Élet a perui misszióban – Hernádi Balázs Lehel ferences szerzetes képes előadása Pasaréten

A megjelenteket Kálmán Peregrin OFM, a budapest-pasaréti Páduai Szent Antal-plébánia plébánosa köszöntötte. Kiemelte: amikor belépünk a templomba, jobboldalt található az első mellékoltár, Lisieux-i Kis Szent Teréz oltára. A pasaréti rendház a kínai misszió központja volt a II. világháború kezdetétől, ezért építették ezt az oltárt, ami emlékeztet bennünket, hogy Kis Szent Teréz a missziók védőszentje. Ezentúl Lehel testvér is eszünkbe juthat, hiszen itt tanult, itt volt növendék, nagy öröm, hogy missziós hivatás is kikerült ebből a közegből.

Lehel testvérrel rendtársa, Zillich Mihály OFM beszélgetett. Kérdésére, mikor ébredt fel benne a vágy a missziós hivatásra, azt válaszolta: hivatásának a kezdetétől megvolt benne az elképzelés, hogy misszióba menjen, olvasmányai alapján és az Istennel való dialógus, az imádság révén kristályosodott ki benne ez az elgondolás.

Egyházmegyei szeminaristaként 2005-ben, a Pécsi Egyházmegyében megismerkedett a Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalommal, amelynek tagjai Peruban szolgáltak. Közéjük tartozott spirituálisának az öccse is, aki egy évet eltöltött Peruban. Sokat beszélgettek, és Lehel testvérben egyre erősebb lett a vágy, hogy ő is kimenjen misszióba önkéntesként, egy évre. Engedélyt kért erre Mayer Mihály akkori pécsi megyéspüspöktől, aki elengedte. Így került 2008-ban először Spanyolországba, majd még ennek az évnek októberében Peruba. Itt azonban megbetegedett: a kolostoruk négyezer méter magasan volt az Andokban, és Lehel testvér hegyibetegségben szenvedett, nem bírta elviselni az oxigénhiányt. Idő előtt hazajött.

A következő évben belépett a ferencesekhez, Dobszay Benedek volt akkor a hivatásgondozó. Beszélt neki a perui kalandjáról, jelezve neki: el tudja képzelni, hogy ha úgy alakulnak a dolgok, misszióba menjen valahová. 2016-ban eljött az ideje annak, hogy mint pasaréti növendéknek, beiktassanak neki is egy gyakorlati évet, ami a növendékház elhagyásával jár. Benedek atya engedélyezte Lehel testvérnek, hogy ismét kimehessen Peruba, 2016. január elején. Csatlakozott a Solano Szent Ferencről elnevezett perui rendtartományhoz. Először csaknem fél évet töltött itt. A ferences misszionáriusnak akkoriban az inkák leszármazottai, a kecsuák és a sajátos zenéjük jutott eszébe Peruról. Az odakint eltöltött néhány hónapnyi idő megváltoztatta benne a sematikus, romantikus képet, rádöbbent, hogy nagyon kemény az ottani emberek élete. Sokkal nehezebben élnek, mint az átlagos európai ember, beleértve minket magyarokat is.

Lehel atya 2016 júniusának a végén visszajött Magyarországra, de három év múlva, 2019-ben ismét kiment Peruba és októbertől ott volt misszionárius, a fővárostól, Limától négyszáz kilométerre lévő, az Amazonas peremvidékén fekvő, Satipo nevű városban. Itt csak hatszáz méter a tengerszint fölötti magasság, egész évben nyár van, kellemes az idő, az esős időszak októbertől március végéig tart. A kolostorban kezdetben négyen laktak, de 2020 elején az egyik, 1959-től ott szolgáló atyát elhelyezték, így csak hárman maradtak. Satipóban 40 ezer ember él, a városban egyetlen plébánia van, az övék. Kétszáz-háromszáz település tartozik hozzájuk, 80-90 ezer lakossal. A települések lakóinak harminc-negyven százaléka indián, a többiek a telepesek. Az egyházmegyéjük területe alig tízezer négyzetkilométerrel kisebb, mint Magyarországé, és az ő szolgálatukat mindössze hárman látják el. Ezért nagyon nehéz a munkájuk, rengeteg lenne a tennivalójuk. Vannak olyan falvak, ahová évente mindössze egyszer, vagy egyszer sem jutnak el. Lehel testvér szolgált Kárpátalján is, ott 53 ezer emberre jutott negyven pap.

A ferences testvér elmondta azt is: Satipóban jól kiépült a plébánia, sokan járnak templomba, jelen vannak a különböző lelkiségi csoportok, mint Magyarországon, működnek karizmatikus csoportok, Mária-tisztelők, rózsafüzér társulások, családi közösségek. A gond az, hogy vidékre viszont nehezen jutnak el, így az ottaniaknak kevesebb ismeretük van a hitükről. A püspökük Zserdin Antal Gellért magyar származású, a Délvidéken született, a hetvenes években került Peruba, ott szentelték pappá, szintén ferences. Az egyházmegyében a világ minden részéről szolgálnak atyák, a mintegy harminc papból csak a fele perui, a többi lengyel, kongói, koreai, az Amerikai Egyesült Államokból származó, de még a Fidzsi-szigetekről is jött egy lelkipásztor.

Lehel testvér arról is beszélt, hogy Satipóban rendkívül fontosak a nagy egyházi ünnepek, népünnepélyek, felvonulások, körmenetek. Ilyenkor gyönyörűen felfestik az utcákat, feldíszítik az épületeket. Különösen nagy ünnep Peru védőszentjének, a Csodák Urának ünnepe. Sokak szerint ez a szent Jézus Krisztus maga. Nagyon fontos még Limai Szent Rózának (1586-1617) az ünnepe is, ő egész Latin-Amerikának is a védőszentje, emellett a rendőröké és az egészségügyi ápolónőké is. Ezért emléknapján mindig miséznek a kórházban is. Nagyon szeretik a peruiak a misztériumjátékokat és a passiókat. A katolikus hit gyakorlása mellett jelentős egyébként a szinkretizmus követőinek a száma is, és az sem ritka, hogy a hívők meg vannak ugyan keresztelve, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy lelkükben továbbra is hordozzák a pogány hiedelmeket.

Lehel atya a Covid előtt ezer-kétezer gyereket keresztelt meg, egy alkalommal egyszerre hatvanhetet. Előfordult, hogy egyetlen napon ötszáz gyerek volt elsőáldozó, négy szentmisén ünnepelték ezt meg. A hitoktatók munkája különlegesen fontos, ők végzik a hitoktatást az iskolákban.

A ferences misszionárius kitért arra is, hogy a koronavírus-járvány Perut is súlyosan érintette gazdaságilag, de más téren is. Az egyébként is meglehetősen szegény lakosságot a pandémiával járó gazdasági válság még inkább elszegényítette. A templomok itt is bezártak. Így több idő jutott a karitatív tevékenységre. Járták a piacot, elsősorban tartós élelmiszert kértek, amit szétosztottak a szegényeknek. Lehel testvér kiemelte, hogy óriási segítséget jelentett a rászorulóknak az az egymillió forint körüli adomány, amelyet a tavalyi évben a pasaréti egyházközség küldött nekik, három falut is segítettek ebből az összegből.

A ferences szerzetes szavaiból kiderült az is: sajnos a bűnözés jelentős a városban és a környéken. Volt olyan, hogy egy motoros rabló – mivel egy hölgy nem engedte kiszakítani kezéből a táskáját –, agyonlőtte a hároméves kisfiát. A térség a kábítószer-fogyasztás egyik központja. Szomorú az is, hogy a jobb módú telepesek szinte éhbérért dolgoztatják a nekik kiszolgáltatott, nagy szegénységben élő indiánokat. A peruiak egyébként minden nyomorúság mellett nagyon vidám, optimista emberek, és ez rendkívül rokonszenves.

Kérdésre válaszolva a ferences testvér elmondta azt is: önkénteseket mindig szívesen fogadnak, innen Pasarétről is volt már náluk egy hölgy. Nagyon rá vannak szorulva a világi munkatársak segítségére.

A jelenleg szabadságát itthon töltő Lehel testvér a hétvégén indul vissza Peruba, újabb három évnyi missziós szolgálatra. Azt kérte a megjelentektől, hogy ajánlják fel imádságaikat a misszióban tevékenykedőkért, akiknek a szolgálatára nagy szüksége van az Anyaszentegyháznak.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír