Elhunyt Barotai Imre váci kanonok

A Kalocsa–Kecskeméti Főegyházmegye és a Váci Egyházmegye, valamint családtagjai a gondviselő Isten akaratát elfogadva tudatják, hogy Barotai Imre váci tb. kanonok, c. esperes, penitenciárius, ny. plébános életének 83., áldozópapságának 60. évében, 2014. július 17-én a szent útravalóval megerősítve a kalocsai kórházban váratlanul visszaadta lelkét Teremtőjének.

Lelki üdvéért 2014. július 25-én, pénteken délelőtt 10 órakor a kalocsai Szent József-templomban mutatnak be koncelebrált engesztelő szentmisét. A szertartást követően testét végakaratának megfelelően, a feltámadás hitével és reményével a kalocsai temető papi kriptájában helyezik örök nyugalomra.

Barotai Imre 1931. szeptember 22-én született Kispesten. Családjából hárman lettek papok. Vácon szentelték pappá 1955. június 19-én. Szentelését követően hitoktatóként szolgált Szabadszálláson, 1957-től Monoron, majd 1958-tól Nagykőrösön. 1963-ban betegszabadságra távozott. 1966-ban vette kézbe első önálló kinevezését, amikor Alsó-Dabas plébánosa lett. 1972-től tatárszentgyörgyi plébánosként folytatta szolgálatát, majd 1985-ben főpásztora kinevezte a szolnoki belvárosi plébánia plébánosává.

1980-ban címzetes esperesi kitüntetést kapott, majd 1988-ban érdemeit tiszteletbeli kanonoki címmel ismerték el. 1994-től Gyömrőn szolgált plébánosként. 1981-től 1985-ig örkényi kerületi esperesként, 1994-től 1995-ig nagykátai kerületi esperesként segítette főpásztorát és a Váci Egyházmegyét.

1995-ben nyugállományba vonult. 1995 és 1999 között aulai szolgálatot látott el Vácon. 2002-ben a kecskeméti Szent Erzsébet-templom megbízott igazgatójaként a Kalocsa–Kecskeméti Főegyházmegye területén folytatta a lelkipásztorkodást, ahol hitoktatási felügyelői feladatokat is ellátott 2009-ig. 2008-ban a Kalocsa–Kecskeméti Főegyházmegye penitenciáriusa lett. Ugyanebben az évben a kalocsai papi otthonba került, itt lakott haláláig. Különösen érdeklődött a modern technika, a hírközlő eszközök iránt, amelyeket az evangelizáció szolgálatába állított. Nagyon sok ember számára küldte el a világegyház, a főegyházmegye híreit és a főpásztor prédikációit. A kalocsai érseki rezidencián és a kalocsai főszékesegyházban folyó munkákat állandó gondoskodó figyelemmel kísérte.

Végrendeletében írta: „Ha életem gyarlóságaival, tetteimmel bárkit megbotránkoztattam, kérem, bocsássanak meg. Imádkozzanak azért, hogy a végtelen irgalom kísérjen az Úr színe elé.”

Az ifjúsággal kezdettől már külön, a hittanórán kívül foglalkozott, sok éneket tanított meg nekik. Mintha csak a halálra gondolva dúdolta volna többször: „Indulj az úton, előre nézz, Nem tántoríthat ezernyi vész. Életed útját végig kell járni, És az út végén Jézus fog várni!”

Magyar Kurír