Miért? A szerző titka alighanem az, hogy képes egyszerre szemléletmódot taglalni és meditációs praxist előirányozni. Nemcsak gondolatokat ad közre, de az érintettség alkalmaihoz is hozzásegít. Az elfogadás és ráhagyatkozás lelkülete, a nem ítélkező létbizalom alapállása, a csöndes derű imarendje áll életműve középpontjában.
Az önsegítő pszichológiai kézikönyvek és ezoterikus önismereti kurzusok korában hallatlan érdem, ha valaki nemcsak hogy összefoglalja – mégpedig köznyelvi egyszerűséggel – a tradíciók bölcsességét, de személyes élményanyagával föl is dúsítja a tanításokat.
A figyelem iskolázását – a Simone Weil-i értelemben, de keleti tanokkal is egybehangzóan – elmellőzhetetlennek tartja: „Nagyon sok jó történik mélyen benned anélkül, hogy azt észrevennéd.” (Csendben születik az élet, Jezsuita Könyvek, 2013, 142.) A bűntudatközpontú hagyományoktól fejünket a teljesség fényébe fordítja: „Mert amerre figyelsz, arra fogsz menni. Az növekszik benned. Ha a sötétre figyelsz, szomorúbb leszel. Ha arra figyelsz, ami szép, ami jó, akkor a szép és a jó erősödik meg benned.” (Uo., 210.)
A Megszereted, ami a tiéd (Jezsuita Könyvek, 2014) lapjain fontos passzusok vallanak Istenről: „Isten az önmagunkhoz és másokhoz való viszonyunkban mutatkozik meg és idéz elő változást.” (12.) „Amikor meditálsz, tér születik benned. […] Ahol működik az Isten. Mint a csipkebokor, amely ég, de nem ég el.” (92.) A mustói gondolatmenet szerint emberi korlátaink puszta felismerése tágassággal ajándékozhat meg: „Nem azok az igazak, akik tudják tenni a jót, hanem akik megtapasztalták, hogy önmaguktól nem tudják tenni a jót, bár akarják.” (120.) E teológiai eszmélkedés origójából pedig minduntalan előfénylik az elfogadó-ráhagyatkozó, szolgálatos derű: „Minden, ami létezik, az jó, hogy van.” (122.)
A megérintődés metafizikája, kapcsolataink személyessége (és e személyességben a rajtunk túli koordináták): mind istenirányba mutató tapasztalatok. Ahol otthon vagy, mondja a 2017-es kötet címe – s fejezetről fejezetre pontosabb a térkép, mely a végső otthon lehetőségét ajánlja fel a befogadónak. A meditációs jelenlét a teremtés szívébe illeszti az embert. És ebben nem az erkölcsi megszokások, hanem a sugallatokkal érintkező tudatosság igazíthat el: „A legfontosabb és legszemélyesebb döntéseink nem a lelkiismeretből, hanem a lélekből születnek. […] Nem a lelkiismeretünk a kapu az Istenhez. Hanem a lelkünk.” (107–108.) „Szabad annak lenned, aki vagy.” (219.)
Jálics Ferenc meditációkon alapuló, elmélyülésre késztető, szemlélődésben kiteljesedő lelkigyakorlatai sokaknak nyújtottak mintát, ösztönzést, leckét. Mustó Péteré talán e lelkiségi módszertan legszebb továbbgondolása. Az egész testtel megélt lélek filozófiája az övé; szabadságból örömre és örömből szabadságra következtető észjárása a szív útját követi.
Évezredek misztikus belátásait – a benső Jézus-ima tanulságain keresztül – meditációs életgyakorlattá fordítja le Mustó, amiben jó ideje szerkesztői-társszerzői segítsége is akad Hári Ildikó személyében. Hogy olvasói is szép számmal vannak: igazságait tanúsítja, eszményeit hitelesíti.
Szerző: Halmai Tamás
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. október 30-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Kapcsolódó fotógaléria