Együttműködik a veszprémi hittudományi főiskola és a Katolikus Szeretetszolgálat

A két nagy múltú katolikus intézmény kinyilvánította egymás szakmai támogatását a keresztény szellemben felkészített szociális szakemberek képzése területén, ami nemcsak az elméleti, de a gyakorlati ismeretek átadásában is megvalósul – többek között azzal, hogy a Katolikus Szeretetszolgálat intézményeiben képzőhelyeket biztosít a főiskolai hallgatók számára.

Sebestyén József köszöntötte a megjelenteket, köztük Tóth Tamást, az MKPK titkárát és Forsthoffer Erzsébetet, a Katolikus Szeretetszolgálat bakonyszücsi Lelki Rehabilitációs Otthonának intézményvezetőjét.

Udvardy György érsek kiemelte az együttműködési keretmegállapodás aláírásának jelentőségét. Mint mondta, a Jézustól kapott küldetés, hogy az Atya szeretetét és az üdvösséget hirdessük, konkrét szeretetcselekedetekben is megnyilvánul: a liturgia ünneplésében, az ige szolgálatában, a közösségi élet előmozdításában és a karitatív tevékenységek gyakorlásában. Az érintett két egyházi intézmény hagyományosan az ige szolgálatát, tehát a tanítást, illetve a karitatív szeretetet gyakorolja – ez a két terület szövetkezik most egymással. Az emberhez odahajoló krisztusi küldetés mindkettőben szakszerű, szervezett formával társul.

A főpásztor hangsúlyozta: társadalmunkban a jel szerepét is betölti az, ahogyan

a Katolikus Szeretetszolgálatban országszerte felhalmozott szakmai tudás és a hittudományi főiskolán felhalmozott antropológiai és teológiai tudás egyesül a hatékonyabb munka érdekében.

Örömét fejezte ki, hogy ugyanannak az isteni küldetésnek korszerűbb megvalósítása jöhet létre az együttműködés aláírásával. A szisztematikus teológiai gondolkodás és a gyakorlati életben szerzett tapasztalatok kölcsönösen támogathatják egymást – fogalmazott a veszprémi érsek.

Vajda Norbert beszéde elején kifejezte háláját, hogy a Katolikus Szeretetszolgálat hét évtizede fennáll, és a megszerzett tapasztalataikat most készek továbbadni az újabb generációk számára. XVI. Benedek pápát idézve mutatott rá, hogy a szeretet cselekedeteire mindig szükség lesz, még a legigazságosabb társadalomban is, hiszen nincs olyan államrend, melyben ne lenne magányos vagy szükséget szenvedő ember.

Az egyháztörténetet tekintve láthatjuk, hogy már az apostolok korában fontossá vált a kiszolgáltatott helyzetben lévőkkel való törődés, a szeretet szolgálata – fogalmazott a főigazgató. – Az Egyház mindig fenntartotta az idősek iránti közelség kultúráját. Napjainkban a családok sokszor nem tudják vállalni idős hozzátartozóik gondozását, így az az intézményekre hárul. Ehhez azonban szükség van a megfelelő eszközökre és gondozói háttérre. Fontos, hogy a segítők szakmailag értsék a dolgukat, a jót jól tudják tenni, viszont az emberiesség, a szív odafordulása is meghatározó munkájukban. Épp ezért

a segítőknek a szakmai képzés mellett a „szív képzésére” is szükségük van.

Szép, de nagy feladat hárul az intézményekben dolgozókra: szinte családtagokká válnak; ők azok, akik biztosítják, hogy a gondozottak otthon érezhessék magukat az intézményekben. Ebben a folyamatban ez a ma létrejött együttműködés egy újabb lépést jelent – hangsúlyozta Vajda Norbert.

Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola rektora elmondta, hogy egy éve kereste meg a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatóját az oktatási intézmény társadalmi szerepvállalásának lehetőségeit vizsgálva. A 2021-es intézményfejlesztési tervben új célokat jelöltek ki a járványügyi kataklizma hatására. A pandémia és a humanitárius válság a közgondolkodásban az élet minden területén paradigmaváltást hozott, hiszen fel kellett ismerni, hogy a globális rendszerben az egyén sebezhető. A rektor hangsúlyozta, hogy a főiskola jelszavai a szenátus jóváhagyásával megváltoztak, elköteleződtek a társadalmi és missziós szerepvállalás mellett.

Felismerték, ahhoz, hogy a főiskola a régióban tudásanyagosztó, értékmentő intézménnyé fejlődjön, hálózatba kell tömörülni. A rektor kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy a térség oktatási, gazdasági, szociális és civil szereplőivel felvegye a kapcsolatot. Ennek egyik eleme a most aláírandó együttműködési megállapodás is, mely szerint a Katolikus Szeretetszolgálattal közösen tervezik meg a képzések módszertani-tartalmi elemeit. Örömmel számolt be arról, hogy a szervezet jelen lévő intézményvezető asszonya már fel is ajánlotta otthonát gyakorlati képzőhelyként.

Sebestyén József beszéde végén arra biztatott, hogy „értékközösségként együtt mutassuk meg Krisztus valódi arcát azoknak, akiket nevelünk, és azoknak, akiket gondozunk”. Kifejezte reményét, hogy a két intézmény együttműködése a jövőben jó gyakorlatok sorát indítja majd meg.

*

Miután a rektor és a szeretetszolgálat főigazgatója aláírta a dokumentumot, a veszprémi érsek kérdésünkre elmondta, hogy az együttműködési megállapodással kifejeződik az, hogy ugyanannak a szolgálatnak az elméleti és a gyakorlati oldala kölcsönösen segíti egymást. A régióban fontos szerepet tölt be a hittudományi főiskola, hiszen a teológiai tudás minden szaktudományra hatással lehet. A második világháború után a szaktudományok a saját területükkel foglalkoztak, elváltak a teológiától. De azt látjuk, ha egy kutató nincs tisztában morálteológiai problémákkal, vagy nem lát rá a lét egészére, nem tud jó kérdést feltenni a saját kutatási területén. 

Azzal kapcsolatban, miért fontos a beteget, rászorulót gondozóknak a teológiai-antropológiai tudás, az érsek elmondta, hogy ma maga az emberség van krízisben. Ha nincs világos elgondolás az emberről, az ápolást végző sem tudja úgy végezni a munkáját, ahogy tehetné. Tanítható, ki az ember, és mi a célja, tanítható, hogyan tudunk reagálni a beteg vagy nehézséggel mélyen megküzdő ember kríziseire, tehát a szeretet, a gondoskodás hogyan kapcsolható össze a szakmai tudással. Mindeközben

nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezt a földi életet, bármilyen értékes, el kell engednünk, hogy átlépjünk abba az életbe, amelyre Isten hív

– folytatta a főpásztor. – Orvosainkat, ápolóinkat sok esetben magukra hagyjuk a döntési helyzetekben. A Covid idején sokszor választaniuk kellett, kit tesznek lélegeztetőgépre, de egy balesetnél is ők döntenek a protokollnak megfelelően emberi sorsokról, ha például kevesebb életben tartó műszer van, mint amennyire szükség lenne. Hosszabb ideig élünk, de milyen minőségben? Pusztán attól, hogy növelni tudjuk az élethosszt fizikailag, meg is tehetjük? – vetette fel Udvardy György azokat a kérdéseket, melyekkel az idősotthonokban dolgozó munkatársak is sokszor találkoznak.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír