Elhunyt Boda László

Boda László professzor úr pályafutása során – korát megelőzve – hangsúlyozta tudományterületén az interdiszciplináris megközelítés szükségességét. Sőt, mondhatnánk azt is, hogy egyfajta „polihisztorságra” törekedett. Gondoljunk csak az intertestamentális zsidó történelem „fehér foltjainak” kutatására, az Aeneist elemző írásaira, az inkulturáció vizsgálatára vagy a torinói lepellel foglalkozó tanulmányaira stb. Nála az európaiság nem csupán hangzatos szólam volt, hanem mélyen a személyiségébe ivódott kultúra és vallásosság, amit ékes magyarsággal előadott óráin is érezni lehetett. Szép és nyelvtanilag hibátlan beszédében külön színfoltot jelentett utánozhatatlan humora és szellemessége, jó néhány szófordulatát őrzik és ismétlik tanítványai.

Dr. Boda László az ország egyik legvallásosabb vidékén, a nógrádi Drégelypalánkon született 1929-ben. Az esztergomi kisszeminárium elvégzése után teológiai tanulmányait a Budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián végezte. 1953-ban szentelték pappá, doktori disszertációját a Szentlékek ajándékairól írta Intuíció és ihlet a természet és a kegyelem rendjében címmel. Kétéves lelkipásztori szolgálat után, 1955-től teológiatanár az Esztergomi Hittudományi Főiskolán. A közel húsz évig tartó főiskolai tanári munka után 1973-ban a budapesti hittudományi akadémia professzorává nevezték ki, ahol 2001-ig volt az erkölcsteológia tanszék vezetője.

Hosszú tanári munkássága során sok és kiemelten fontos tudományos munkát írt. Első ismertebb könyve A keresztény nagykorúság erkölcsteológiája (1985) volt. Legjelentősebb műve az egyetemi erkölcsteológiai tankönyvsorozat négy kötete, amelyeket az ország teológiai főiskoláin kötelező tankönyvekként használtak, és a hívek is szívesen olvastak. Jelentős munkái még az Emberré válni vagy birtokolni (1991), az Adjátok meg Istennek, ami az Istené (1992), A keresztény erkölcs alapkérdései (1993) és az Isten Országa közöttünk (1993). Teológiai szempontból további fontos alkotásai az Inkulturáció, Egyház, Európa (1994) és a Természetjog, erkölcs, humánum (2001). Az Egyház missziós küldetése szempontjából kiemelt küldetést teljesített, amikor tavaly megírta a Hitünk önvédelme című munkáját (2013), amelyben a korunkban felvetett kérdésekre válaszol. Írásai külföldi lapokban is megjelentek. Több nemzetközi tudományos szervezetnek, így például a Societas Ethica testületének is tagja volt. Széles műveltségű emberként foglalkozott képzőművészettel és történelemmel is. Könyveinek egy részét saját rajzaival illusztrálta, vizsgálta a torinói lepel üzenetét, az evolúciót és a magyarság őstörténetét. Kiemelkedő munkássága elismeréseként több hazai és külföldi kitüntetésben is részesült. Így például Ausztriában a társadalomért végzett munkájáért Leopold Kunschak-díjjal tüntették ki, Amerikában az Egyesült Államok Biográfiai Intézetétől a kulturális alkotások aranylemezének díját vehette át.

Dr. Boda László professzor úr emberi és tudományos méltatásához röviden vázolni kell a kort is, amiben élt és dolgozott. Mint erkölcsteológusnak nagy kihívást jelentett számára a II. Vatikáni Zsinat tanításának és az azt követő teológiai vitáknak hazai közvetítése. Írásaiból kitűnik, hogy mindig hűséges volt a Szentíráshoz és a Tanítóhivatalhoz, ugyanakkor betekintést engedett azokba a szellemi áramlatokba, amelyek a megújulást keresték. Gyakran hivatkozott a Szent Tamás által tanított „mértékletesség” erényére és a Szentlélek ajándékai befogadásának a fontosságára. Doktori disszertációjának témája egész életében foglalkoztatta. Emberi közvetlensége, segítőkészsége és az evangélium ügyéért való lelkesedése példaértékű minden keresztény ember számára.

Magyar Kurír