Egyházi közigazgatás témában tartott konferenciát a Pázmány Kánonjogi Posztgraduális Intézete

A kánonjogi konferencián Erdő Péter bíboros, prímás is jelen volt.

Szabó Péter, a KJPI elnöke bevezetőjében utalt a közigazgatás kifejezés és annak mögöttes tartalmának nehézségeire az Egyházban és az egyházjogban. Felhívta a figyelmet arra, hogy egyes szerzők szerint már maga a kifejezés is problémás az Egyházban, és nehezen vihető át a kánonjogba. A világi jogi logika alapján meggyökeresedett kifejezés ugyanis feltételezi a demokratikus láncolatot, a hatalom választói akaratra való visszavezetését. Az Egyház szakrális hatalomfelfogása azonban nem a választói akaratban, hanem Isten szándékában látja a hatalom forrását.

Az első előadást Varga Zs. András alkotmányjogász, a PPKE professzora, a Kúria elnöke tartotta. Az előadásban a világi közigazgatási garanciák rendszerét mutatta be. Közjogi előzményekre és a közigazgatás klasszikusaira, illetve modern szerzőkre hivatkozva kifejtette, hogyan alakult ki a nyugati jogrendszerekben a tisztességes eljáráshoz való jog mint a bírósági és hatósági eljárások legbelső és megkerülhetetlen alapelve. A hatalmi ágak szétválasztására alapozva szemléltette a törvényes bírósági jogszolgáltatás lehetőségét a közigazgatás aktusaival szemben. Ennek lényeges eleme az a garancia, amellyel a közigazgatás által sértett személy ügyét a törvény által létrehozott, független és pártatlan bíróság elé utalhatja.

Varga Zs. András a jogorvoslatok tisztességes, nyilvános és észszerű időn belüli garanciális elemeit is bemutatta; majd konkrét példákon, eseti döntéseken keresztül vezette le a közigazgatás, illetve az állami kormányzati hatalom kontrolljának elemeit. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a közigazgatás ellenőrzése összetett tevékenység és komplex jogterület. Megértése a közigazgatási jogban való jártasságot tételezi fel. Rámutatott arra is, hogy a közigazgatás összekötő eleme a különböző jogi kultúráknak – s ez az egyes jogrendszerekben használt különböző terminológiák ellenére is igaz. Varga Zs. András az egyházi és az állami garanciális elemek kapcsán is felhívta a figyelmet a közös pontokra. A közigazgatás ugyanis az Egyházban is igényli a természetes garanciális elemeket, amellett, hogy az Egyház jogrendszerében természetfeletti garancia is található. Ezt pedig röviden az 1752-es kánon a lelkek üdvössége kifejezésben sűrítette össze.

Második előadóként Fekete Szabolcs Benedek szombathelyi segédpüspök az egyházi közigazgatás aktuális kérdéseiről beszélt, amihez először elméleti megalapozást nyújtott. Az egyházi közigazgatás olyan mindennapi területeit érintette, mint a plébániai struktúra, a plébánia kormányzása és az anyakönyvezési szabályok kapcsán felmerült bizonytalanságok. Kiemelte, hogy az egyházi közigazgatás számos kifejezése vagy mögöttes jogi tartalma elavulttá vált, ezért új jogra és részleges jogalkotásra van szükség. Ilyen területnek minősítette többek között az adót, az egyházi közigazgatáshoz kapcsolt feladatokat és elnevezéseiket, valamint a képviselő-testületet és szabályzatát.

A püspök egyben bemutatta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jogalkotási folyamatait és eredményeit ezen a területen.

A harmadik előadó Ujházi Lóránd, a KJPI egyetemi tanára volt. Felhívta a figyelmet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen Pollák Kitti adjunktussal együtt végzett összehasonlító jogi kutatásokra, amelyek a világi és a kánoni jog közigazgatási eljárási garanciáit vizsgálják. A közigazgatás valós ellenőrzési rendszere történelmi fejlődés eredménye az Egyházban is. A Katolikus Egyház közigazgatási bíráskodása eklektikus, számos európai modell elemei fellelhetők benne – emelte ki az előadó. Rávilágított arra is, hogy az egyházi közigazgatási bíráskodás kapcsán számos szerző az olasz közigazgatási bíráskodás rendszeréből indul ki. Mivel azonban az olasz közigazgatási bíráskodás maga is modellkövető, és nem modellalkotó volt, ezért a Szignatúra közigazgatási szekciójának struktúrájában legalább annyira tetten érhető a francia és más európai közigazgatási bíráskodási modell is.

Az Egyház sokat merített a hagyományokkal bejáratott gyakorlattal rendelkező állami rendszerekből; sőt egyetlen kánonjogi intézmény sem képezte le a világi jog intézményeit ennyire, mint az egyházi közigazgatási bíráskodás. Az állami modellek átvételét mégsem a világi bíróságok effektivitása miatt vezették be – szögezte le Ujházi Lóránd. – A zsinat által megfogalmazott teológiai elvnek, vagyis hogy a Krisztus-hívők méltóságukban egyenlők, meg kellett jelennie a perjogi garanciális elemekben is. Amennyiben ugyanis a megkeresztelt emberek az Egyházban valóban egyenlők, akkor elképzelhetetlen, hogy az egyházi jogalkotó ne teremtse meg a hierarchia által okozott jogsértéssel szembeni tökéletesebb jogorvoslat fórumát. Ez pedig nem történhet csak az egyházi közigazgatás rendszerén belül, hanem biztosítani kell a garanciális elemekkel körülvett jogorvoslati per lehetőségét.

Az utolsó előadást Galambvári Péter, a Miskolci Görögkatolikus Egyházmegye helynöke tartotta azokról a közigazgatási garanciális elemekről, amelyeket a püspöki szék üresedése esetén figyelembe kell venni. Az előadó a széküresedést ahhoz a helyzethez hasonlította, amikor egy kiskorú elveszti a szüleit, és gyámok hatalma alá kerül. Egy széküresedésben lévő egyházmegyének hiányzik a törvényes „védelmezője”, ezért különösen is „sérülékeny” – fogalmazott a bírósági helynök. Ezután áttekintette a kodifikált jog előtti, majd az azt követő időszakot. Elemezte a hatályos jogot, kifejtve a megyéspüspöki szék megüresedésének kényes jogi helyzetét.

A betöltetlen püspöki székek nem szolgálják az Egyház hosszú távú lelkipásztori érdekét – hangsúlyozta Galambvári Péter. Vizsgálta azokat a garanciákat, amelyeket a jogalkotó azért vezetett be, hogy ne érje hátrány az üresedésben lévő egyházmegyét. A jogalkotó legfontosabb garanciája ilyen esetekre, hogy az egyházmegyét ideiglenesen vezető testület vagy személy csak korlátozott hatáskörrel élhet. Mivel nagyon különbözőek lehetnek a széküresedést kiváltó okok, körülmények, helyzetek, gyakran kerül sor a Szentszék részéről apostoli kormányzó kinevezésére, hiszen ez a hivatal nagy fokú rugalmasságot mutat, igaz ez nem csupán e jogintézmény természetéből, hanem annak jogi alulszabályozottságából is következik – fejtette ki az előadó.

A konferencia diszkusszióval zárult.

Forrás és fotó: PPKE, Kánonjogi Posztgraduális Intézet

Magyar Kurír