Elhunyt Halmai László P. Vilmos OFM

Az elmúlt hetekben tüdőgyulladás gyengítette le, és ezzel együtt szívelégtelensége is fokozódott. Kifejezetten kérte, hogy betegségéről ne beszéljünk még egykori diákjainak se. Az elmúlt napokban, bár fájdalmai nem voltak, nagyon legyengült. Végül kolostori szobájában, testvérei körében csendesen elaludt.

Temetéséről később adnak tájékoztatást.

Nyugodjék békében!

*

Halmai Vilmos ferences szerzetes az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban, azaz a Frankában volt diák, majd később tanár. Jóformán az egész élete ide kötődik. Sokan nagyböjti, adventi lelkigyakorlatokról vagy a balatonakarattyai ferences üdülőben nyári szentmiséiről is ismerhetik őt. 2021-ben ünnepelte aranymiséjét, mely alkalommal interjút készítettünk vele. A Magyar Kurírnak adott interjúja IDE kattintva olvasható el, melyből az alábbiakban idézünk:

– Milyen céljai voltak tanárként?

– A tanítás mellett kollégiumi nevelőként is dolgoztam. Sok közös programunk volt a gyerekekkel. Három osztályt vittem végig, aztán átengedtem a nevelést a fiatalabbaknak, segédprefektus lettem.

Sok viccet meséltem a diákoknak, mert negyvenöt percig úgysem tudnak figyelni. Például Piroskáról, aki találkozik a farkassal… Fiúk között elhangozhatott az ilyesmi. A szaktárgyi előrehaladás is fontos volt, hiszen sokakat fölvettek mérnöki pályára, de mindig törekedtem arra, hogy szeressék a diákok, amit tanulniuk kell, és élvezzék az órákat.

A legfontosabbnak azt tartottam, hogy emberileg fejlődjenek, kiteljesedjenek, és érezzék, hogy nem munkaeszköznek tartom őket.

A tanórákon kívül is sokat találkoztunk, beszélgettünk, jó kis szakköröket és egyetemi előkészítőket lehetett tartani nekik.

– Nagy hála sugárzik Önből.

– Igen, mindenért hálás lehetek. Növendék koromban egyszer ki akartak rúgni. Jóban voltam az egyik rendtársunkkal, aki később kilépett, és Pasaréten lakott egy vallásos néninél. Időnként meglátogattam. A magiszterem azonban azt gondolta, hogy együtt lázadozunk, és el akart küldeni engem. Hála Istennek, nem tette meg.

„Isten országa igazság, béke és öröm a Szentlélekben” – ez lett volna a jelmondatom újmisésként, de az Állami Egyházügyi Hivatal akkor nem engedte, hogy ez legyen a meghívóra nyomtatva. Valahogy mégis ezt éltem meg.

Forrás: Ferencesek.hu

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír