Elfelejtjük-e Albert Schweitzert?

Albert Schweitzernek a modern kultúrát érintő kritikája, az állatok védelme melletti kiállása és az atomfegyvereket elítélő álláspontja mit sem vesztett aktualitásából. Annak ellenére azonban, hogy az 1950-es és az 1960-as években szabályosan rajongtak a humanista evangélikus teológusért, akit Nobel-békedíjjal is kitüntettek, idővel megfakult az iránta való érdeklődés. Ezért 2025-ben fontos, hogy két dátumhoz kapcsolódva ismét a nyilvánosság figyelmének fókuszába állítsuk alakját:

január 14-én lesz Albert Schweitzer születésének 150., szeptember 4-én pedig halálának 60. évfordulója.

Fontos, hogy a fiatalokat is megismertessük Schweitzer gondolataival, érdemes ugyanis korán kezdeni, joggal remélhető ugyanis, hogy a fiatalokat megérinti az élet tiszteletének eszméje. Bár csak Németországban kétszáz iskola viseli Albert Schweitzer nevét, az intézmények csak elvétve ápolják tevékenyen az emlékét.

Schweitzer, aki 1875. január 14-án született az elzászi Kayserbergben, egyetemes érdeklődésű és hatalmas munkabírású zseni volt – orvosként dolgozott a trópusokon, teológus és vallásfilozófus volt, kivételes orgonistaként is híres lett, aki különösen Bach darabjait játszotta mesterien, de épített is orgonákat, s zenetudósként és kultúrkritikusként is világhírre tett szert. 1952-ben megkapta a Nobel-békedíjat, s egy sorba szokás helyezni Mahatma Gandhival, Martin Luther Kinggel és Teréz anyával.

Már fiatalon mélyen érintette a világban észlelhető szenvedés és nyomorúság.

Későbbi visszaemlékezései szerint nem ismerte a gondtalan ifjonti életörömöt: „Különösen az okozott szenvedést számomra, hogy oly sok fájdalom és nyomorúság terheli szegény állatokat.” Hetekig kísértette annak a lónak a képe, amelyet ütlegekkel tereltek a mészárszék felé. Később protestáns teológiát tanult, s elhatározta, hogy Afrikában volt tevékenykedni.

Afrikában viszont nem igazán volt szükség teológusokra, még kevésbé orgonistákra, orvosokra viszont annál inkább. Ezért orvostudományt hallgatott,

s 38 éves korában Lambarenébe költözött, ahol kórházat alapított. Vasárnaponként a hatalmas bajszot viselő „őserdei doktor” rendszeresen prédikált.

Schweitzert, az élet minden megnyilvánulásának szelíd barátját mélységes aggodalommal töltötték el a hidegháborús nagyhatalmak atomfegyverei.

Világszerte közvetítették azt a rádióbeszédét, amelyben a nukleáris kísérletek azonnali beszüntetésére szólította fel az atomhatalmakat. Még idős korában is felemelte a szavát az atomvegyverkísérletek ellen.

A Nobel-díj átvételének alkalmával mondott beszédében kiemelte, hogy az ember annál nyomorúságosabb, minél több hatalma van.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír