Elhunyt Hirth Vilmos verbita szerzetes

Lelki üdvéért január 27-én 10 órakor mutatnak be gyászmisét a kőszegi Jézus Szíve-plébániatemplomban, ezt követően helyezik végső nyugalomra a városi temetőben.

*

Hirth Vilmos még csak tizenhat éves volt, mikor 1948-ban teljesen magára maradt: miközben ő Kőszegen a verbita missziósház biztonságát élvezte, családját kitelepítették Kelet-Németországba. A rendek szétszóratásakor a pannonhalmi gimnázium fogadta be őt is sok társához hasonlóan, majd a kötelező katonaság után az egri szeminárium kispapja lett.

Másfél évvel később, 1956 decemberében csatlakozott ausztriai verbita közösséghez. A következő évben találkozhatott újra édesanyjával, akivel már kilenc éve nem látták egymást. Édesanyja addigra elveszítette azt a kis magyar nyelvtudását, amije volt, ő pedig elfelejtette gyermekkora sváb nyelvét. Mikor végre szemtől szembe álltak, csak megölelni tudták egymást, és sírtak.

Hirth Vilmost 1960-ban szentelték pappá, több magyar rendtestvérrel együtt. Ezt követően két évet Münchenben szolgált mint káplán, majd elindulhatott a rég várt misszióba, Paraguayba, ahol harminc éven át működött. Előbb Encarnaciónba került mint káplán, és tanulta a spanyol nyelvet, majd a fővárosban, Asunciónban volt plébános, valamint Johannes Wiesen SVD püspök mellett titkár, később püspöki helynök.

Helyreállította és fejlesztette a rábízott plébániát, iskolát szervezett mellé. Felnevelt három árva őslakos lányt – akiket az ajtaja elé tettek le. A püspökváltás után továbbra is helynök maradt az új főpásztor mellett, aki ezzel is kifejezte megbecsülését a munkája iránt. Az 1980–90-es évek fordulóján felmerült az a gondolat, hogy őt is megtennék püspöknek, de a kelet-európai rendszerváltás más isteni hívást hozott számára.

A két paraguayi magyar verbita, Hirth Vilmos és Gaál Jenő majd’ hatvanévesen – mikor mások már a nyugdíjon gondolkodnak – belevágott saját hazája újraevangelizálásába és a rendtartomány felépítésébe. Vilmos atya 1992-ben érkezett Magyarországra, átvette Becherer András atyától a tartomány irányítását, és tizenkét évig állt az élén. Visszaszerezték a társaság ingatlanjait, helyreállították a kőszegi rendházat, felépítették a budatétényi missziósházat, majd a mellette álló Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házat, elindították a Cursillo mozgalmat, bentlakásos lelkigyakorlatokat szerveztek mind a papok, mind a világiak számára, valamint helyet adtak különböző katolikus, illetve keresztény szervezetek és mozgalmak programjainak.

Vilmos atya 2020-ban Kőszegen ünnepelte gyémántmiséjét. Néhány hónappal később egészségi állapota annyira megromlott, hogy át kellett költöznie a szombathelyi papi otthonba, ahol egyre gyengébb lett, és visszaadta lelkét Teremtőjének.

Forrás és fotó: Isteni Ige Társasága

Magyar Kurír