Egység és remény – William Goh bíboros a szingapúri egyházról

A szingapúri katolikus egyház története szorosan összefonódott az ország fejlődésével. Az 1800-as évekig Szingapúr szigetét halászok lakták. A Maláj-félsziget csúcsán fekvő terület stratégiai elhelyezkedése miatt számos környező királyság, köztük Jáva, Sziám (ma Thaiföld), India és Melaka érdeklődésének középpontjába került.

Az 1819-es brit gyarmatosítást követően 1821-ben érkezett meg az első katolikus pap Szingapúrba. Laurent-Joseph-Marius Imbert atya – francia misszionárius, aki Koreában halt mártírhalált 1839 szeptemberében – felfedezte, hogy már élnek katolikusok a szigeten. Később francia és portugál misszionáriusok érkeztek, majd szolgáltak Szingapúrban, elvetve a hit és az Egyház növekedéséhez szükséges magokat.

Forgalmas kikötőként a tengeri kereskedelmi útvonalak mentén Szingapúr gyorsan fejlődött és virágzott, vonzotta a bevándorlókat a régióból és azon túlról. Ahogy nőtt a népesség, úgy nőtt az Egyház is. Különböző szerzetesrendek jöttek Szingapúrba, hogy oktatást és egészségügyi ellátást biztosítsanak, és hirdessék Krisztus örömhírét. Templomokat építettek, hogy ellássák az emberek növekvő lelkipásztori igényeit és támogassák az evangelizációt.

2021-ben az Egyház a katolikus hit 200 éves történetét ünnepelte Szingapúrban. Az egész éves esemény – amelyet „Gyújtsd meg, és hittel ragyogj!” mottóval hirdettek meg – arra irányult, hogy megerősítse és újjáélessze a katolikus közösség hitét, amelyet a covidjárvány visszavetett. A helyi lelkipásztori ellátás Szingapúr folyamatos fejlődését követve formálódik.

1972-ben, hét évvel azután, hogy Szingapúr szuverén állam lett, megalapították a szingapúri főegyházmegyét. A korai években az Egyház szolgálata az oktatásban és az egészségügyben fontos szerepet játszott a nemzeti fejlődésben. Az ország számos vezető személyisége, mind a köz-, mind a magánszférában, katolikus iskolában nevelkedett, és sok alapvető egészségügyi szükségletet az egyházi fenntartású egészségügyi intézmények biztosítottak. Ma az Egyház Szingapúrban 395 ezer katolikus hívőt lát el 29 plébániatemplommal, három kegytemplommal, 53 iskolával, 47 humanitárius szervezettel és két egészségügyi intézménnyel. Amellett, hogy hirdetik Jézus Krisztus örömhírét,

az Egyház továbbra is hozzájárul Szingapúr társadalmi kohéziójához a vallásközi párbeszédben való aktív részvételével, valamint társadalmunk erkölcsi szövetének alakításában a családi értékek és az élet méltóságának védelmével.

Szingapúr lakosságát a régió különböző részeiből érkezett – kínai, maláj, indiai és eurázsiai – bevándorlók leszármazottai alkotják. Mint modern üzleti és pénzügyi központ, a világ minden tájáról érkező külföldi lakosok is otthonuknak tekintik a várost. Következésképpen a szingapúri egyház többnemzetiségű és többnyelvű. A szentmiséket leginkább angolul celebrálják, de más helyi nyelveken és a hallássérültek számára jelnyelven is.

A szingapúri egyház tevékenyen együttműködik az állami vezetéssel. Az Egyház a kormányt kulcsfontosságú partnerének tekinti a közjó érdekében végzett küldetésében, míg a kormány az Egyházat az ország fontos támogatójának és társadalmi szerkezete alakítójának.

Az Egyház és az állam között rendszeresek a párbeszédek és a konzultációk. Tagja vagyok két elnöki tanácsnak, és tanácsot adok a szingapúri kormánynak az etnikai és vallási együttéléssel és a kisebbségi jogokkal kapcsolatos kérdésekben.

Lelkipásztori küldetésének teljesítése során az Egyház rendszeresen bevonja a kormányzati szerveket is – mind vezetői, mind operatív szinten –, mint például a Kulturális, Közösségi és Ifjúsági Minisztériumot, valamint a Szociális és Családfejlesztési Minisztériumot, vagy a Belügyminisztériumot. Így tehát az Egyház és az állam együttműködnek a közjó érdekében, mindkettő a maga egyedi szerepével.

Egy másik egyedülálló jellegzetessége a szingapúri egyháznak a mély kapcsolat más vallásokkal az országban. Itt a vallásközi párbeszéd túlmutat a puszta tolerancián vagy az egymás hite iránti tiszteleten. Inkább úgy tekintünk egymásra, mint barátokra, aktív és intenzív lépéseket teszünk a barátságok ápolásáért, ahogyan Jézus is tette. Részt veszünk egymás vallási ünnepein, találkozunk, hogy megvitassuk a közös kérdéseket, hogy nagyobb egységet kovácsoljunk magunk között, és hogy a társadalom közös javáért dolgozzunk, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül, különösen a közös humanitárius projektekben. Támogatjuk egymást a megpróbáltatások idején, egyesülve szolidaritásban, vigasztalást és bátorítást nyújtva.

Ferenc pápa szinódusi buzdítását követve a szingapúri egyház 2021-ben kezdte meg saját szinodális útját. A főegyházmegye történetében először különböző korosztályú, hátterű és élethelyzetű katolikusok reményeit, álmait, gondjait és aggodalmait gyűjtötték össze a plébániák, szolgálatok és más egyházi csoportok közötti egyházmegyei szinódusi beszélgetések során. Az ezekből a beszélgetésekből származó adatok, információk a következő évben a főegyházmegyei közgyűlésen kerültek napirendre: 32 templom és 200 katolikus szervezet papjai, szerzetesei és világi képviselői két napon át imádkoztak és jártak együtt az úton, hogy lépéseket tegyenek a lelkipásztori kérdések egységes megfogalmazása és megoldása irányában. Ezt követően, 2023 februárjában létrehozták a Főegyházmegyei Lelkipásztori Tanácsot, hogy tovább vigye a szinodális folyamatot a lelkipásztori prioritások meghatározásában.

A szingapúri egyház elkötelezett azon küldetésében, hogy Jézus Krisztus örömhírét hirdesse a jövőben is. Legsürgetőbb feladata, hogy elmélyítse hívei hitét és tanítványi mivoltát, hogy egy élénkebb, evangelizáló és missziós egyházat alakítson ki.

Ezenkívül szükség van új és innovatív utak felfedezésére az evangélium hirdetésében és az emberek szolgálatában, a digitális technológiák, mint például a közösségi média és a mesterséges intelligencia elterjedése miatt. Ez eddig példa nélküli együttműködést, egységet és közösséget igényel az egyházmegye minden szintjén: a papság és a hívők, a plébániák és az egyházmegyei szervezetek, valamint a plébániákon működő szolgálatok között.

Ferenc pápa szingapúri látogatása időszerű. A pápalátogatás témája: Egység és remény. Főegyházmegyeként legelsősorban az Úr Jézus Krisztusba vetett közös hitünk köt össze bennünket.

A Szentatya látogatása emlékeztető számunkra, hogy a mi Urunk közel van hozzánk és valóban megtestesült közöttünk.

Urunk köré összegyűlve és az ő küldetésében egyesülve merünk remélni egy új rendet; olyat, amely jobban tükrözi a mennyei Jeruzsálemet, és amely hűségesebben mutat Isten eljövendő országára!

Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége

Fotó (archív): Vatican News

Hollósi Judit/Magyar Kurír