Elfoglalta hivatalát András Attila SJ, az új jezsuita provinciális

Az eseményen jelen volt Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök és Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára.

A szentmise elején Vízi Elemér SJ, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának korábbi provinciálisa felolvasta Arturo Sosa SJ, a rend általános elöljárójának kinevező okmányát: „Arturo Sosa Praepositus Generalis Societatis Jesu, üdvözletét és Krisztus békéjét küldi páter András Attilának! Bizalommal az Úrban, tekintettel fedhetetlenségére és megfontoltságára, önt választom és nevezem ki a magyar rendtartomány provinciálisának. Ezzel átruházom önre mindazt a hatalmat, jogot és kiváltságot, amely intézményünk szerint ehhez a tisztséghez tartozik, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Imádkozom, hogy az örökkévaló Úr az ő bölcsességében vezesse és segítse mindenben, az ő nagyobb dicsőségére és tiszteletére. Ámen.”

Ezt követően Vízi Elemér SJ átadta a kinevező dokumentumot az új provinciálisnak.

„Elkezdődött a nagyböjti időszak, magunkba tekintve pedig láthatjuk, hogy a kísértések mindegyikünk életében jelen vannak. Az evangéliumban (Mt 4,1–11) hallott három kísértés keresztény életünk legmélyét érintik” – kezdte szentbeszédét András Attila SJ.

A keresztény ember identitásának meghatározó eleme annak ismerete, hogy a Jóisten képmására vagyunk teremtve. Az Isten kedvencei vagyunk.

Szívünk mélyén ezt hordozzuk, belénk lett oltva attól kezdve, amikor édesanyánk méhében Isten lelket lehelt belénk. Életünk nem véletlen, nem azért születtünk, hogy majd egyszer eltűnjünk; a Jóisten akart bennünket, mindannyiunkat személy szerint. A hétköznapok megpróbáltatásai azonban sokszor elfelejtetik velünk, hogy kedvesek vagyunk az Isten előtt.

Jézus is átélte mindezt. Megkeresztelkedésekor hallotta az Atya hangját: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,17). Ám ezt követően a Lélek a pusztába viszi, az itt megtapasztalt kísértések pedig végigkísérik egész életét. Vagyis

Jézus is tisztában van azokkal a megpróbáltatásokkal, melyek minket is érnek. Ő azonban azt is megmutatja nekünk, hogyan lehet mindeközben tekintetünket végig az Atyán tartani.

Az első kísértés során az ördög azt mondja, ha hiszed, hogy Isten megáldott teremtménye vagy, miért vagy éhes – miért üres az életed, miért érzed úgy, hogy valami hiányzik. Itt nem fizikai éhségről van szó, hanem valami mélységes hiányról. A kísértő azt mondja Jézusnak, hogy használja a hatalmát eme éhség leküzdésére. Jézus válasza azt mutatja meg a számunkra, hogy attól még lehetek Isten által áldott, ha vannak hiányaim.

„A második esetben azt mondja az ördög Jézusnak, hogy vesse le magát a templom tornyáról a mélybe, az angyalok úgyis elkapják. Mi van e mögött?” – tette fel a kérdést a szónok. Tegyél valami érdekeset, legyen körülötted szenzáció. Jézus azt válaszolja, ne kísértsd az Istent. Lemegyek én is lassan a lépcsőn, mint mindenki más.

Mert nem attól vagyunk Isten által áldottak, hogy rendelkezünk valamiféle VIP kiváltsággal.

A harmadik kísértésben az ördög a gazdagságot kínálja fel: Hogyan lehetsz te az Isten Fia, ha nem birtokolsz semmit? Jézus válasza azt üzeni a számunkra, hogy lehetünk egyszerűek, és mégis Isten által áldottak, mert ez nem azon múlik, mi mindenünk van, hanem azon, hogy képesek vagyunk-e a figyelmünket az Atyára irányítani.

„A mai evangélium engem is nevelni akar, hiszen arról is szól, hogy miként kell bánnunk a hatalommal, a becsvággyal és a birtoklási vággyal. Ha magunkkal foglalkozunk, akkor nem fogjuk jól felhasználni a hatalmunkat” – emelte ki az új tartományfőnök. A Jézus Társasága preambulumában (a rendi alkotmányban) szó esik a lelkek segítéséről.

Ám ha saját önbecsülésünk kerül a középpontba, akkor nem az Isten, hanem a magunk számára akarunk majd elismerést szerezni. Holott az a cél, hogy mindent Isten nagyobb dicsőségére tegyünk. Ezt a kegyelmet kérem a magam és mindenki számára

– fejezte be szentbeszédét András Attila SJ, a magyarországi jezsuita rendtartomány új vezetője.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Pásztor Péter

Magyar Kurír