Elhunyt Kovács Mihály piarista tanár

Kovács Mihály Szegeden született 1916. január 2-án, szüleinek hetedik, legkisebb gyermekeként.

Az elemi elvégzése után a szegedi Piarista Gimnáziumban tanult. Az érettségi letétele után 1934-ben lépett be a piarista rendbe. Teológiát tanult és párhuzamosan matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Gyakorló évét Öveges Józsefnél végezte és folytatta a kísérletező fizikát népszerűsítő munkásságát.  1939-ben örök fogadalmat tett, majd 1941-ben szentelték pappá.

1941-ben kezdte meg tanári munkáját Szegeden. Az 1943-as tanévtől a Budapesti Piarista Gimnáziumba került nyugdíjazásáig. 1948-ban, az egyházi iskolák megszüntetésekor Zuglóban működött káplánként. 1950-től ismét a budapesti Piarista Gimnáziumban tanított.

1944 őszén, tábori lelkészként Németországba indult, hogy lelkileg segítsen az odakerült magyar katonákon. Több táborban megfordult és a lelki segítségen túl megszervezte számukra az oktatást is. 1946-ban tért vissza a budapesti rendházba.

Az 1950-ben újra indult iskolai munkáról, így írt: "Amikor 1950-ben két évi kényszerű szüneteltetés után újra megkezdtük a tanítást, sokan meg voltunk győződve arról, hogy ha ez a rendszer marad, akkor néhány év után újra, talán végleg is bezárják iskoláinkat, mert mi elveinkből nem engedhettünk és nem is, szándékoztunk engedni. Anélkül, hogy kimondottan bármikor is megegyeztünk volna, elhatároztuk, hogy amíg taníthatunk, addig igyekszünk olyan iskolát teremteni, amelyre később is vágyakozva emlékeznek vissza."

Ebben az időben szerezte nyugatról atomfizikai kísérleti eszközeit, és ezeket a diákoknak és tanároknak is bemutatta. Rendszeres kiállítója volt a Fizikatanári Ankétoknak. Majdnem minden évben díjat és jutalmat kapott. A korra jellemző, hogy amikor a katolikus egyházról a hivatalos ideológia azt tanította, hogy tudományellenes, akkor ő a legmodernebb természettudományos eredményekkel ismertette meg tanítványait.

A magyar kibernetika egyik úttörője volt, s egyben a tudományos népszerűsítés egyik legnagyobb alakja. A házi számítógép világszínvonalú előfutáraként az ötvenes évek végén már kibernetikai klubot szervezett, a hatvanas években Didaktomat néven feleltetőgépet szabadalmaztatott, a hatvanas évek közepén Mikromat néven kibernetikai építőkészletet gyártatott. A hetvenes években HP programozható számológépet és TRS-80 mikroszámítógépet szerzett iskolájának.

1963-ban felterjesztették a Fizikai Társulat legnagyobb középiskolai tanári szakmai kitüntetésére, a Mikola-díjra, de a minisztérium nem járult hozzá a díj átadásához. Végül 1983-ban, 19 évvel később kapta meg.

1974-es évek közepétől a számítógépes oktatás kötötte le sok idejét. Az 1983-as években elindult magyar számítástechnikai fejlesztés elsősorban az ő kísérleti eredményeire épült.

Életében meghatározó szerepet játszott a cserkészet. 1982-ben nyugalmazták súlyos szembetegsége miatt. Szemműtéte után még igyekezett segíteni a számítógépes szakkörök munkájában. Ebben az időben írta meg Öveges tanár úr életrajzát.

A nyolcvanas években rendszeres munkatársa volt az akkori Bitlet magazin Vallató rovatának. Gyakran cikkezett a Mikroszámítógép Magazinban az iskolaszámítógépről, a középiskolai számítástechnikai oktatásról és a Videoton TV Computerről.

Temetése  április 6-án, csütörtökön 13 órakor lesz a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben. Üdvösségéért az engesztelő szentmisét a temetés után, 15.30-kor mutatják be a Duna-parti piarista kápolnában.

Görbe László SchP/www.piar.hu/www.pcworld.hu/Magyar Kurír