Elhunyt Czakó Gábor író

„A gondolkodás, és egyik eszköze, az írás, más térben történik:
ugyan ki vagy mi késztethet téged arra,
hogy elronts egy rímet, vagy ne azt gondold, ami igaz.
A szellemi ember csak ahhoz igazodik, Aki Van.”
(Czakó Gábor)

Czakó Gábor 1942. szeptember 14-én született Decsen. Édesapja, Czakó Sándor a második világháborús doni harcokban hunyt el. 1960-ban érettségizett a szekszárdi Garay János Gimnáziumban, majd tanulmányait a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta, ahol 1965-ben diplomázott. 1965 és 1972 között jogászként dolgozott.

Első könyve 1970-ben jelent meg, A szoba címmel, a Magvető Kiadó Új Termés sorozatában. 1966 óta publikált országos folyóiratokban. Szerkesztőként dolgozott több lapnál: 1979-től az Új Tükör, majd a Mozgó Világ és a Négy Évszak, később az Olvasó Nép munkatársa, 1989-től az Igen főszerkesztője, 1992-től pedig a Magyar Szemle társszerkesztője volt. 2007-től a ferrarai olasz-magyar Osservatorio Letterario periodika levelezője volt, ahol több prózája, esszéje, tanulmánya megjelent.

A rendszerváltástól kezdve sok éven keresztül szerkesztette és vezette a Duna Televízió Beavatás című műsorát. A műsorral párhuzamosan több könyvben jelentette meg az ott elhangzott társadalomfilozófiai és teológiai gondolatokat, esszék formájában.

Czakó Gábor változatos prózai műfajban alkotott, a regénytől kezdve a sajtó műfajokig. Szépírói tevékenysége mellett foglalkozott szobrászattal, publicisztikával. 2011-től tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, emellett a Magyar Írószövetségnek; valamint 1991-ben egyik alapítója és 2023-ig elnökségi tagja volt a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének is.

A rendszerváltásig nyilvánvalóan küzdelemként is értelmezhető keresztényi üzenet megjelenése az alkotásokban egyben valamiféle ellenzéki magatartást is jelentett. 1989 után, az új politikai helyzetben a művek jellege nem, az akusztikája viszont megváltozott, holott a keresztény világszemlélet csak egy a több nézőpont közül, mely alapján Czakó Gábor művészete értelmezhető.

Írásainak többrétűsége mutatkozott meg Szótárkönyvében (2001), melyben a destruált nyelvi megformáltság, a számmisztika és a szemantikai összefüggések jelentésrétegei között nemcsak a keresztény ideológia, hanem a szociológiai, társadalomfilozófiai és egzisztencialista mondanivaló is kimutatható. A biblikus eszmeiség mellett olyan kulturális keresztmetszetet látunk Czakó Gábor prózavilágában, melyben az individuum magára hagyatottságának és útkeresésének szimbolikája legalább annyira erős, mint a keresztényi gondolat.

Czakó Gábor a magyar irodalmat gyarapító szépírói életműve elismeréseként, nyelvrégészeti tevékenységéért és a humanista gondolkodás tanításának megbecsüléseként vehette át a Nemzet Művésze díjat Vashegyi Györgytől, a Magyar Művészeti Akadémia elnökétől és Kásler Miklóstól, az emberi erőforrások miniszterétől 2019. november 5-én a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) székházában.

Az MMA honlapján megtekinthető a nemzet művészével a kitüntetés kapcsán készült interjú.

Czakó Gábor írói pályájának már több évtizede vissza-visszatérő, emblematikus sorozatát alkották a „rémmesék” (77 magyar rémmese (1988); Hetvenhét és fél magyar rémmese (1990); … és hetvenhét magyar rémmese (1996); Kilencvenkilenc magyar rémmese (2007); Történeteink almáspitével (2015). Ezeknek darabjaiban prózai műfajok keverednek, de sok hasonlóságot mutatnak Boccaccio novelláival.

A Beavatás című esszésorozat könyvváltozatai között megtalálható a szerző nyelvészeti irányultságának vetülete is. A Beavatás a magyar észjárásba című könyvében a nyelv és gondolkodás összefüggéseit vizsgálta, a nyelvészet területén is formálva, feszegetve a határokat. Ezt az utat követi a Juhász Zoltánnal közösen jegyzett 2009-es Beljebb a magyar észjárásba című munka, mely két sajátos műfaj, a nyelvrégészet és a dallamrégészet körébe sorolható.

Czakó Gábor kései regényeiben a kiúttalanság élménye párosult az ábrázolás lehetőségének, keretbe foglaltsága lehetetlenségének kifejezésével. Ezért lehet például, hogy Hosszúalattság (2010) című könyvében a szerző a „félkész regénykert” műfaji megjelölést alkalmazta.

A 2016-os, Gyepű című novelláskötetet követően leginkább esszéválogatásaival (Ész és hit (2017), Nyelvünk aranyágya (2018), Mesén innen, mesén túl (2019), Adjon Isten jó napot (2018) találkozhattak az olvasók. Szépprózáját az ábrázolás, az elbeszélés és a példázatosság, a tanító jelleg összhangja jellemzi. A közösségi felelősségvállalás élesen kritikus hangjai mellett a lényegkeresés, lényeglátás, az örök értékekhez való kompromisszumok nélküli ragaszkodás könyörtelen igényével Czakó Gábor többek között a Hamvas Béla-i életmű folytatója és követője volt.

Czakó Gábort 2017-ben hetvenötödik születésnapja alkalmából az MMA Makovecz utcai szalonjában köszöntötte az Akadémia, mely alkalomból levetítették Az illat csodája című portréfilmjét (MMA Kiadó, 2017, rendező: Nagy Anikó Mária). A több műfajban alkotó íróval otthonában és a horvátországi Pulában folytatott beszélgetések során az örök értékek és a keresztényi üzenet közvetítéséhez a mai felszínes, rohanó világban is elszántan ragaszkodó gondolkodó embert ismerhetünk meg.

Díjai: József Attila-díj (1975); Prima díj (2010); Kossuth-díj (2011), Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozat (2017); Nemzet Művésze (2019); a Magyar Érdemrend Középkeresztje a csillaggal (2022).

Forrás és fotó: Magyar Művészeti Akadémia

Magyar Kurír