Elhunyt Katona István protonotárius kanonok

Katona István 1940. szeptember 8-án született Sáregresen. Teológiai tanulmányait követően 1964. június 21-én szentelték pappá Esztergomban. Papi szolgálatát káplánként kezdte meg Nagyorosziban (1965–1967), majd Budapest-Felsővízivárosban, a Szent Anna-plébánián (1967–1975) folytatta.

Fiatal papként a Regnum Marianum közösség kötelékében végzett ifjúsági munkája miatt az államhatalom célkeresztjébe került: 1970. szeptember 8-án illegális tevékenység vádjával letartóztatták, és két év börtönbüntetésre ítélték. 1972-es szabadulása után folytatta budapesti szolgálatát, ahol a Batthyány téri közösség mellett a Szent Rita-plébánián (1975–1977) működött.

Életútjának meghatározó szakasza 1977-ben kezdődött a pesti ferenceseknél (Alkantarai Szent Péter templomigazgatóság), ahol közel negyedszázadon át, 2001-es nyugállományba vonulásáig szolgált káplánként és gyóntatóként. Ebben az időszakban vált a hazai katolikus karizmatikus megújulás meghatározó alakjává közösségszervező munkája, Szentlélek-szemináriumai és lelkiségi kiadványai révén.

Élő valóság a Szentlélekkel való találkozás, amikor egyik napról a másikra átalakul valakinek az élete”

– vallotta.

Nyugállományban 2001-től a budapesti Emmausz Közösségi Házban végzett lelkipásztori tevékenységet. Kimagasló egyházi szolgálatának elismeréseként 2012. február 25-én az Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan tiszteletbeli kanonokjává nevezték ki.

„A börtönben volt időm és alkalmam arra, hogy elmélyedjek az imában. Ott értettem meg igazán, hogy a szenvedés és az üldöztetés nem akadály, hanem kegyelem, ha az ember Jézusért vállalja. Később, a lelkiségi mozgalmakban is ezt kerestem: hogyan tudunk nem csupán megszokásból, hanem a Szentlélek tüzétől vezetve élni. Az egész életem és szolgálatom nem más, mint válasz arra az egyszerű örömre, hogy tehettem valamit Jézusért és az Ő Egyházáért” – fogalmazott a gyémántmiséjét követően vele készített interjúban, melyet 2024 júniusában ünnepelt.

Requiem aeternam dona ei, Domine, et lux perpetua luceat ei.

Fotó: Merényi Zita (archív)

Magyar Kurír