Elérhetőnek és megszólíthatónak lenni – Jubileumi évet tartanak a budapesti Szent Margit-plébánián

– A templom története a múlt század elején kezdődött, 1919-ben, amikor a Lipótvárosban élő hívek Kápolnaegyesület néven létrehoztak egy társaságot, hogy összegyűjtsék istentiszteletre a kerületben lakó híveket. Kezdetben még lakásokban és pincékben miséztek, majd a Pannónia utcai elemi iskola tornatermében, faládákból készült oltáron. Zaymus Gyula, az egyesület elnöke kitartó munkával elérte, hogy az iskola pincéjében kialakíthassanak egy kápolnát, majd 1923-ban létrejött az önálló plébánia Budapest-Lipótváros-Lőportárdűlői Római Katholikus Plébánia néven, amely hamarosan felvette Árpád-házi Boldog Margit nevét (a szentté avatására csak később, 1943-ban került sor). Szintén 1923-ban elkezdődött az építkezés, amelynek eredményeképpen 1933. október 15-én Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek felszentelte a közösség templomát.

– A plébániaépület szokatlan módon nem a templom közvetlen közelében kapott helyet, hanem távolabb, egy társasház első emeletén működik. Mi ennek az oka?

– Sokan kérdezik, miért nincs önálló plébániaépületünk. Régen volt, a Váci út és az Alig utca sarkán, az idősebbek még ma is mesélik, hogy milyen szép volt az a kertes ház. A kommunizmus alatt azonban elvették, lebontották, és kárpótlásként adták ezt a két lakást, amelyeket egybenyitva ma is plébániaként használunk a Váci út 34. szám alatti társasház első emeletén.

– Hány éve szolgál itt lelkipásztorként?

– Hetedik éve. Ez az első igazi lelkipásztori helyem, korábban különböző egyházmegyei központi szolgálatokban dolgoztam. Közösen látjuk el a feladatokat Szűcs Bálint újmisés káplán atyával.

Nagy ajándéknak tartom, hogy vasárnaponként nálunk misézik Ruppert József piarista atya; Fábry Kornél, az Országos Lelkipásztor Intézet igazgatója, és lazarista szerzetesek is jönnek hozzánk;

ezenkívül itt vannak hűséges gyóntatóink: Urbanek Rudolf piarista szerzetes és Udvardy László atya a Váci Egyházmegyéből. Velük egy csapatot alkotva végezzük Bálint atyával a hétvégi lelkipásztori szolgálatot.

– Kik voltak itt az elődei az elmúlt kilencven évtizedben?

– Zaymus Gyula volt az első, a templomépítő plébános. Rengeteget dolgozott a templom létrejöttéért, s utána még hosszú évekig azért, hogy a templombelső is elkészüljön. Népszerű művészek, zenészek segítségével jótékonysági esteket, koncerteket, gyűjtéseket szervezett, hogy szebbé tehessék Isten házát. Mind a mai napig nagy szeretettel emlegetik a hívek Bölcsvölgyi Zoltánt, aki sok évtizeden át szolgált itt, először káplánként, majd plébánosként. Nagyon jó érzéke volt a fiatalokhoz, az ő idejében mindig tömve volt a templom, a mai nagyszülők – az akkori fiatalok – közül sokan emlékeznek rá szeretettel. A közvetlen elődöm pedig Várnai Péter atya volt, akivel néhány hónapon keresztül közösen szolgálhattunk itt. A plébánia felújítása kapcsán alkalmam nyílt rendezgetni a régi iratokat, anyakönyveket, és sok érdekes feljegyzésre bukkantam az elmúlt kilencven év történetéből. A sekrestyében van egy lista a korábbi plébánosokról, azt vettem észre, hogy majdnem minden elődömnek ez volt az utolsó szolgálati helye. Szeretek beszélgetni az idősebbekkel, meghallgatni az emlékeiket a plébánia múltjáról. Amikor mesélnek a régi margitosok, mindig nagy ámulattal hallgatom őket. A régebbi időkből igyekszem megtartani a jót, de az újat sem vetem el, mai formába öntve szólítom meg az embereket.

Hiszek abban, hogy ez a templom és ez a közösség igazi lelki világítótorony lehet itt, Angyalföld kapujában.

– A fiatalok körében ma is nagyon népszerű a plébániájuk. Minek köszönhető ez?

– Évente szervezünk bérmálást, mert szerencsére sok a jelentkező. Vannak egyetemistáink is, az aktív korú felnőttek és az idősek mellett azonban a legtöbben a fiatal felnőtt és a fiatal családos korosztályból járnak hozzánk. Vasárnap esténként két misét is bemutatunk. Úgy tapasztaltuk, hogy a hatórás szentmise után még sokaknak lenne igényük egy később kezdődő szertartásra is, így nálunk 19.30-kor is van szentmise. Ez gitáros liturgia, amelyen a Fügefa zenekar szolgál.

– Vasárnaponként összesen hét misét mutatnak be. Mindegyikre megtelik a templom?

– Száz évvel ezelőtt, amikor a templom építése kezdődött, ez a környék még a város szélének számított, a templom mellett egy temető volt. Aztán ahogy Budapest terebélyesedett, egyre többen költöztek ide, ma pedig a plébánia területe egyike a főváros legsűrűbben lakott részeinek.

Bár gyalog is könnyen bejárható, mégis körülbelül harmincezer ember él itt, annyi, mint egész Esztergomban.

A költözések miatt elég nagy a jövés-menés, de így is rengetegen megfordulnak nálunk. Mindennap és a hét vasárnapi mise alatt is mindig van gyónási lehetőség a templomban.

– Nagy kihívás lehet itt személyesen is kapcsolatot teremteni a hívekkel.

– Közösségünkről valóban nem a családias jelző jut először az eszembe. Nem mondhatnánk, hogy itt mindenki mindenkit ismer, mint mondjuk egy kisebb plébánián. Naponta látok új arcokat, de mindenkit igyekszünk megszólítani, nyitott, befogadó közösség vagyunk. Közel kétezer ember jár rendszeresen a szentmiséinkre, így – bár igyekszem fejleszteni az arc- és névmemóriámat – sajnos nem ismerek mindenkit személyesen. A vasárnapi misék után mindig kimegyek a templom elé, a Szent Margit térre, ott megszólítható vagyok, bárki felteheti a kérdéseit, igyekszem kapcsolódási lehetőséget biztosítani a híveinknek.

– Milyen a margitosok közösségi élete?

– Huszonhét különböző közösség működik jelenleg a plébánián, minden korosztály számára van csoportunk, és a tematikus közösségeinkbe is sokan járnak. A hittanklub az egyike azoknak, amelyek a legközelebb állnak a szívemhez. Abból a tapasztalatból indultunk ki, hogy a gyerekek sokszor nem jönnek el a plébániára hittanra, mert az iskolákban van hitoktatás, és ez így kényelmesebb a szülőnek és a gyereknek is. Ezért

a hittanklubunk elsősorban nem a tanulásról szól, hanem egy olyan közösség, ahova jó eljönni.

Közös énekléssel, játékkal várjuk a gyerekeket, drámapedagógiai módszereket is használunk, miközben foglalkozunk velünk. Három, korosztályonkénti csoportba osztjuk őket, ide járhatnak egészen hetedikes korukig, a nagyobbakat pedig bérmálkozni hívjuk. Kedd délutánonként a plébánia megtelik élettel, jelenleg negyvennél is több tagja van a hittanklubnak.

– A felnőtteknek milyen alkalmaik vannak a találkozásra?

– Négy ének-, illetve zenekarunk van: egy klasszikus énekkar, a Gaudete!, egy gregorián szkóla, és két gitáros együttes, a Margitos Ifjúsági Énekkar, valamint a Fügefa zenekar. A felnőtteknek is különböző lehetőségeket kínálunk, minden korosztály közösségre találhat nálunk, bármilyen mélységűek legyenek is a teológiai ismeretei. A hét minden napján van felnőtt közösségi hittan a plébánián. A legkisebbek baba-mama klubot indítottunk.

A templom is egész nap nyitva áll, bármikor be lehet jönni. Nagyon hálás vagyok a munkatársaimnak, akik ezt lehetővé teszik.

Reggelente a hétórás mise után 9 óráig szentségimádást tartunk. Vasárnaponként a templom előterében információs pont működik, ahol egy önkéntesünk köszönti az érkezőket. Sok mindenben segít, felvilágosítást ad, egyszerűbb irodai ügyeket is intézhetnek nála a hívek. A templomunkban, ahogy a közösségeinkben is, igyekszünk nagyon nyitottak és befogadóak lenni, a keresőket ugyanolyan örömmel várjuk, mint a régi margitosokat.

– Milyen programokkal ünneplik a jubileumi évet?

– Január 18-án volt a templomunk búcsúja, Szent Margit ünnepe. A templom felszentelésének kilencvenedik évfordulója pedig október 15-én lesz. E két időpont között szeretnénk megtartani az ünnepi programsorozatot, minden hónapban változatos eseményekkel. Lesz például templomtúra, művészettörténeti bemutató, bűvészbemutató, koncertek, lelkigyakorlatok, püspöki mise, nagy zarándoklat az egész egyházközségnek. A gazdag kínálatból mindenki kiválaszthatja a szívéhez közel állót.

– A tízparancsolatról szóló előadás-sorozat is idekapcsolódik?

– A visszajelzések alapján tudom, hogy a hívek szívesen vennék, ha időnként hosszabban is hallhatnának, de magas óraszámban tanítok az Esztergomi Hittudományi Főiskolán, így az előadói energiáim inkább oda koncentrálódnak. Idén azonban, a jubileumi évhez kapcsolódva, szeretnék egy hosszabb lélegzetű tanítást adni a margitos híveknek és az érdeklődőknek. Erkölcsteológiával foglalkozom, így ebben a témában fogok előadás-sorozatot tartani, amelynek témája, a tízparancsolat, mindnyájunkat érint. Az első alkalomra február 2-án kerül majd sor, és minden további hónapban egy-egy további előadást tartok, amelyen mindig egy parancsolatot fogunk értelmezni. Megpróbálom összefoglalni az Egyház erkölcsi tanítását a parancsolatok alapján. A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve már volt egy hasonló előadás-sorozatunk, kéthetente tartottuk a szentségimádás iskoláját, majd elkezdtük a hit iskoláját. A hívek nagyon szerették ezeket, sokan eljöttek az alkalmakra.

– Mikor lesznek az előadások?

– Általában a hónap első csütörtökén, az esti hatórás mise után. Nálunk minden csütörtök este – így ezen alkalmakkor is – két szín alatt történik az áldozás.

A mise után kezdődik majd az előadás, ami igazából inkább egyfajta lelki est lesz felnőtteknek. Ezt szentségimádás követi majd, ahol egyénileg, mégis közösségben, imádságban elmélyíthetjük a lelki est gyümölcseit. Ebben Vargha Viktor orgonaimprovizációi is segítenek majd bennünket.

A helyszín a templom lesz, mert az a tapasztalatom, hogy vannak, akik szívesen eljönnek ilyen alkalmakra, de kicsit bátortalanok, talán azért, mert nem nagyon ismernek még másokat. A templomba be mernek jönni, de a plébániára nem biztos, hogy átjönnének.

– Tapasztalatai alapján a tudás mellett a spiritualitás is átadható a mai fiataloknak?

– Úgy gondolom, hogy a 21. századi ember nagyon nyitott a spiritualitásra és a természetfelettire. Ha egy társaságban megkérdezem, ki az, akinek nincs semmilyen természetfeletti hite, rendszerint nagyon kevesen emelik fel a kezüket. Ez a spiritualitásra éhes sok-sok ember szinte mindenhol keresi a lelki táplálékot, csak éppen a katolikus templomokban nem. Sokkal hamarabb mennek el egy ezoterikus vagy buddhista tanfolyamra vagy a Krisna-völgybe, mint hozzánk. Fáj a szívem emiatt, és nagyon szeretném, hogy változtatni tudjunk ezen. Nagy kihívás, ugyanakkor életbevágóan fontos feladat, hogy meg tudjuk szólítani korunk emberét. Szerintem bátran kell használni ehhez az internetet, a közösségi oldalakat is. Érdemes sok rövid és vizuális tartalmat is gyártani, hogy ne egy időutazás legyen az érdeklődők számára az Egyházzal való találkozás. A mai embert a saját nyelvén, az általa befogadható stílusban, a számra érthető szóhasználattal tudjuk csak elérni.

Ember és ember közötti élő kapcsolatokat kell teremtenünk, megfognunk az istenkeresők kezét, elkísérni őket. Elérhetőnek és megszólíthatónak kell lennünk, hogy együtt gondolkodva megsejthessük, mit üzen nekünk Isten.

Szerző: Bencze Zsuzsanna

Fotó (archív): Thaler Tamás (nyitókép); Merényi Zita

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2023. január 29-i számában jelent meg.