Egyházmegyei ministránstalálkozó Székesfehérváron – Kaszap István a példa

Hazai – 2015. április 20., hétfő | 17:11

A Kaszap István tiszteletére meghirdetett emlékévben a hitvalló kispap sírját őrző Prohászka-emléktemplomban kezdődött április 18-án a Székesfehérvári Egyházmegye idei ministránstalálkozója – tájékoztat az egyházmegye.


A programokban gazdag napra mintegy százötven ministráns érkezett – az egyházmegye egész területéről – kísérőkkel, hitoktatókkal, plébánosokkal, akiket Szilágyi Szabolcs helyettes plébános, a lelkinap főszervezője köszöntött.


Spányi Antal megyéspüspök a találkozót megnyitó szentmisében személyes hangú tanúságtételben beszélt saját ministránsélményeiről, arról, hogy miként határozta meg végleges döntését a papi hivatás mellett, hogy az oltárszolgálatban, az egyház liturgiájában megtapasztalhatta Isten jelenlétét. Beszédében arra is kitért, a ministránsnak tudnia kell, hogy nemcsak a templomban, hanem mindenhol ott van az Úr. Ebben Kaszap István követendő példa számunkra, aki bármit tett otthon, az iskolában vagy a barátai között, mindig Isten jelenlétében élt.


A szentmise után közös imára hívták a jelenlevőket, majd izgalmas és fordulatos várostörténeti vetélkedőre került sor. A közös ebéd után interaktív játékok, film és előadások várták a találkozó résztvevőit. Miklós Zalán plébános arról beszélt, milyen szerepet tölt be a ministráns az egyházközség életében, Bertáné Pintér Kata, a Székesfehérvári Egyházmegye sajtóreferense pedig a Kaszap István és a mai fiatalok élethelyzete közötti párhuzamokat mutatta be.


A tartalmas, élménygazdag lelkinap egyik legnagyobb értéke volt az a közösségformáló erő, amely a távoli régiókban élő ministránsokat is összekovácsolta.


Kaszap István 1916. március 25-én született Székesfehérváron. Kisgyermekkorától a papi hivatásra készült. A ciszterci szerzetesek gimnáziumában tanult, ahol a cserkészcsapat tagja volt, és kiváló tornász.

1934. június 30-án belépett a jezsuita rendbe, és a budapesti Manrézában kezdte meg újoncéveit. Hamarosan azonban betegeskedni kezdett: folyamatosan mandulagyulladások, ízületi bántalmak, gennyes tályogok, daganatok kínozták. Állapota a látszólagos javulások után egyre súlyosabb lett. 1935. december 17-én halt meg.

Fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria