Életre hívunk – Idén is megszervezték az ÉlesztŐ városmissziót Budapesten

Október 25-én délután a Szentlélek hívásával kezdődött a program. A pénteki nap az összerázódás és az imádság ideje volt – a cél pedig az volt, hogy a több helyről összegyűlt fiatalok csapattá kovácsolódjanak.

Este az Egyetemi templomban Újuljatok meg! címmel tartott imaalkalmon buzdítás, tanúságtétel, szentségimádás, közbenjárási és gyónási lehetőség is volt. A dicsőítést a Jesus Prime Zenekar vezette.

Közös vacsorával és imádsággal zárták a fiatalok a napot a közösségi házban.

Szombaton reggel Csermák Péter, a Schönstatt mozgalom magyarországi közösségének első papja, az ÉlesztŐ misszió egyik alapítója és lelki kísérője mutatott be szentmisét. Közös reggelivel, majd imával és a misszióra való felkészüléssel folytatták a napot a fiatalok. 

A városmisszió alapját az utcákon, tereken való jelenlét adta: a résztvevők a Móricz Zsigmond körtérre és a Március 15. térre mentek ki, lehetőséget biztosítva az érdeklődőknek arra is, hogy betérjenek a Meghallgatlak-sátorba, írjanak az örömhírfalra, vagy imaszándékot kérjenek.

Megszólították az embereket, beszélgettek az arra nyitottakkal. A belvárosi főplébánián egy imaösvényt járhattak végig az érdeklődők. Szeretetvendégségre – kecskehúsból készült chilis babra – invitálták az embereket, ami szintén remek lehetőség nyújtott a beszélgetésre, egymás meghallgatására, a megosztásra, az örömhír továbbadására.

Délután a Café Francescóban tartott kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott az evangelizációs eseménysor, amelyen egy papot, egy szerzetest, egy családanyát és egy misszionárius fiatalt kérdezhettek a jelenlévők.

Este a missziós csapat – más résztvevőkkel kibővülve, mintegy százan – örömzene-menettel vonult a Móricz Zsigmond térről az Egyetemi templomig. A hídon rózsafüzért imádkoztak a városért. A Fővám téren táncba hívták az embereket és személyes történetekkel ellátott igekártyákat is osztottak. A szombati imaest a keresőket szólította meg.

Vasárnap közös reggeli ima után ismét a terekre mentek a fiatalok, ahol mély beszélgetések tanúi lehettek.

A programot közös ebéddel és ünnepi szentmisével zárták, melyben hálát adtak Istennek, „hogy küld bennünket és alkalmassá tesz minket, hogy az ő országának hírét elvigyük a föld végső határáig”.

Részlet néhány résztvevő tanúságtételéből:

„A hétvégén rengeteget tanultam. Több olyan élettörténetet is meghallgathattam, ami után csak nőtt bennem a hála a saját életemért és a csodálat a mesélője felé: egy csoda, hogy az illető minden nehézség ellenére hogyan tud mosolyogni, bízni és remélni. Újra rádöbbenhettem, mekkora érték egy emberi élet és szembesültem azzal is, hogy külsőre egyáltalán nem tudhatjuk, mekkora kincs rejlik belül az emberekben. Tanulhattam, hogy lehet csendben maradni, mert van, amikor már semmit nem érnek a szavak. Hálás vagyok az ekkor elmondott közös imákért, melyek szíveket nyitnak és érintenek meg. És szombaton Isten megajándékozott azzal, hogy láthattam, ő hogyan látja azt a végtelenül elesett férfit, akivel épp’ beszélgetek. Ezzel a tekintettel minden egészen más.”

„Egy mozzanat a hétvégéből: ahogy épp visszatértünk a sátrunkhoz (...) két lány lépett oda hozzánk, és leültek velünk szemben a padra. Azt mondták, arra lettek figyelmesek, ahogy a kávézóban üldögéltek és nézték, hogy ezek a fiatalok embereket szólítanak meg és beszélgetnek velük, hogy a találkozás után az emberek egészen megváltozott arccal, derűvel és mosollyal távoznak tőlünk.”

„Egy aprócska idős néni alig érthető módon csak annyit mondogatott magában, hogy a kisfia háromévesen meghalt; a sógora is, apja is meghalt. Egyedül van. És mégis (...) velünk tartott az örömzene-meneten. Mosolygott és táncolt. Sokszor talán nem a szavak kellenek. Csak engedni, hogy az Isten szeretete táncba hívja a megtört szívűeket.”

Forrás: ÉlesztŐ/Magyar Schönstatti Családmozgalom

Fotó: Dánél Csaba/ÉlesztŐ Facebook-oldala

Magyar Kurír