Az 1710–11-ben pusztító pestis elmúltával Szombathely elöljárósága és lakói fogadalmat tettek, hogy január 19-ét minden évben megünneplik, hálát adva azért, hogy ezen a napon elkezdett enyhülni a járvány a városban.
Az ünnepi körmenetet és imádságot eleinte a fogadalmi kápolnában, később a székesegyházban tartották.
A idei fogadalmi szentmisén az egyházközségi tanácsadó testületek tagjai és a város vezetői gyertyafelajánlással újították meg őseik fogadalmát.
A szentmisén koncelebrált Kovács Ferenc és Járfás Ádám káplán; szolgálattal közreműködött Csupor Márton diakónus.
Prédikációjában Wimmer Roland apát-plébános, gazdasági helynök a köszönetre irányította a figyelmet. Amikor a pestisjárvány idején őseink fogadalmat tettek, igaz hittel könyörögtek irgalomért és életért.
A meghallgatott imádság emlékezete nem múltidézés, hanem élő tanúságtétel, hitvallás
– hangsúlyozta a szónok. – Isten mindenkor az élet oldalán áll.
Az olvasmányok különös egységben szólnak az igazságról. Izajás szavai egy kiszolgáltatott népnek szólnak. Isten akkor sem és ma sem a gyengeséget látja, hanem a küldetést, feladatot. „Világossággá tettelek a nemzetek számára” – írja a próféta. A pestis idején az elődök pontosan ezt vallották meg.
A betegség, a halál nem a végső hatalom. Isten képes világosságot gyújtani ott is, ahol emberileg nincs már remény
Isten figyel népe kiáltására. Nem hagyja magára azokat, akik benne bíznak – emelte ki a székesegyház plébánosa.
Az Egyház nem csupán emberi közösség, hanem a továbbélő Krisztus.
A szentleckében Szent Pál arra emlékeztet, hogy Isten velünk van. Isten szeretetéből élünk. Mindenünk, amink van, az ő ajándéka – folytatta prédikációját Wimmer Roland. – A pestisből való szabadulás után nemcsak megkönnyebbültek, hanem fogadalmat is tettek, mert megértették, hogy a megmentett élet felelősségé vált.
A hála és köszönet nem zárulhat le egy ünneppel, életformává kell válnia.
A két szent azt tanítja nekünk: a hit szolgálattá kell hogy váljon – emelte ki az apát-plébános.
Az evangéliumban Keresztelő János tanúságtételét hallottuk; ő Jézusra mutat: „Íme az Isten Báránya”. Milyen emberi nagyság, hogy a másikat ismeri el – hangzott el a szentbeszédben. – Jézus nem kívülről szemléli az emberi szenvedést, hanem belép az életünkbe. Valódi gyógyító nemcsak a test, hanem a lélek számára is.
A pestisből való szabadulás képe annak a szabadulásnak, melyet Krisztus hozott, amikor legyőzte a halált.
Tudunk-e ma is bízni, hálát adni? A székesegyház falai emlékeztetnek arra, hogy egy város hite nem magánügy, hanem közös kincs, amelyet őrizni kell, s továbbadni. Amit Isten irgalomból adott, azt nem felejthetjük el.
A szentek példája bátorít, hogy a mindennapokban hűségesek maradjunk. Mi magunk is Krisztusra mutató tanúk legyünk, a családban, a városban, a ránk bízott világban.
Kérjük azt a kegyelmet, hogy ne csak ajkunkkal, hanem életünkkel is megvalljuk Krisztust, az Isten Bárányát – buzdított szentbeszédében Wimmer Roland apát-plébános.
A szentmise ITT visszanézhető.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
























