség minden eddiginél szükségesebb, ugyanakkor nehezebb is megélni. Azt reméljük, hogy új utakat találunk a misszióra, és olyan nyelvet, amely a mai ember szívéhez szól egy háborúk és megosztottság tépázta világban.

Az útra indulás áldása

Testvérek, olyan bizalommal indulunk el ezen az úton, mint akik tudják, hogy az Úr Lelke »a rend generális minisztere«, ahogyan Ferenc mondta. Kísérjen bennünket ezekben a napokban a Szűz Mária, aki a Cenákulumban várta a Lelket. Szent Ferenc esdje ki számunkra az igazság bátorságát és a meghallgatás alázatát.

»Bízzatok! Én legyőztem a világot!” – az Úrnak ezekkel a szavaival kezdjük el a gyékényes káptalant, biztosan tudva, hogy a Lélek vezeti lépteinket a reményteli jövő felé” – mondta Massimo Fusarelli OFM homíliájában, melyet teljes terjedelmében ITT olvashatnak.

Forrás: Ferences Média

Fotó: OFM.org

Magyar Kurír