Életet adó pásztorokká válni – Magyar püspökök szentmiséje a Santa Maria Maggiore-bazilikában

A szentmise főcelebránsa és szónoka Udvardy György veszprémi érsek, az MKPK elnökhelyettese volt. Koncelebrált Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke, a püspöki testület tagjai; Németh Gábor, az MKPK titkára; Törő András, a Pápai Magyar Intézet (PMI) rektora és a jelen lévő papság. Az asszisztenciát a Pápai Német–Magyar Kollégium (Collegium Germanicum et Hungaricum) magyar növendékei adták. A szentmisén jelen volt Érszegi Márk Aurél, a Római Magyar Akadémia igazgatója.

A római Santa Maria Maggiore-bazilika, a legősibb Mária-templom, a négy pápai bazilika egyike, melynek felszentelését Havas Boldogasszony emléknapján, augusztus 5-én ünnepeljük.

Az egyházi hagyomány római Betlehemnek is nevezi: a főoltár alatt őrzik a Kisded Jézus jászolereklyéjét, ezért hosszú ideig karácsonykor a pápa itt mutatta be az ünnepi szentmisét. Loyolai Szent Ignác ennek közelében mutatta be az első szentmiséjét.

A bazilika főhomlokzatán látható Sion leánya elnevezésű rózsaablak magyar származású festőművész alkotása. A pápai oltár közelében, a padozaton találjuk a híres szobrászművész, Giovanni Lorenzo Bernini egyszerű síremlékét.

A szentmise helyszíne a Cesi-kápolna (Cappella Cesi) a 16. századi római késő reneszánsz egyházművészet szép példája. Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelték, és egyúttal a tekintélyes Cesi család két bíborosának temetkezési helye.

A bazilika ad otthont a Nagy Szent Gergely pápa kora óta a római nép által tisztelt Salus Populi Romani (a római nép megmentője) elnevezésű kegyképnek,

amelyhez Ferenc pápa megválasztása másnapján, 2013. március 14-én elzarándokolt, majd pedig élete határhelyzeteit (kórházi kezelések), illetve apostoli útjait szintén ez előtt a kegykép előtt ajánlotta a Szűzanya oltalmába, és az utakról Rómába visszatérve is itt adott hálát, összesen 126 alkalommal.

Fotó: Merényi Zita

Végrendeletében úgy döntött, hogy a számára oly kedves kegykép közelében temessék el. A bazilikában még további hét pápát helyeztek örök nyugodalmra: III. Honoriuszt, IV. Miklóst, Szent V. Piuszt, V. Szixtuszt, VIII. Kelement, V. Pált és IX. Kelement.

*

A jó pásztor nevükön szólítja az övéit, életét adja értük, és azokat is keresi, akik távolra kerültek tőle. Krisztusnak ezt a szeretetét állította a püspöki szolgálat középpontjába Udvardy György veszprémi érsek a római Santa Maria Maggiore-bazilikában bemutatott szentmise homíliájában. Az ad limina látogatáson részt vevő magyar püspökök Borromei Szent Károly emléknapján, a Szentatyával való találkozásra készülve hallgatták az evangélium tanítását.

„Én vagyok, aki van, aki érted van, aki benned van” – így magyarázta Jézus önmagáról tett kijelentését a szentmise főcelebránsa. Az „én vagyok a jó pásztor” szavakban Isten megmutatja, ki ő, és milyen kapcsolatban van népével.

Jézus nem egynek mondja magát a sok jó pásztor közül. „Ő az egyetlen” – fogalmazott az érsek. Az ő magatartásában és tanításában ismerhető fel, mit jelent jó pásztornak lenni.

A főpásztor felidézte az evangéliumi szakasz előzményét: a vakon született ember meggyógyítását és azt, ahogyan a nép vezetői kivetik maguk közül a meggyógyított embert. Jézus velük szemben mutatja meg, milyen az igazi vezető. Szavai mögött Ezekiel próféta figyelmeztetése is fölsejlik, aki az önző, hamis pásztorok ellen emelte fel szavát.

Jászolereklye (Fotó: Merényi Zita)

Krisztus pásztori szeretetének első vonása a személyes ismeret. Nevükön szólítja az övéit: olyan mély kapcsolat ez, amelynek megértéséhez az Atya és a Fiú egysége ad támpontot. „Ahogyan az Atya ismeri a Fiút, ahogyan a Fiú ismeri az Atyát – a jó pásztor így ismeri az övéit” – mondta Udvardy György. A rábízottak ismerete így a pásztori szolgálat lényegéhez tartozik.

Az érsek ezután az élet odaadására irányította a figyelmet. A megszokott rend szerint a juh szolgálja az embert: gyapjút, táplálékot ad neki. Jézus azonban a saját életét adja a juhokért. Kiemelte: ebben az áldozatban Krisztus tudatos, szabad akarata nyilvánul meg. „Odaadom az életemet, mert akarom, mert újjá akarom teremteni Isten és ember kapcsolatát” – foglalta össze ennek értelmét. Ez a szeretet mindenkit személyesen érint, miközben senkit sem zár ki.

A jó pásztornak az áldozata személyre irányul, de mindig egyetemes is.”

A Szentatyával való találkozásra várva különös súlyt kaptak ezek a gondolatok. A püspökök számára az ad limina alkalom arra is, hogy Krisztushoz igazítsák szolgálatukat, és megerősödjenek küldetésükben. „Mi, püspökök a jó pásztorral akarunk találkozni, a jó pásztor szemléletét, lelkületét akarjuk újból és újból magunkra ölteni” – fogalmazott a veszprémi érsek.

Ennek a lelkületnek a mindennapok feladataiban kell megmutatkoznia. A tiszta, egyértelmű tanításban, a nyáj védelmében, az egység szolgálatában éppúgy, mint a perifériára került emberek felkeresésében. A pásztor megkeresi az elkóboroltat és az elgyengültet, és gondot visel gyógyulására – mutatott rá az érsek.

Külön szólt a püspök és papjai kapcsolatáról. „Mintegy belső nyájként tekintünk papjainkra” – mondta. Utalt az előző napi, a Klérus Dikasztériumában folytatott beszélgetésre is, amelyen a rászoruló lelkipásztorokra fordított figyelem és törődés került előtérbe. 

Ez a hozzáállás az egyházmegye egészében is feladat:

a minden emberhez való odafordulás már az evangelizáció gondolatát hordozza.

A homília végén Udvardy György ismét Krisztushoz vezette vissza hallgatóit: „A jó pásztor megvéd, a jó pásztor táplál, a jó pásztor az életnek a bőségét, az életnek a teljességét adja.” Ebből fakad a püspöki szolgálat vágya és vállalása is: „Életet adó pásztorok akarunk lenni.”

*

A szentmisét követően a püspökök egyénileg tiszteletüket fejezték ki Ferenc pápa sírja előtt, mely a Santa Maria Maggiore-bazilika bal oldali mellékhajójában – ahol a gyóntatófülkék is sorakoznak –, a Pál-kápolna – ahol a Salus Populi Romani kegykép található – és a Sforza-kápolna közötti részen van. A síremlék Liguriából – az egykori pápa olasz nagyszüleinek szülőföldjéről – származó márványból készül; a sírkövön csak a FRANCISCUS felirat, a fülke falán pedig mellkeresztjének reprodukciója látható.

*

Sion leánya (Fotó: Merényi Zita)

A hagyomány szerint a 352–366 között uralkodó Szent Libériusz pápának álmában maga a Szűzanya adta tudtára, hogy építsen számára méltó templomot Rómában. A pápa csodás álma 366. augusztus 5-ére virradóra történt. Aznap reggel a Szentatya kinézve palotája ablakain, Róma hét dombjának egyikén, az Esquilinuson fehéren tündöklő havat pillantott meg. A csodát a Szűzanya jeleként értelmezte, ezért ezen a helyen építtette fel III. Szixtusz az efezusi zsinat (431) után a Santa Maria Maggiore-bazilikát, amelyet azután augusztus 5-én szenteltek fel. A jeles nap latin elnevezése: Dedicatio Beatae Mariae Virginis ad nives – hazánkban Havas Boldogasszony, Havi Boldogasszony néven ismert.

*

A püspöki konferencia tagjai az ad limina látogatásuk második napja során ellátogatnak a Kultura és Nevelés, az Istentiszteleti és Szentségi, az Evangelizáció, Kommunikáció Dikasztriumába, illetve a Szinódus Általános Főtitkárságára.

Este a Pápai Magyar Intézetbe és a Római Magyar Akadémiára látogatnak, ahol megnyílik a Magyar Kurír Szent pillantással: Fotókon a Magyar Katolikus Egyház tíz éve (Sacro quotidiano: Uno sguardo sulla vita dell Chiesa chiesa cattolica in Ungheria) című sajtófotó-kiállítása.

Szerző: Zsuffa Tünde, Kuzmányi István

Fotó: Lambert Attila

Videó: Kardinális csatorna

Magyar Kurír