A szomszédos katolikus egyházmegyékből és evangélikus, pünkösdi egyházi közösségekből is érkeztek fiatalok, akik újra elkezdtek közeledni a katolicizmus felé.
Az amazóniai térségben található főegyházmegye ifjúsági bizottsága, Antônio de Assis Ribeiro szalézi szerzetes, belémi segédpüspök vezetésével testvéri légkörben rengeteg programot biztosított. Reggel 5.30-tól este 23.30-ig tartottak a programok, a fiataloknak lehetőségük volt személyes és közösségi imádságokra, az élet értelméről és a hit útjáról szóló tanítások meghallgatására, csoportos megosztásra és szórakozásra is. Nagyon sokan tudtak gyónni, mert jelentős számú pap állt rendelkezésre, hogy meghallgassa a fiatalokat. Nem volt hiány hivatástisztázó javaslatokból sem: a tábor több száz sátra között helyet kapott a „hivatássátor” is, amelyben szerzetesi kongregációk, missziós intézetek és új közösségek meséltek karizmájukról a fiataloknak.
A három napot a remény jegyében élték meg. Fiatalok, a remény zarándokai – ez volt a találkozó mottója, amellyel a közelgő 2025-ös szentév felé tekintve abban igyekeztek segíteni a résztvevőket, hogy a sok kihívás, akadály és nehéz helyzet közepette egyéni, családi és társadalmi szinten is égve tartsák a keresztény remény lángját. Alberto Taveira Corrêa, Belém érseke a nyitó szentmisén mondott homíliájában arra bátorította az embereket, hogy ne adják fel. A Jézus elé vitt és általa meggyógyított béna ember evangéliumi példáját kommentálva (vö. Mt 9,1–8), a főpásztor arra kérte a fiatalokat, hogy a tábor élményét lehetőségként éljék meg, hogy kezükbe vegyék és az Úr elé helyezzék életüket, megszabadulva mindattól, ami nyomasztja és elnehezíti őket, majd hazatérve adják át mindenkinek azt a jót, amit kaptak.
A Santa Luzia-plébániáról, a Pápai Külmissziós Intézet misszionáriusai által vezetett közösségből tíz fiatal vett részt a táborban, egyesek először, mások már a harmadik alkalommal. A 18 éves Maria Lisboa így foglalta össze élményeit: „Az ifjúsági tábor az egységet jelenti a fiatalok között, akik mind ugyanazt keresik: a szentséget. Rendkívüli tapasztalatok ezek, mert kiszakítanak minket a mindennapok egyhangúságából, és egyesítenek, hogy lelkesítsük és bátorítsuk egymást. A sok átélt pillanat közül a szentségimádás hatott rám a legjobban, mert közösségben éreztem magam a többi fiatallal, akiknek ugyanaz a szándékuk: kérni az Urat, hogy segítsen minket, és megköszönni neki mindent, amit megtapasztalunk, akkor is, ha nem könnyű.”
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás és fotó: Mondoemissione
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria