Egymásnak teremtve – Down-szindrómával élő jegyespár költözött a pátyi támogatott lakhatási otthonba

Aznap, amikor a pár beköltözött a házba, a néhány hete ott lakók már elindultak a műhelyekbe, nappali foglalkoztatókba, zajlott a hétköznapi élet. Március 2-ától fokozatosan foglalják el az egy- vagy kétágyas szobájukat az eddig családjukkal vagy más intézményben élő, enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő, főként fiatal felnőttek – összesen tizenketten lesznek –, akik a Máltai Szeretetszolgálat Közép-magyarországi Régiójának pátyi, monori, tököli és budaörsi nappali ellátó intézményeibe járnak.

Gyárfás Erzsébet, a ház vezetője és munkatársai fogadják a párt, mutatják meg a szobájukat, amelyet nagy örömmel vesznek birtokba a fiatalok.

Két széles ágy, szekrény, örömmel pakolják be a dolgaikat, és nem kevés személyes tárgyat. Közben mesélnek: szeretnek zenét hallgatni, nótákat, operettet, Noxot; éneklik is a dalokat. Szívesen társasoznak, kártyáznak – meg is telik egy nagy fiók a játékaikkal. Niki esténként felolvas Jenőnek, mostanában a Harry Pottert, A Pál utcai fiúkat, A repülő osztályt. Nem fognak unatkozni, hétköznap visszajárnak majd Budaörsre, a Máltai Szeretetszolgálat napközijébe, és Pátyon is rengeteg program várja őket, nem is beszélve a lakótársakról.

Senki nem idegen, a ház munkatársai nagy gondot fordítottak arra, hogy a leendő lakók megismerjék egymást a három hónapos felkészítés során, de a régióban szervezett rendszeres közös programok révén sokan már évek óta ismerik egymást.

Közben Fodor Zoltán Ferencné Judit, Niki anyukája a konyhában pakolja el gondosan a magukkal hozott ételeket, főként Jenő számára, aki gluténérzékeny. Nem könnyű az elválás a szülőknek, derül ki, amikor elkezdünk beszélgetni. Új helyzet, 37 év után nem kell majd senkiről gondoskodni. Ő eddig gondozta lánya mellett az édesanyját és a nagyszüleit is, most majd a pótszülőkről, a szomszédokról gondoskodnak, és tervezgetik, mivel is telnek majd a napjaik.

Mesél a fiatalokról, akik hatéves koruktól egy iskolába jártak, két szakiskolát végeztek, barátok voltak mindvégig. Otthon laktak, eleinte külön-külön, de Jenőt már régóta vitte magával a Fodor család nyaralni, kirándulni. A fiút édesanyja gondozta, aki három éve meghalt. Akkor a Fodor család magához vette, Fodorné vállalta a gondnokságot. Jenő csak drága anyósomnak és drága apósomnak hívja őket. Szerető családban élnek együtt, Niki húgának nemsokára kisbabája születik, együtt örülnek neki, nagy a várakozás.

Adódik a kérdés, nem aggódnak-e. „Magunk miatt” – erősítik meg a szülők. Bíznak a fiatalokban és nagy a bizalmuk a Máltai Szeretetszolgálatban is. Sok jó tapasztalat van már mögöttük. Niki járatos a gyakorlati dolgokban. Amikor édesanyja egy időre kerekesszékbe kényszerült, ő gondozta. Elkészíti a hideg ételt, rendet rak, mos, tereget, elvégez minden ház körüli munkát. A technikai eszközöket is jól kezeli. Jenő gyógyszereit is ő adagolja, kikészíti a ruhákat, beállítja a fürdővizet. „Az én tükörképem, egy az egyben azt csinálja, amit én vele” – mondja Fodorné Judit, és nevetve teszi hozzá, hogy a természetét is örökölte, szabadszájú: ami a szívén, az a száján.

Előre szerettek volna gondoskodni a gyerekekről. „Ennél jobb lehetőséget sehol nem találnánk. Jó a társaság, szép a ház, a táj, vannak ismerősök, nem idegen a környezet.” Az intézményvezető szerint is fontos, hogy a szülők biztonságban tudják a támogatásra szoruló, intellektuális képességzavarral élő, speciális igényű fiatalokat. „A szülők korosodnak, és nő bennük az aggodalom, mi pedig támogatjuk, hogy a család időben gondoskodjon arról, mi lesz a gyerekekkel, ha ők már nem lesznek” – teszi hozzá az intézményvezető.

Nagy kegyelemnek tartja a család és a szakemberek is, hogy egymásra talált a két fiatal. „Példamutató, ahogy szeretik egymást, ahogy Niki gondoskodik Jenciről, vigyáz rá, és ahogy Jenci hatalmas szeretettel fordul Nikihez” – mondja róluk Gyárfás Erzsébet. Ahogy a szülők fogalmaznak, kiegészítik egymást. Niki gondolkodik és gondoskodik, Jenő pedig ügyes, gyors – ő a futár, ha menni kell valahová. Jó úszó, országos versenyekre is járt korábban; sorolja az úszásnemeket, amikben versenyzett. Ha strandolni mennek, Jenci a lovacska, viszi Nikit a hátán.

Szülők és fiatalok együtt mesélik, milyen volt az eljegyzési ünnepség. Viccelődnek, hogy hány tevét hozott Jenő ajándékba. Niki 30. születésnapján számára meglepetés volt, de rögtön igent mondott. Igazi, ünnepélyes lánykérés volt rokonokkal, barátokkal, kerti partival. Niki úgy adta a kezét, hogy ha Jenci elvállalja a mosogatást… amit aztán nem tartott be, de nem számít.

Gyárfás Erzsébet emlékeztet, hogy 2018-ban már volt egy esküvő Pátyon, két lakóotthonban élő házasodott össze, ami maradandó élmény volt az egész közösségnek.

Örülnek, hogy a ház lehetőséget tud adni Nikiék számára is a páros élethez. Ő és munkatársai szeretettel és odafigyeléssel fordulnak minden lakó felé, megtanulják a gesztusaikat, igyekeznek minél jobban megismerni őket, hogy személyre szólóan tudják támogatni a fiatalokat a mindennapokban. Ajándékkal is készülnek minden beköltözőnek, csokoládéval és cserepes korallvirággal.

Miután a lakók beköltöznek, a munkatársak velük együtt készítik el az együttélés szabályzatát, ami mindenkire nézve kötelező lesz. „Meg kell majd szokni egymást, de mindenki nagyon aranyos, igyekszik” – foglalja össze az intézményvezető a rájuk váró kihívást. Személyes gondoskodás, kreatív foglalkozások, gyönyörű táj, hatalmas kert, hamarosan termő cseresznyefák teszik könnyebbé a beköltözőknek a változást. Fodor Nikolett és Varga Jenő számára pedig egymás közelsége is.

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat 

Fotó: Kovács Bence

Magyar Kurír