Elhunyt Bolberitz Pál

Bolberitz Pál 1941. szeptember 15-én született Budapesten. Pappá 1966. június 19-én szentelték Esztergomban. Tanulmányait a budapesti Hittudományi Akadémián végezte 1966 és 1968 között. Káplán volt 1968-ban Szentendrén, majd 1968-tól 1973-ig Szentimrevárosban. 1973 és 1978 között teológiai tanár volt az esztergomi szemináriumban, közben ösztöndíjas Rómában 1974–1976-ban. A budapesti Hittudományi Akadémia tanszékvezető professzora volt 1978 és 1988 között. 1988 és 1990, 1992 és 1994, majd 1994 és 1996 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja volt. Egyetemi tanári habilitációját 2003-ban szerezte meg.

1976–1995-ben főszentszéki bíró volt, 1988-tól címzetes apát, 1993-tól pápai prelátus. 1990-től a Magyar Kolping Szövetség egyházi elnöke, 1997-től prímási bíró, 2001-től apostoli protonotárius, a Szuverén Máltai Lovagrend nagykeresztes konventuális káplánja. 2003-tól a Szent István Tudományos Akadémia elnöke. 2004-től az MTA köztestületi doktor képviselője.

Temetéséről később rendelkeznek.

*

Aranymiséje alkalmából a portálunknak adott interjúban lelkipásztori szolgálatáról így nyilatkozott:

„Ötven év után azt kell mondanom, hogy soha nem volt gond a reményemmel és a hitemmel. Talán a szeretettel olykor akadtak problémáim, de szerencsére nem vagyok haragtartó típus – és ez nagy kegyelem.

Lelkipásztori módszerem mindig az volt, hogy egyesével szólítottam meg az embereket. Ez nehéz szolgálat, de úgy gondolom, hogy fontos a személyes kapcsolat.

Egyszer, amikor nagyon lehangolt voltam, édesanyám azt mondta nekem: ha csak egyetlen ember is az Istenhez tér a közvetítéseddel, már megérte, hogy pap lettél. Nagyon igaza volt. Talán három ember igazolta vissza, hogy kifejezetten az én hatásomra tért meg, és jutott közelebb Istenhez. De biztos vagyok abban, hogy odaát többet is meg fogok tudni erről.”

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír