Elhunyt Buza Domonkosné, a Lelki Elsősegély Telefonszolgálat egyik alapítója

Erős lélekkel viselt szenvedés után szeptember 27-én Budapesten, otthonában, családja körében békésen hazaköltözött Istenhez.

Buza Domonkosné Hochstein Anna 1939. február 8-án született. Az elnyomatás idején – osztályidegen, sváb keresztényként – soha sem lehetett az, aminek készült: szerzetes példaképeit követő ingyenorvos. Így lett klinikai pszichológus.

A meghurcolt, sokszor „padlóra küldött”, de mindig talpra álló soroksári sváb vendéglős, nagykereskedő, szőlősgazda, Hochstein Ferenc lányaként élete méltó édesapjáéhoz, aki 1938 és 1945 között számos üldözöttet rejtett el saját házában, és sok életet sikerült megmentenie.

Anna is mások mentésére szánta az életét: 1973 óta volt az É.L.E.T. önkéntese, munkatársa, vezetője, mikor mire volt szükség. A lelki elsősegélyt nyújtó telefonszolgálatok mozgalmában önkéntes munkatársként azok mellé állt, akik kétségbeesésükben az öngyilkosságra készültek: meghallgatta, és visszasegítette őket az életbe.

Anna a Patrona Hungariae Gimnáziumban végzett, büszkén viselte ennek hátrányait egész életében, ahogy aktív katolikus életének is. Résztvevője volt a budapest-krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébánia életének.

Szerzetesrendek növendékeit, elöljáróit és közösségeit segítette szakismeretével a hivatásgondozásban. A Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat támogatója, az Országos Lelkipásztori Intézet Katolikus Társadalomtudományi Akadémia képzéseinek egyik szervezője és tevékeny részese volt. Részt vállalt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem újraindítását előkészítő értelmiségi csoport munkájában – többek között Kopp Mária, Skrabski Árpád és Erdő Péter bíboros társaságában. Mentálhigiénés szakemberek nemzedékeit nevelte Csirszka János nyomdokain, keresztény értékrendje mellett tanúságot téve.

Gyászolják férje, Buza Domonkos, fiai – Kristóf, Patrik, Bence – és családjaik, rokonai, munkatársai, tanítványai és tisztelői.

Forrás és fotó: Buza Domonkos

Magyar Kurír