Egyházmegyei intézményvezetők, gazdasági vezetők tanácskoztak Debrecenben

A rendezvényen jelen volt Heidelsperger István oktatási ügyekért felelős püspöki helynök, Németh István püspöki titkár, Némethné Székely Julianna és Kovács István, a helyi Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának igazgatói, Béres Nándor egyházmegyei gazdasági igazgató, Béres Diána egyházmegyei jogtanácsos, valamint az egyházmegyei gazdasági iroda munkatársai. A tanácskozáshoz a délután folyamán Palánki Ferenc megyéspüspök is csatlakozott.

A Szent Barnabás apostol ünnepén megtartott találkozó a hagyományokhoz híven lelket erősítő gondolatokkal kezdődött. Ezúttal Heidelsperger István a napi evangélium (Mt 5,13–16) elhangzása után Barnabás apostol missziós munkáját ismertette meg a jelenlévőkkel.

Jézus Krisztus mennybemenetele előtt megígérte az apostoloknak a Szentlelket, és fölkészítette őket a tanúságtételre. Kivétel nélkül minden vezetőnek feladata a tanúságtétel. Éppen ezért Szent Barnabás apostoltól sokat tanulhatunk – kezdte elmélkedését a püspöki helynök. – Tanúságot kell tennünk Jeruzsálemtől a föld végső határáig. Ez a fölszólítás az apostoloknak szólt, hiszen ők tanúi voltak az eseményeknek, de nemcsak ők a tanúk, hanem kivétel nélkül mindenki, akit Jézus Lelke erre kiválaszt és meghív.

„József, a ciprusi származású levita is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia” (ApCsel 4,36), „derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel” (ApCsel 11,24). Barnabás volt a legjelentősebb missziós tevékenységet végző apostol Szent Pál előtt, mert hamarabb kezdte el az örömhír hirdetését. De amikor találkozott Pállal, annak megtérése után bemutatta őt a jeruzsálemi egyház vezetőinek, majd segített neki missziós munkájában is. Barnabás a pogányok között misszionált, érezte azt, hogy Jézus Krisztus kivétel nélkül minden embert meghívott az üdvösségre, így volt ő a vigasztalás fia.

Ezután Heidelsperger István Barnabás életét a munkáján keresztül mutatta be, kiemelve a szeretet cselekedetét is: Barnabás eladta a szántóföldjét, árát az apostolokhoz vitte, hogy adják oda a szegényeknek, mert neki már nem volt rá szüksége. Ezzel indult el Barnabás tevékenysége az Egyházban.

A jeruzsálemi üldözés után a szíriai Antiochiában alapított egyházközségben adódott nagy lehetőség számára, ahol sok pogány csatlakozott a keresztényekhez. Barnabás itt felismerte, hogy ő kevés ehhez a munkához, ezért Pált is magával vitte, akivel együtt sikeres missziós tevékenységet végeztek. Majd visszatértek Jeruzsálembe, hogy ott segítsék a keresztény közösséget, magukkal vitték az antiochiaiak adományát, valamint Márk apostolt, Barnabás unokaöcsét, aki az evangélium hirdetője, írója lett. Ezután Barnabás, Pál és Márk Jeruzsálemből Ciprusra, Barnabás szülőföldjére indultak el, miután kézrátétellel megkapták az áldást közösségüktől.

István atya ezt követően részletesen is beszélt az apostolok missziós útjairól és az ott végzett tevékenységeikről, majd összegezve így fogalmazott: Barnabás apostol a vigasztalás embere, a Lélektől hajtott fiatalember, aki az egész új keresztény nemzedéknek megmutatta az utat. Ő maga készséggel válaszolt Isten hívására, és engedte magát ismeretlen utakon vezetni. A hagyomány szerint Cipruson temették el, mennyei születésnapját az apostoli egyház hagyománya szerint június 11-én ünneplik.

Az elmélkedést követően gazdálkodási szabályzatokról, az azokat érintő kérdésekről, Miénk itt a TÉR címmel a pedagógus teljesítményértékelési rendszer tervezésének és működtetésének feladatairól esett szó.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír