Egyházmegyei ultreyát tartottak a Cursillo mozgalom tagjai Újfehértón

Zsirosné Seres Judit, a Cursillo Mozgalom országos vezetőségének tagja köszöntötte az eseményen részt vevő cursillós atyákat: Heidelsperger István püspöki helynököt, Linzenbold József kisvárdai esperes-plébánost, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye cursillós közösségének lelkivezetőjét, Juhász Imre újfehértói és Bákonyi János fényeslitkei plébánost, továbbá a megjelent cursillisták mellett a grémium tagjait, valamint üdvözölte Várdainé Kollár Juditot, a Cursillo Mozgalom Európai Titkárságának vezetőjét, a Magyarországi Cursillo Nemzeti Titkárság világi elnökét is.

A Cursillo Mozgalomban elmaradhatatlan a tanúságtételen alapuló evangelizáció. A tanúságtételeknek mindig óriási erejük van. Az újfehértói cursillós közösség házaspár tagjai tettek őszinte, mély, megrendítő tanúságot életükről és istenkapcsolatukról.

A szentmisében Juhász Imre újfehértói plébános mondott szentbeszédet, melyből alább részleteket közlünk. 

„»Nagy utazás, ez az élet egy nagy utazás« – énekelte évtizedekkel ezelőtt Presser Gábor, aki ebben az énekben jól megragadta emberi létünk egzisztenciális lényegét: valamikor felszálltunk egy képzeletbeli vonatra, azon utazunk, vannak elágazások, átszállások, és egyszer csak eljön az a pillanat, amikor le kell szállnunk a vonatról, az a bizonyos vonat pedig nélkülünk megy tovább. 

A mai olvasmányban is erről hallottunk, amikor Józsué, akinek Mózes után a választott nép élére kellett állnia, feltette a kérdést: kivel akartok tartani? »Mi, én és házam népe az Úrnak szolgálunk.« A nép így felelt: »Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat«, és aztán elfoglalták az ígéret földjét. (Ld. Józs 24,1–2a; 15–17; 18b)

Évekkel ezelőtt nekünk is döntenünk kellett, amikor három nap után valaki azt mondta nekünk, hogy »Krisztus számít rád!« És mindannyian Józsué népéhez hasonlóan azt válaszoltuk: »Én is számítok Krisztusra.«

Ez az a válasz, amely egy új életszakasz kezdetét jelentette számunkra. Lelkesedtünk, örültünk, mert új barátokra leltünk. Megvilágosodtunk a hit és vallásunk dolgaiban. Úgy éreztük, hogy madarat lehet fogatni velünk. Örömünkben átöleltük volna az egész világot. Sokakat – mindenkit – akartunk, hogy ők is megtapasztalják azt a Krisztus-élményt, amiben a három nap során nekünk volt részünk.

Aztán teltek-múltak a napok, hetek, hónapok és évek. És az az első lelkesedés talán megkopott, vagy teljesen kialudt a szívünkben. De az és azok, akik az ott megtanultakat életté váltották, és nem maradt csak egy elhangzott malaszt, azok számára az öröm, a lelkesedés megmaradt, mert a kiscsoportos összejövetelek, az elmélyült imaélet, a szentségi élet, az önképzés, egymás segítése, közös programok és lelki élmények táplálták és erősítették bennünk azt, amit egyszer kimondtunk: »Én is számítok Krisztusra.« De akiknek ez elmaradt, vagy csak töredékesen valósult meg, azok olyanok voltak, mint a mai evangéliumban szereplő egykor lelkesedő tanítványok: »Kemény beszéd ez, ki hallgatja?« És sokan elmaradtak Krisztustól, és nem jártak tovább vele.

Legyen ez a mai alkalom is egy nagy igen kimondása Krisztusra és az ő Egyházára, a cursillós közösségére, hogy zarándoklatunk áldássá váljon mindannyiunk életében” – zárta prédikációját Juhász Imre újfehértói plébános.

A teljes szentbeszéd ITT olvasható. 

Később kiscsoportos beszélgetésben oszthatták meg egymással gondolataikat a jelenlévők. Megtapasztalhatták a bennük élő Lélek sokszínűségét. Jó volt az Isten szemüvegén keresztül látni, hogy mindenkinek sok öröm van az életében, ha elő is fordul bánat mindenki életútjában. Egy délután erejéig feloldódtak a megértésben, segítésben. Ezért többek egy hétköznapi baráti közösségnél: egy titok köti össze őket, melyet csak ők élhettek át egykoron. Elbocsátó áldásban részesültek, majd közösen imádkozhattak Linzenbold József atyával.

A grémium hagyományteremtő szándékkal platánfacsemetét adományozott az egyházközségnek, a „cursillós apostolok fáját”; melynek ahogy  terebélyesedik a gyökere, lombja, azt szimbolizálja, hogy úgy terebélyesedik a barátokból álló közösség is. A fa árnya alatt megélhetik, milyen jó őszinte és hiteles légkörben, hitben növekedni. Az eseményt agapé zárta.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír