Elhunyt Biagio testvér, aki Szent Ferencet követve élt a palermói szegények között

Biagio testvért az utóbbi hónapokban nagyon sokan kísérték szeretettel a halál felé vezető úton, miután 2022 június végén vastagbélrákot diagnosztizáltak nála. A Remény és Szeretet Missziójának támogatói és Palermo szegényei Pino Vitrano atya vezetésével folyamatosan imádkoztak kórteremmé átalakított szobájában és elkísérték az Úrral való találkozásra. December 30-án meglátogatta Corrado Lorefice palermói érsek és Paolo Romeo bíboros, nyugalmazott érsek is.

Biagio Conte 1963. szeptember 16-án született Palermóban, jómódú családban, ahol a fogyasztói társadalom jólétében felnőtt nemzedékének sok fiataljára jellemző kényelemben, gondtalanul élt. Palermo városában ugyanakkor pokoli állapotok uralkodtak: az utcákat az emberek Riina vezette maffia által kiontott vére áztatta, az erőszak mindenhová begyűrűzött. A nap mint nap tapasztalható igazságtalanságok, az egzisztenciális üresség, az értékek hiánya egyre súlyosabb lelkiismereti válságba sodorta Biagiót: magába zárkózott, napjait a szobájában töltötte.

„Elkezdtem – írta később – keresni az igazságot, az igazi szabadságot és az igazi békét.” És az életösztön végül felülkerekedett, 1990. május 5-én, 26 éves korában úgy döntött, hogy elszakad az anyagias világtól: „Belefáradtam a hétköznapi életembe – mesélte később –, a szívemben éreztem, hogy mindent és mindenkit el kell hagynom; elhagytam apám házát azzal a szándékkal, hogy soha többé nem térek vissza Palermo városába, mert ez a város és annak társadalma annyi fájdalmat és csalódást okozott.” Mindenét elajándékozta és a természetbe menekült. Több mint egy évig vándorolt Szicília erdeiben és hegyei között, remeteként élt, bogyókkal és növényekkel táplálkozott. Így talált rá a szabadságra, az anyagi szükségletektől mentesen, megtanulta, hogy az élet lényege nem a gazdagság birtoklása, nem a javak felhalmozása és fogyasztása, hanem a természettel való harmónia, ami egyben kemény küzdelem a túlélésért.

Aztán egy nap találkozott egy pásztorral, aki rábízta a nyáját és adott neki egy kutyát. A juhok legeltetésével magányosan töltött hosszú napokon és a csillagos éjszakákon Biagio megtanult felnézni az égre és megtanulta keresni Istent. A pásztor fia Hermann Hesse Szent Ferenc életéről szóló könyvét ajándékozta neki, és ez olyan volt számára, mint valami megvilágosodás: „Egyre inkább kezdtem érezni, hogy Jézus, az igaz ember, aki az életét adta értünk, magával visz egy olyan tapasztalat útjára, amely később az egész életemet a feje tetejére állítja. A csendben és a meditációban egyre szabadabbnak és békésebbnek éreztem magam, semmim nem volt, mégis olyan volt, mintha mindenem meglenne.” Egy nap a hegyekben, a hóban eltévedve majdnem halálra fagyott. A pásztor sietett a segítségére és elvitte a corleonei Szent Bernát-remetelakba, ahol egy szerzetesekből álló közösség élt ferences regula szerint. Találkozott Paolo testvérrel, aki mesélt neki Szent Ferencről és arról, mi késztette arra, hogy szegénységben, alázatosan és imádságban éljen.

Elhatározta, hogy gyalogosan megy el Assisibe, és útközben találkozott csavargókkal, cigányokkal, szabadult rabokkal és mindenféle kirekesztett emberrel. A szenvedő emberekkel való találkozás közelebb hozta hozzá Szent Ferenc alakját: „Apránként kezdtem megérteni a missziót: életemet a szegények közül is a legszegényebbeknek szentelni”. Assisi szegénykéjének sírjánál arra gondolt, nem Afrikába vagy Indiába kell mennie, hanem vissza abba a városba, ahová már nem akart visszatérni: „Jézus azt akarta, hogy a misszió éppen Palermo utcáin szülessen meg.”

Három évvel távozása után visszatért városába, ott maradt a vasútállomáson, a hajléktalanok között. Velük élt, segített nekik, mosdatta őket, koldult nekik kenyeret és meleg ételt. „A testvéreimnek hívtam őket, nem éreztem alacsonyabb rendűnek vagy másnak őket, mint bárkit. Mély tapasztalat volt, elkezdtem segítséget kérni másoktól, még a palermói érsekségre is elmentem, hogy felkeressem Pappalardo bíborost, aki megértette azt a fiatalembert és úgy döntött, eljön az állomásra, hogy az állomás oszlopcsarnokai alatt a szegény testvérekkel együtt misézzen. Felejthetetlen pillanat volt, megerősített, és mindenekelőtt felnyitotta a város szemét a sok szegény testvérre, akik az utcán élnek, akikre senki rá sem nézett, mintha hulladék, szemét lennének”.

Egyre több volt a csavargó: Palermóban azokban az években a helyi szegényekhez afrikai migránsok is csatlakoztak, és az állomás már nem volt elég, hogy mindannyian elférjenek. Biagio elfoglalt ezért egy régi, elhagyatott épületet, amelyet a hajléktalanok és szegények közösségének székhelyévé alakított át. Így született meg 1993-ban a Remény és Szeretet Missziója, „Isten mindent felforgató terve”, ahogyan Biagio testvér nevezte. Harminc évvel megszületése után a misszió még mindig vonzza az embereket, akik képesek gyökeresen megváltoztatni életmódjukat, hogy a remény és szeretet misszionáriusai legyenek, hogy a nagy metropoliszok marginalizált helyein dolgozzanak.

A következő években Biagio Conte, aki többször éhezett, böjtölt a szegényekért egy remetebarlangban, és hosszú gyalogos zarándoklatokat tett, hogy felrázza az általa közömbösnek nevezett társadalmat – „amely saját bálványait építette és elvesztette értékeit” –, gyakran küzdött egészségügyi problémákkal. Még kerekesszékbe is került évekig a megerőltető életmódja miatt. 2014. január 16-án azonban közössége bejelentette, hogy Biagio testvér az előző nyár óta újra járni tud, köszönhetően egy tudományosan máig megmagyarázhatatlan gyógyulásnak, amely a lourdes-i barlang vízében való fürdés után következett be.

A Biagio Conte által alapított misszió ma mintegy 600 embernek nyújt segítséget tíz szicíliai központban: a befogadás addig tart, amíg a befogadottak nem találnak saját lakhatást. A három palermói ház mindegyike rendelkezik konyhával és étkezővel, ahol naponta háromszor ehetnek. Az élelmiszerek nagy részét egyesületek, magánszemélyek, iskolák, szupermarketek és élelmiszeripari vállalatok adományozzák, a friss élelmiszereket, például a teljes értékű étkezéshez szükséges gyümölcsöket és zöldségeket pedig vásárolják.

A misszió orvosi és jogi segítséget is nyújt, elkíséri misére vagy sétálni a fogyatékkal élőket, tanfolyamokat szervez az írástudatlanoknak. Az önkéntesek munkájának köszönhetően a misszió vendégei lehetőséget kapnak arra, hogy szakmát tanuljanak, megbirkózzanak a társadalomba való visszatéréssel és a beilleszkedéssel. Biagio testvér missziója a Palermo legszegényebb negyedeiben élő nincstelen családokat is támogatja. Jelenleg több mint 300 család részesül segélyben, alapvető szükségleti cikkeket kapnak, illetve a csecsemők számára tápszert és bébiételt. Éjszakai missziókból sincs hiány: november 1. és május 31. között minden este egy lakókocsi járja hét önkéntessel a várost, hogy találkozzon a kirekesztett emberekkel, meleg itallal és segítséggel kínálja őket.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Magyar Kurír