Elhunyt Feigl Rudolf SJ

Feigl Rudolf 1921. november 23-án született Szigetújfalun, a Csepel-szigeten. Az elemi iskola után Makóra került cukrászinasnak. Amikor három és fél év után felszabadult – bár nem szeretette e munkát –, e szakmában helyezkedett el.

A hivatás gondolata már ekkor foglalkoztatta. 1939-ben a Manrézában végzett lelkigyakorlatot. Ennek hatására egy évvel később jelentkezett a Jézus Társaságába. Kalocsán töltötte hosszú jelöltidejét, majd 1944. szeptember 6-án kezdte meg a noviciátust a budapesti Manrézában mint segítő testvér. Szeretett volna pap lenni, de az akkori körülmények ezt nem tették lehetővé. Fájlalta, de engedelmesen elfogadta. Először mint szabósegéd szolgált a Manrézában, majd Szegeden 1947 és 1949 között mint szabó és bevásárló.

A háború borzalmai után a kommunista rendszer megszüntette a szerzetesrendeket, ezért az elöljárók a fiatal magyar jezsuiták nagy részét külföldre küldték. 1949-ben Feigl testvér a Fertő tó mellett szökve hagyta el Magyarországot, és az észak-olaszországi Chieribe került, hogy segítse az ott tanuló fiatal jezsuitákat. Velük együtt 1951-ben részt vett a menekülő skolasztikusok Belgiumba, Eegenhovenbe való átköltöztetésében. Itt szakácsként szolgálta a közösséget.

1954. november 18-án Feigl testvért elöljárói Kanadába küldték. Hajóval utazott Québecig, onnan vonattal Hamiltonba ment, hogy a helyi Szent István-templomnál dolgozzon négy évig (1954–58). 1958-ban áthelyezték a courtlandi Szent László-templomhoz, ahol tizenöt éven át volt miniszter, szakács és mindenes Ugrin és Máté atyák plébánossága alatt. Emellett részt vett a családok látogatásában, s emiatt ott nagyon megszerették. 1963-ban Clevelandben végzett terciát, majd fogadalmat tett.

1973-ban áthelyezték a torontói Szent Erzsébet-plébániára, ahol miniszter volt a házban és pasztorális kisegítő. Az akkori plébános biztatására elkezdett a ministránsokkal foglalkozni, és létrehozta a ministránsklubot, majd négy évvel később az ifjúsági klubot. Minden évben tartottak lelkinapot, és nyaranta ministránstábort szerveztek. 1986-ban egy féléves szabbatikum (pár hónapos kikapcsolódás felfrissülés, tanulás, tapasztaltszerzés céljából – A szerk.) alatt meglátogatta a Távol-Kelet magyar misszionáriusait Japánban, Tajvanon, a Fülöp-szigeteken és Hongkongban. A közkedvelt „brother” 2004-ig működött a Szent Erzsébet-plébánián, amikor provinciálisa hazahívta, hogy a szegedi noviciátusban segítsen a ház körüli dolgok ellátásában.

2007-ben kérésére visszatért Kanadába, és a hamiltoni Szent Erzsébet Otthon lakója lett. Rövid betegség után 2015. január 8-án, a hamiltoni Szent János Kórházban hunyt el. Temetése a courtlandi magyar jezsuita temetőben lesz. Budapesten január 16-án, az esti hatórás mise keretében emlékeznek rá a jezsuiták Mária utcai templomában.

Fotó: Arcképcsarnok.jezsuita.hu

Magyar Kurír