Életformáló volt Bódi Mária Magdolna első bentlakásos lelkigyakorlata Pécelen

Nagy hatással volt rá Hoss József akkori kaposvári apátplébános, Magyarász Ferenc ciszterci szerzetes, bakonykoppányi plébános és Lovass László vincés pap. Elhatározta, hogy csak tartalmas olvasmányokat fog ezután olvasni. Lemondott a női hiúságokról, ami mögött az önmegtagadás gyakorlása húzódott meg, valamint életgyónást végzett.

A plébániai lelkigyakorlatok úgynevezett nyílt lelki gyakorlatok voltak, amelyek után a részvevő saját megszokott környezetébe tér vissza. Magdi 1941-ben vett részt az első „zárt”, bentlakásos lelkigyakorlatán Pécelen. A péceli Caroleanum épületét a Jézus Szíve Népleányai tartották fenn lelkigyakorlatos ház céljából. A lelkigyakorlatra barátnője, Laurenczi Margit hívta fel figyelmét, és vele együtt utazott el, hogy közösen vegyenek részt. Szent Ignác-i lelkigyakorlat volt, melyet Strecke Ernő, az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezőtitkára vezetett. A téma a megfeszített Krisztus volt, hogy mennyit szenvedett értünk a kereszten, és nekünk is őt kell hirdetni.

A lelkigyakorlat célja a világi apostolkodásra való lelki felkészítés volt. Ez az első zárt lelkigyakorlat nagyon mély hatást tett Magdira.

A világi apostoli munka fontosságát és szükségszerűségét felismerte és gyakorolta, bizonytalan és eltévedt lelkeket akart visszavezetni Krisztushoz. Élete középpontjának Krisztust választotta, és tisztaságát neki ajánlotta fel.

1941. október 26-án, Krisztus Király vasárnapján a péceli lelkigyakorlat hatására tisztasági fogadalmat tett, mert tisztán akart látni és mindenhol Istent kereste: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5,8) Ezután lett Magdi napi áldozó. Laurenczi Margittal

a lelkigyakorlat hatására döntötték el, hogy szentek lesznek. Nem oltárra emelt szentek, hanem hétköznapi szentek,

akikről nem vesznek tudomást mások, akik nem tesznek mást, mint Krisztus törvényei szerint élnek. A maguk helyén mentik a lelkeket és Isten országáért cselekednek.

Magdinak az, hogy az életében különös fontossággal bíró péceli lelkigyakorlaton részt vehessen, nagyon sok küzdelmébe került. Édesapját meg kellett győznie, hogy elengedje egy hétre a lelkigyakorlatra. A fizetéséből külön félre kellett tennie, hogy az utazás és a lelkigyakorlat költségét ki tudja fizetni, melyet édesanyja tudtával tett meg. A munkahelye pedig úgy engedte el, hogyha a lelkigyakorlat után éjjeli műszakot is vállal. Korábban fiatal kora és a gyártól való távoli lakhatása miatt az éjjeli műszakból felmentést kapott.

Forrás és illusztráció: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír