Életemmel és halálommal a Te dicsőségedre – Berkecz Franciskától búcsúznak a szociális testvérek

„Mindenkinek mindene lettem, hogy sokakat megnyerjek.” (1986)
„Életemmel és halálommal a Te dicsőségedre, Uram.” (1990)
„Atyám, a Te irgalmad örökkévaló.” (2011)

Az 1956. július 26-án, Szentesen született, és 65 évesen, 2021. július 18-án az örök hazába távozott Berkecz Franciska szociális testvér élete bizonyítja, hogy Isten gondolatában egy a kezdet és a vég, a honnan, a hogyan és a miért, s arra vagyunk meghívva, hogy az Ő egyetlen üdvözítő akaratát akarjuk.

Franciska egyszerű, vallásos, munkát megbecsülő családban született. Szülei szegváriak voltak, emiatt jól ismerték a kiterjedt falugondozást végző szociális testvéreket, különösen Wagner Viktóriát, a védőnőt és Zsófia testvért, aki a legszegényebbeket, köztük Franciska édesanyját is tanította. Hatéves volt, amikor édesapja meghalt, attól kezdve édesanyja egyedül nevelte őt és akkor másfél éves húgát, majd taníttatta őket. Franciska a szegedi egyetemen szerzett orosz–magyar tanári diplomát, majd már munka mellett végezte el az ELTE pszichológus és szakpszichológus szakát.

Az egyetem után tíz évig Budapest egyik peremkerületi lakótelepének iskolájában tanított, majd a Lelki Elsősegély-szolgálat munkatársa lett. Tanárként is vállalta a kisközösségbe tartozással járó kockázatot.

26 évesen pedig a börtön lehetőségét is vállalva belépett az akkor még illegálisan működő Szociális Testvérek Társaságába.

A szerzetesrendek újraindulása után – elöljáróvá választásáig – szerzetesi referensként dolgozott a püspöki konferencián megalakult szerzetesirodában és a Rendfőnöknői Konferencia Titkárságán. Ezt követőn hét évig a társaság magyarországi elöljárója, majd hat évig általános elöljáró volt.

2007-ben kezdődött rákbetegsége miatt újabb turnust már nem tudott vállalni. A társaság lelki örökségének feldolgozása, Slachta Margit írásainak kötetekbe rendezése, kiadása, a mai életünkre történő aktualizálása, valamint a képzésben lévők tanítása töltötte ki az életét. Miközben fáradhatatlanul dolgozott, figyelemmel kísérte az Egyház és a társadalom eseményeit, reagált ezekre, és imáiban is hordozta. Sokak lelkivezetője és szupervízora volt. Megalapította az Őrtüzek Imádság házát; Imádság háza-konferenciákat szervezett; a média adta lehetőségekkel élve szolgálta a társadalom megújulását, formálta a közszellemet, tanúságot téve Isten teljesebb életre vezető szeretetéről, amely a betegségben is megtapasztalható.

„Életem kezdete Istenben van, és végcélja is Istenben van. Margit testvér szerint egész földi életünk arra való, hogy elkészüljünk és megszülessünk az örök életre. Földi életem csak átmenet, az örök élet a cél, a vég nélküli boldogság Istenben.

A földön arra vagyok hivatott, hogy teljességgel megéljem az emberi életet, és a kegyelem által istenivé váljak, Isten templomává, amely befogadja Isten dicsőségét.

Az élet azért adatik nekem, hogy kibontakozzék bennem emberi hivatásom misztériuma: a keresztségben részesülve és befogadva a Szentlélek kegyelmét Jézushoz váljak hasonlóvá, és egyesüljek Istennel a szeretetben.

Isten arra teremtett, hogy eljussak a Vele való szeretetegységre – már itt a földön, még ha töredékesen is, és majd odaát a mennyben a maga teljességében” – írta Franciska testvér a 2009. évi káptalan előkészítése során a szociális testvéri lelki útról, talán saját útjáról is.

Eljutni az Istennel való szeretetegységre, vagy – ahogy Margit testvér és a szabályzatunk is fogalmaz – a jegyesi szeretetből való akarategységre: ez fogadalmas életünk célja.

Az Irgalom Istene erre a szeretetegységre hívta meg őt is. Eljegyzett menyasszony volt, amikor egy lelkigyakorlatban felismerte, hogy bármilyen szép és jó is a házasság, de egy család keretei nem elégítik ki. Sokakért akarta adni magát egész szívvel Istennek, a világban, jeltelenül, egy Szentlélek-tisztelő közösségben. Wagner Viktória testvért személyesen is ismerte, a vágy mégsem innét, hanem közvetlenül Istentől jött. A szerzetesrendeket ugyanis már 1950-ben, születése előtt hat évvel feloszlatták, így nem tudta, hogy léteznek szerzetesközösségek, és nem tudott a társaságról sem, ahová lelkivezetője segítségével 25 évesen, 1981. szeptember 24-én „érkezett haza”, ahogy ezt egy életrajzában megfogalmazta.

Első fogadalmi mottója: „Mindenkinek mindene lettem, hogy sokakat megnyerjek.”

És a sokak megnyerése érdekében megmozgatta saját képességeit, erőit, készséges szívvel igent mondott Istennek a körülményekben, lehetőségekben, vágyakban felismert akaratára.

A magyar és orosz tanításán túl segíteni kívánt a nehéz sorsú, lelkileg sérült gyerekeken, ezért a szakmai továbbképzések mellett gyarapítani kezdte pszichológiai ismereteit.

Konkrét külső munkája mellett elvégzett különféle tanfolyamokat, egy újabb egyetemet. Fontosnak érezte, hogy a testvérek közötti kapcsolat még kockázatok árán is tovább erősödjék, ezért a testvérekkel (...) megálmodta a társaság még illegalitásban kiadott belső újságját, az Itt és Mostot. Kereste, mit tenne Margit testvér, mit kellene tennie egy szociális testvérnek itt és most, hogyan kellene kilépnie a rejtettségből. Így részt vett a rendszerváltást előkészítő értelmiségi közös gondolkodásban, majd a rendszerváltás idejének új kezdeményezéseiben, amelyek beépültek a társaság, a Katolikus Egyház és a magyar társadalom életébe.

1990-ben tette le örökfogadalmát, választott új mottója: „Életemmel és halálommal a Te dicsőségedre, Uram.”

Örökfogadalmi mottója már nem csupán a küldetésről, mások megnyeréséről szólt, inkább a teljes önátadás, Sára testvért követve másokért áldozattá válás vágyát fejezte ki. Isten dicsőségére odaadni életét az új, erős, egészséges, életszentségre törekvő hivatásokért, a közösség egységéért, azért, hogy a rendszerváltás utáni társadalomban fölragyogjon Krisztus világossága, és megtérjenek az emberek, hogy a rombolás erői átadják helyüket az újjáépítés erőinek, és így épülhessen Isten országa az egyesek lelkében és a társadalomban.

1992-től az akkori elöljáró, Kálmán Orsolya testvér mellett a püspöki kari titkárságon segítette a szerzetesek újraindulását, továbbképzését. Kicsit Margit testvérnek a közös noviciátusról szóló álma is megvalósult a szerzetesnők képzését szolgáló Sophia megszervezésével, a Nemes Ödön atyával folytatott közös képzések keretében.

Franciska nemcsak megtanulta, hogy minden generáció újraalapítja a társaságot, hanem meg is valósította azt.

Egyike volt azoknak a testvéreknek, akik a társaság kárpótlásból vásárolt első házában megkezdték a közös életet, megálmodta a káposztásmegyeri plébánián való letelepedési az ott a mentálhigiénés szolgálat elindítását a Szent Lukács Alapítvány keretében.

1991-től valamennyi káptalanon részt vett küldöttként. 1992-től volt tanácstag, 1996-tól két ciklusban kerületi elöljáró, 2003-tól általános elöljáró, közben két turnusban a Rendfőnöknői Konferencia elnöke is.

A karizma iránti hűség, a szabályzat életté váltása mellett

Franciska karizmája a struktúraépítés volt, ami az illegalitás utáni élet megszervezésében különösen nagy ajándék lett a társaságnak.

Megszervezte a képzést, a lelki irányítást és ügyintézést; elrendezett, szabályozott házakat alapított úgy, hogy a lényeg, a cél és a karizma, az Atya akaratának szüntelen keresése és dicsőségének kinyilvánítása maradt a középpontban.

Elindította a kerületek közötti közös noviciátusi, juniorképzési programokat, sőt a föderációs testvérek részvételével is szervezett interjunior programot. A római boldoggá avatások gyakorlatát követően az ő általános elöljárói szolgálata idején került sor Salkaházi Sára testvér boldoggá avatására Budapesten, ami számára személyesen is sokat jelentett.

1989-ben, Sára testvér emléktáblájánál szembesült először komolyan élete végességével és a halál erejével, ami felragyogtatta számára a halálon is győztes Élet erejét, és a még teljesebb önátadásra indította.

Igent akart mondani mindennapjai apró kis meghalásaira. Tudta, hogy amikor szeretetből választja a halált, akkor valójában nem hal meg, hanem belép az Életbe, belép Krisztus szívébe, a Szeretetbe.

Megértette, hogy az önátadásnak ugyanazt a dinamizmusát kell élnie a hétköznapokban, az örökfogadalomkor és földi élete beteljesedésekor, és ezt fogadalmi mottója szavai fejezik ki: „Életemmel és halálommal a Te dicsőségedre, Uram.”

Franciska életének gyümölcse a szociális testvéri lelki út, a természetfölöttiség útjának kibontása, Margit testvér és Sára testvér életének és tanításának integrálása az itt és most-ba, saját életébe és a testvérek életébe.

És Isten jeleken és csodákon, véletlen egybeeséseken és szivárványokon keresztül adta jelét hűségének, szeretetének. Ilyen véletlen egybeesés, hogy fogadalma 25. évfordulója éppen az irgalom vasárnapjára, a szeretett II. János Pál pápa boldoggá avatásának napjára esett – a halálon győztes Életbe pedig Szent József évében lépett be, akinek ünnepén első fogadalmát tette.

Forrás: Szociális Testvérek Társasága

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír