Egyházi összművészet Vácon – Befejeződött a székesegyház felújítása

A váci megyéspüspök, Marton Zsolt a Nagyboldogasszony- és Szent Mihály-székesegyház 2021 májusától 2024 augusztusáig tartó felújítása után a Maulbertsch-freskók (a kupola és a főoltárkép) és a boltozatok díszítőfestéseinek renoválásán túl elsősorban a szentélyben történt változásokra hívta fel a figyelmet.

A szembemiséző oltár súlyos, fehér márványtömbje „bibliai helyről”, a törökországi Efezus melletti kőbányából való. A keresztény hagyomány szerint Efezus volt a Szűzanya utolsó éveinek, elszenderülésének és mennybevételének helyszíne; a váci Nagyboldogasszony-székesegyház egyik titulusa pedig a Mennyekbe Fölvett Boldogságos Szűz Mária. Az elmozdíthatatlan, háromtonnás oltárban a 2. században élt apologéta, filozófus, Szent Jusztinosz vértanú ereklyéjét fogják elhelyezni. Az oltárhoz illő stílusban készült el az ugyancsak márványból „metszett” ambó, a pompásan restaurált régi stallumokat pedig modern vonalvezetésű papi székekkel, mobil padsorokkal egészítették ki.

Szabad Attila szertartó különböző szempontokat említett a szentély „újraalkotásával” összefüggésben. A szembemiséző oltár a II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus reform rendjét és „ajánlásait” követi, úgy, hogy közben az isteni világba beemelő tér nemcsak őrzi a szakrálist, hanem még jobban hangsúlyozza azt. A modern elemekkel kiegészített berendezés azon túl, hogy harmonikusan illeszkedik a környezetéhez, használatát tekintve kellőképpen praktikus is lett. Sok apró részlet figyelembevételével, gondos tervezéssel, flexibilis elemek integrálásával alakították ki a régi-új liturgikus közeget.  

A szakavatott egyházi személyekből álló, héttagú oltárbizottság a szentélybe tervezett munkálatok kivitelezésére – hat beérkezett pályamunkából – a Kollektív Műterem pályázatát fogadta el. A vezető tervező Kovács Zoltán szerint e klasszicizáló késő barokk templomtérben az Eucharisztiára emlékeztető köralapra helyezett oltár igazi fókuszpont lett. Ennek, az ambónak és az új papi székek intarziájának formavilága, geometriai rendje követi a templomban mindenhol felfedezhető kör, illetve félkör motívumokat, de kapcsolódik a székesegyház tervezője, Isidore Canevale által az egykori várszékesegyházból ide átmentett, mészkőből faragott reneszánsz szentélykorláthoz is. A márvány és a fa, a színek és a formák így itt újfajta harmóniában egyesültek.

Varga Lajos segédpüspök a szentélyből jobbra nyíló kanonoki kápolnáról szólt, amelynek az 1940-ben készült neoreneszánsz oltára, valamint a pápai ajándékként Rómából származó, Carlo Borromeót – a Tridenti Zsinat határozatait elsőként végrehajtó milánói bíboros-érseket – ábrázoló oltárképe a Borromeo Szent Károly Hittudományi Főiskolából (a mai Apor Vilmos Katolikus Főiskolából) került át a székesegyházba az 1970-es években. A segédpüspök utalt az oltár – az Ó- és Újszövetséget „egységében” tükröző – tipológiai szimbolizmusára is, nevezetesen a Hiesz Géza alkotta három bronzreliefre, amely Izsák feláldozását, Melkizedek, illetve Káin és Ábel áldozatát jeleníti meg.

A váci székesegyház felújításánál fő szempont volt értékeinek megóvása, felújítása és visszaállítása, miközben a templomot alkalmassá tették arra, hogy megfeleljen a 21. századi egyházi/liturgikus és idegenforgalmi követelményeknek.

Fotó: Fábián Attila; Váci Egyházmegye (A Borromeo Szent Károlyt ábrázoló oltárkép)

Pallós Tamás/Magyar Kurír