Egyházam jövőjéről és lehetőségeiről – A perifériákon mutatjuk be Gájer László új kötetét

A kötet bemutatóján köszöntőt mond Erdő Péter bíboros, prímás. A könyvet Szőke Péter, a Sant'Egidio közösség budapesti felelőse és Kocsis Tamás teológus, görögkatolikus pap mutatja be. A beszélgetést Kuzmányi István állandó diakónus, felelős kiadó vezeti. 

Gájer László egyetemi tanár, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzora új kötetében a Katolikus Egyház helyzetét veszi górcső alá. Egyrészt elhelyezi a mai világban, másrészt azt is elemzi, milyen lehetőségei vannak az Egyháznak, és milyen kérdésekben kell irányt mutatnia. A szöveg iránya sokat sejtet, hiszen a válságtól jutunk el végül az imáig.

A könyvbemutató Facebook-linkje IDE kattintva érhető el.

A Magyar Kurír Új Ember kiadványok sorozatában megjelent könyv Bevezetésében így ír a szerző:

„Felesleges lenne hosszasan taglalni a tüneteket annak belátásához, hogy valami nincs rendben körülöttünk. A válság érzete vesz körül bennünket, és néha olyan érzésünk támad, mintha egyenesen megbolondult volna a világ. Nehéz erkölcsi viszonyítási pontokat és kapaszkodókat találnunk, megfogyatkoztak, akiket tekintélyként tisztelhetnénk. Úgy tűnik, ma még inkább igaz az, amit a krízisről szóló könyvében Hamvas Béla írt 1937-ben: »E válság az, ami egy későbbi kornak a mai időről azt fogja elmondani, ami benne a leglényegesebb«. Nem vagyok persze vészmadár, és nem állítom, hogy a régebbi korok ne lettek volna kevésbé összetettek, mint e mostani: napjaink tapasztalata inkább csak abban tér el, hogy megvannak a maga sajátos kihívásai.

Korunk politikai, erkölcsi és spirituális értelemben egyaránt válságjeleket mutat.

Szellemi és társadalmi életünk egész struktúrája problematikussá vált. Miközben pedig a közhangulat felfokozott és mindennel szemben kritikus, alapvetően mégis minden súlytalannak, üresnek és túlontúl sekélyesnek tűnik.

A jelenlegi válság ugyanakkor egy tágasabb horizonton is értelmezhető. Hamvas az idézett írásában azt is megállapítja, hogy a krízis nem a mi modern korunk kiváltsága. Sokkal inkább egy olyan határhelyzetnek értékelendő szerinte, amelyben az ember a legkönnyebben eszmélhet rá a valóság azon eszkatológiai rétegére, amely mindig is szervesen tartozott hozzá a létéhez. Ilyen válságokban tárul fel az ember örök, eredeti léthelyzete, a mély egzisztenciális érintettség és a feszültség. Éppen ezért a válságról való gondolkodás nemcsak a jelenlegi helyzet, hanem az ember mint olyan megértése miatt is fontos lehet. Tehát

a válságról gondolkozva nem csupán annak okaira keressük a válaszokat, hanem az önismeret mélyebb szintjére is megpróbálunk eljutni.

Mostani kérdésfelvetéseimben nem törekszem rövid és leegyszerűsítő válaszokra, csak azért, hogy megnyugtatónak tűnő javaslatokkal áltassam az olvasót. Alább majd néhány »mintázatot« szeretnék bemutatni csupán, amelyek segítettek nekem megérteni az Egyház általam tapasztalt valóságát és kontúrokat teremtettek számomra egy olyan korszakban, amikor ezek igencsak elmosódtak.”

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír
(ki)