Egyház és család csak egységben újulhat meg – Lelkigyakorlat Győrben Felföldi László püspökkel

Felföldi László püspök tanítása elején Pilinszky János gondolatait idézte: „A harmadik kereszt a felnőttkor keresztje. Minden kereszt közül talán a legmeredekebb. Széthúzó találkozó két ága. Most kell beleilleszkednünk a világba, s ugyanakkor megtanulnunk lemondani róla. Most kell a legvilágosabban tudnunk, hogy ház és kocsi nem lehet otthonunk. Minden és mindenki erre szorít. Most kell Jézusra gondolnunk (...). Most kell leginkább ellenállnunk a föld vonzásának, a szeretet és igazság vér szerinti értelmezésének. Ahogy azt Jézus vallotta: aki az igazságban egy velem, az az én testvérem, az az én rokonom, az az én anyám…

Kemény szavak a világ szemében. De a kereszten? Ott e beszéd a szelídség Istenének legszerelmetesebb vigasza. Az egyedül lehetséges haza jóhíre.”

Jézus megtestesülésében, földi életében mindenről lemondott, mindent el tudott engedni. De a családról, hogy Mária és József szeretetének közösségében növekedjék, nem mondott le, erre szüksége volt – mondta tanításában a pécsi főpásztor. – S harminc éven keresztül a názáreti otthon biztonságában formálódik, alakul élete, hogy aztán egy végső döntéssel elinduljon a megváltás útján. Majd többször megmutatja, hogy mennyire komolyan gondolja a családot, a család közösségét.

A teremtés utolsó állomásaként Isten megteremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette, és rájuk bízta az élet valóságát. Jézus messiási működésének első pontja ugyanez. Ott folytatja, ahol befejeződik az ember teremtése. A kánai menyegzőn odaül az új házaspár, az új család asztalához és megajándékozza őket az ízletes borral.

Földi életének útján, hároméves tanító útján újra és újra leül a családi asztalhoz. És a végén a legnagyobb csodáját, a legnagyobb ajándékát, az Eucharisztiát, amire három éven keresztül készítette az apostolokat, szintén ennél az ünnepi asztalnál adja és ajándékozza – emelte ki Felföldi László.

A tékozló fiúról szóló példabeszéde középpontjában is a családi asztal áll, hiszen az atya legfőbb vágya, hogy mindkét fia helyet foglaljon mellette a megterített családi asztalnál. A jövőnek ilyen atyákra van szüksége – hívta fel a lelkigyakorlaton résztvevők figyelmét a Pécsi Egyházmegye püspöke.

A család védelmezője a férfi. A lelkiséget elveszített férfi nem tudja jól betölteni élete hivatását. Az erő, amely előrevisz, hajt és megtart, a Lélek. A férfi életének értelme a család, a családtagjaiért felelős, értük harcol, küzd, előrehalad, minden erőfeszítésével szereti őket. Egy lelkipásztor életének értelme a rábízott lelkipásztori feladat, az a közösség, az az egyházközség, ahova a küldetése szól. Elengedhetetlen, hogy gazdagodjanak a férfibarátságok, mert ezek segítik a férfiakat a hivatásuk betöltésében.

A családi otthon megteremtésének titkát a nők, az anyák, a feleségek ismerik. A férfi feladata, hogy megvédje a nő méltóságát. Ez adja a családi életben a stabilitást. Az asszony így tudja örömmel és túlcsordulóan újra és újra megteríteni a közös asztalt, szívének asztalát családjának – hangsúlyozta a főpásztor.

Rendkívül fontos, hogy tudjunk, merjünk megújulni – folytatta tanítását. – A megújulás nem zavar, nem hiba, nem bűn, nem a múltnak egy tévedése. Az Egyháznak és a családnak egyaránt megújulásra van szüksége. Egyház és család csak együtt, egységben tud megújulni.

Az Egyház ugyanabban az állapotban van, mint amikor férj és feleség leülnek az asztalhoz, és azt veszik számba, hogy hol tévedtek el: „nem így indultunk, nem ezért fogtuk meg egymás kezét, így nem megy tovább”. Változtatnunk kell: nem az a fontos, hogy mi romlott el, nem oda kell visszamenni, ahol minden rendben volt, mert onnan jutottunk ide, hanem itt és most, ebből az életállapotból hogyan tudunk továbblépni. Így kell az egyházközségi munkatársaknak is leülniük, átértékelni és újragondolni egyházi közösségeink életét, jelenét, munkáját, és jövőt formáló küldetését.

Jézus ma is mellénk ül a családi asztalnál.

Le kell ülnünk telefon és televízió nélkül, hogy lássuk egymás szemét, és halljuk egymás szívdobogását, hogy ott belülről, mélyről mit mond a másik.

Legyünk bátrak, hallgassuk meg a másikat! Lehet, hogy fájni fog, lehet, hogy nagyon nehéz lesz, de csak akkor van megújulás, akkor van továbblépés, ha ezen el tudunk indulni. Ha ott, ennél az asztalnál, az oltár asztalánál összegyűlnek a hívek, ha valóban kézbe vesszük a Bibliát, Isten szavát, ha tudunk együtt Istenre figyelni az imádságban, a közös gondolkodásban, önmagunkért, egymásért, közösségünkért, akkor megkapjuk azt az ajándékot, azt a reményt, amire valójában a szívünknek, a kapcsolatainknak, az életünknek szüksége van – zárta a győri székesegyházban elhangzott elmélkedését Felföldi László.

A lelkigyakorlatos szentbeszéd meghallgatható ITT.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír