Egyház- és kortörténeti dokumentumok – 1892 és 1948 közötti püspökkari körlevelekről a Pázmányon

A magyar katolikus püspökkari körlevelek 1892–1948 között című kötetet Beke Margit történész, az eszergomi Prímási Levéltár nyugalmazott igazgatója szerkesztette és válogatta, bevezető szövegekkel és jegyzetekkel, valamint mellékletekkel látta el.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE) tartott rendezvényen a könyvről Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek; Várszegi Asztrik OSB emeritus pannonhalmi főapát; Adriányi Gábor egyháztörténész, felsőőrsi prépost és Zombori István történész (a METEM-HEH vezető szerkesztője) beszélt. A kötet létrejöttének körülményeit a szerkesztő, Beke Margit ismertette; a könyvbemutatón többek közt jelen volt Kuminetz Géza a PPKE rektora.

Erdő Péter bíboros, prímás a könyvbemutatón elmondta, „régóta vártuk ezt a kötetet”, habár korábban már megjelentek hasonló források, például a püspökkari jegyzőkönyvek Beke Margit történész és mások munkája nyomán. Püspökkari körlevelek azonban nyomtatásban így, együtt még nem jelentek meg. Valaki megkérdezheti, hogy szükség van-e erre? Hiszen rendelkezésre állnak nyomtatásban ezek a levelek, legtöbbször az egyházmegyei körlevelek évente bekötött füzeteinek a végén. E körlevelek a kiegyezéstől kezdve a 20. század derekáig terjedően már digitálisan is hozzáférhetők. A most megjelent kötet azonban átfogó gyűjtemény, csak a püspökkari körleveleket tartalmazza, méghozzá időrendben és olyan szakértői bevezetéssel, ami megvilágítja az egyes körlevelek jelentőségét, történeti hátterét, valamint a függelékben a létrejöttének „személyi feltételeit” is.

A bíboros megjegyezte, hogy Beke Margit szerkesztette a kötetet és válogatta is a körleveleket, tehát maradtak olyan dokumentumok is, amelyek nem kerültek be a kötetbe.

Erdő Péter meglepetését fejezte ki amiatt, hogy az 1938-as eucharisztikus világkongresszust egy évvel korábban meghirdető püspökkari körlevél megjelenésétől kezdve a háború ideje alatt semmilyen hasonló dokumentumot nem találunk – pedig éppenséggel lehetett volna körlevelet kiadni számos témáról, de úgy tűnik, a püspöki kar nem sietett megragadni ezt az alkalmat –, mígnem azután megjelenik 1944 nyarán a híres körlevél,

amelyben a püspöki kar felemeli a szavát a zsidók deportálása ellen, s ez itt most lám, olvasható, pedig voltak, akik már nem remélték, hogy fellelhető.

1945-től a korábbi helyzetnek a szöges ellentétét láthatjuk – folytatta a bíboros. – Amikor a püspöki kar elnöke már Mindszenty József volt, ő bizony akár kéthetente is kiadott püspökkari körlevelet, okkal emelve fel a szavát az Egyházat érintő kérdésekben.

Ebben az időszakban észrevehetjük (ez a mostani kötet javára írható), hogy nem minden püspök írta alá a körleveleket; s így fel is tehetjük a kérdést, hogy minden püspök jelen volt-e azok megfogalmazásakor, vagy csak az elnök fogalmazta meg és írta alá őket, miután „egy körtelefon keretében megkérdezte, a püspöki karból nincs-e valakinek kifogása”? Elképzelhető, hogy a püspöki kar elnökének a szerepe kiemelkedő volt a testület egészéhez képest.

Később természetesen változik a kép, de az 1948 utáni helyzetet ez a kötet már nem mutatja be, már csak azért sem, mert onnan kezdve körlevelet kinyomtatni egyáltalán nem volt magától értetődő – mondta a bíboros.

Például a saját esztergomi egyházmegyei körleveleinket (1948 utániak) már csak távíró géppapíron – még csak nem is stencilen – rögzítették. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez a helyzet konszolidálódjon, de erre majd egy későbbi kutatásnak kell kitérnie – mondta Erdő Péter, majd beszéde végén gratulált a szerkesztőnek és a kiadónak a szép kötethez.

Zombori István történész Erdő Péter bíboros történeti áttekintéséhez kapcsolódva megjegyezte, a 400 éves Habsburg-uralom alatt

Magyarország megmaradása két szervezetnek volt köszönhető, a Magyar Katolikus Egyháznak – a mindenkori esztergomi prímás vezetésével – és a magyar Országgyűlésnek.

1867-ben létrejött a dualista ország, a katolikus püspöki kar szerepe még inkább megnőtt. A történész hangsúlyozta, a már említett, korábban megjelent püspökkari jegyzetek gyűjteményei (Beke Margit szerkesztésében, Adriányi Gábor történész kiadásában) az egyházi és a magyar köztörténet szempontjából is jelentősek.

A most kötetbe szerkesztett püspökkari körlevelek szintén azok – jellemzőek a korra, és az említett jegyzőkönyvekkel együtt alapvető fontosságúak a magyar katolikus egyháztörténet és általában a katolikus múltunk szempontjából.

Várszegi Asztrik OSB a könyvbemutatón örömét fejezte ki, hogy a METEM ismét egy kiváló egyháztörténeti munkát jelentetett meg. Megjegyezte, hogy a 19. század politikai körülményei közepette jött létre a magyar püspöki kar (jelenleg Magyar Katolikus Püspöki Konferencia). A főpapok megkísérelték a nehéz történelmi körülmények (1892 és 1948 között) ellenére is képviselni a magyarságot, de találunk német, szlovák nyelven is körlevelet, ez pedig példaértékű.

Az ország talán legszervezettebb intézménye, körültekintésel igyekezett válaszolni a problémákra – az iskolaügyektől kezdve a kommunista diktatúrán át a nácizmusig. Hitet, információt, biztatást, megfontoltságot közvetített a püspöki testület, s ezt értékelnünk kell.

Várszegi Asztrik méltatta Zombori István munkáját, azért, hogy a kötet megjelenhetett, illetve hangsúlyozta: hálát és köszönetet érdemel Beke Margit fáradozása és hozzáértése.

Adriányi Gábor egyháztörténész előadásában ismertette a már említett jegyzőkönyvek (A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919-1944 között I-II, valamint A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1945–1948 között) keletkezésének hátterét. Többek közt felhívta a figyelmet Vaszary Kolos esztergomi érsek, prímás 1896. május 3-án a budai Várban a Nagyboldogasszony-templomban elmondott (a most megjelent kötetben közölt) beszédére,

amely „az akkor ezeréves magyar történelem zseniális, rövid összefoglalása”,

s hozzátette: kötelező olvasmányként kellene tanítani a mai iskolákban is.

Kiemelten szólt Prohászka Ottokár 1919. augusztus 23-i körleveléről, amelyben a Tanácsköztársaság idején vázolta „a nyomorúságos jelent”, de a jövőbeli „nemzeti teendőkről” is nyilatkozott, köztük

a társadalmi különbségek kiegyenlítéséről is.

Harmadrészt, de nem utolsó sorban az egyháztörténész Mindszenty József 1945. október 17-én kelt körlevelét idézte,

amelyben a püspök a hazai németek erőszakos kitelepítésére is kitért, felemelte a szavát a vak gyűlölet ellen, a német kisebbség mellett kiállva a szeretet, a béke, a jog jegyében.

A könyvbemutatón Beke Margit történész, a kötet szerkesztője hangsúlyozta, hogy a püspökkari jegyzőkönyvek és most a körlevelek kiadásával „egy szimfónia a záróakkordjához érkezett el”. A dokumentumok az adott kor egyházi életének alapvető lenyomatai.

Zombori István a METEM-HEH szerkesztője a jelenlévőknek elmondta, várható, hogy a könyvbemutatón elhangzottakat folyóiratban közlik.

Szerző: Körössy László

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír